A környezetbarát művészeti installációiról ismert kanadai művész és aktivista már egy évtizede készít műanyaghulladékból látványos, világhírű konstrukciókat, hogy felhívja a médiafigyelmet a műanyagszennyezés drámai hatásaira.
HIRDETÉS
Egy augusztusi genfi reggelen, amikor a diplomaták egy újabb fáradságos tárgyalási fordulóra készültek az ENSZ székházában, az épület előtti téren megjelent valami, amit senki sem hagyhatott figyelmen kívül.
Egy óriási szobor alak görnyedten ült, állát a kezére támasztva - a pózban, amelyet az egész világ Rodin, A gondolkodó című művéről ismer. De ez nem bronzöntvény. Ez a "gondolkodó" hat méter magas, és újrahasznosított műanyagból készült. Egyik kezében egy összetört üveget szorongat, a másikban egy gyermeket tart. Lábainál, egy DNS-szálba zárva, a Földanya alakja látható.
A szobor címe "A gondolkodó terhe". Ez nem csupán egy műalkotás, ez egy lelkiismeret-furdalás. Figyelmeztetés. Egy tükör.
Az installáció mögött Benjamin Von Wong kanadai művész és aktivista áll, aki egy évtizede alakít át műanyaghulladékot látványos, világhírű konstrukciókká. Művei nem galériákban, hanem ott jelennek meg, ahol a politika és a bolygó jövője találkozik: klímacsúcsokon, ENSZ-konferenciákon.
"A művészetnek megvan az ereje, hogy felkeltse a kíváncsiságot, az áhítatot és a csodálkozást" - mondta Von Wong. - "De mindenekelőtt arra emlékeztet minket, hogy miért fontos, amit teszünk. És hogy mit veszítünk, ha kudarcot vallunk."
"Én vagyok az, aki előáll egy ötlettel, amely remélhetőleg a megfelelő helyen, a megfelelő időben, a megfelelő történettel érkezik, hogy a legnagyobb hatást érje el." Alkotói folyamata épp annyira épül logisztikára, mint a művészetre: forrásokat gyűjt, önkénteseket toboroz, egyeztet a nem kormányzati szervezetekkel, engedélyekről tárgyal, és stratégiákat dolgoz ki a médiamegjelenésekhez.
Egy installáció előállítása több tíz-, néha több százezer dollárba kerül. De, mint mondja, a szponzorok valójában nem csak a szobrot finanszírozzák. "A történetet, a stratégiát és a vele járó hatást vásárolják meg".
"Folyamatosan kapok felkéréseket az emberektől, hogy menjek és készítsenek valamit a szemetünkből. De a művészetem csak akkor működik, ha a megfelelő helyen, a megfelelő időben és a megfelelő történettel van."
Bár a műanyag vált a leglátványosabb médiumává, Von Wong úgy tekint művészetére, mint egy szélesebb körű éghajlati történetmesélés részére. Tornádókat kergetett, hogy rávilágítson az éghajlatváltozás hatásaira. Cápákkal készített víz alatti fotókat, hogy felhívja a figyelmet a biológiai sokféleség összeomlására. Megszállottja az olyan szimbólumoknak, amelyek a mindennapi hulladékot a bolygóra gyakorolt következményekkel kapcsolják össze.
A szemét mint anyag, a bolygó mint vászon
Von Wong repertoárja lehetetlen mutatványok sorozatát jeleníti meg.
Az alábbi képen egy hableány látható 10 000 műanyag palackba szorulva, mint a hulladékban fuldokló óceán szimbóluma.
Alább 168 000 szívószál van elrendezve az úgynevezett "Strawpocalypse" installációban, amely bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe.
Ezen a képen pedig a kolumbiai COP16 konferencián épített többszintes Jenga-torony látható, amely a biológiai sokféleség törékenységét mutatja be. Ez csak néhány példa a művész projektjei közül.
"A szépség és a tragédia közötti egyensúly az, ami meghatározza a munkáimat. Első ránézésre csodálattal tölt el a látvány, hiszen annyira gyönyörű, de aztán közelebb mész, és belegondolsz abba, hogy mit is akar közvetíteni. Kicsit kényelmetlenül érzed magad tőle, mégis vonzódsz hozzá. Az érzéseknek ezen kettősségét próbálom mindig közvetíteni" - magyarázza Von Wong.
A műanyag számokban
⦁ Évente 430 millió tonna műanyagot állítanak elő.
⦁ Ennek 2/3-a a hulladéklerakókban vagy a környezetben végzi.
⦁ A műanyagnak csupán 9%-át hasznosítják újra világszerte.
⦁ 2050-re több műanyag lehet az óceánokban, mint hal.
A politikai tétlenség emlékműve
A műanyagról szóló globális egyezmény tárgyalásának idején, Genfben létrehozott installáció az alkotó leginkább politikai célzatú műve. Az önkéntesek minden nap újabb és újabb hulladékot adtak hozzá, így a szobor szó szerint egyre többet és többet "nyomott". A szobor szemléletes metaforája a végtelenségig elhúzódó tárgyalásoknak.
Nyomást akartam gyakorolni a döntéshozókra, hogy emlékeztessem őket a tétlenség növekvő költségeire. Ezért adunk hozzá az alkotáshoz minden nap még több műanyagot, hogy megmutassuk, milyen növekvő költségei vannak annak, ha nem tudunk megegyezni, és hogy a tárgyalók kitérjenek a műanyagszennyezés egészségügyi következményeire a szerződés szövegében - mondta Von Wong.
A mű sikere gyorsan terjedt nemzetközi sajtóban. Ritkán képes egy szobor ekkora szakadékot áthidalni, Von Wong műve mégis az egység szimbólumává vált.
Matthew Wilson, Barbados nagykövete és képviselője Von Wong egyik filmjében figyelmeztet: "Több mint 16 000 vegyi anyagot használnak a műanyagokban, és ezek közül legalább 4200 káros az egészségre".
Maria Ivanova, a Northeastern University Műanyag Központjának munkatársa Genfben hangsúlyozta: "Az emberek nem a tényeken keresztül változtatják meg a véleményüket. Az érzelmeiken keresztül változnak. És ez az a pont, ahol a művészet kulcsszerepet játszik."
Michael Bonser, a kanadai delegáció vezetője szintén "rendkívül megindítónak" találta a művet, amely nap mint nap emlékezteti a küldötteket arra, hogy miért is küzdenek a tárgyalóteremben.
Von Wong számára nem az volt a cél, hogy zavarba hozza a tárgyalófeleket, hanem hogy emlékeztesse őket a nagyobb összefüggésekre: az egészségre, az emberi méltóságra és a jövő generációira. "Amíg a szerződés nem képes ezt biztosítani, addig nem elég jó". Von Wong tudja, hogy a figyelemfelkeltés már nem elég. "Kérdezzen meg ma bárkit: a műanyag probléma? Mindenki igennel fog válaszolni. A kihívás most az, hogy politikai és rendszerszintű változásokat sürgetünk." Ezért művészete a figyelemfelkeltő kampányoktól a szerződéses csúcstalálkozókig, az Instagramról a tárgyalóasztalokig jutott el.
Az éghajlat háttérbe szorul?
Az éghajlati kérdések - amelyek egykor a világpolitika előterében álltak - gyakran úgy tűnik, hogy a háborúk, a gazdasági instabilitás mellett háttérbe szorulnak.
Arra a kérdésre, hogy szerinte a környezetvédelmi kérdések lekerültek-e a globális prioritások listájáról, Von Wong egy pillanatig sem habozik. "Határozottan" - válaszolja. "A genfi globális műanyag-szerződésről szóló tárgyalások sikertelensége kapcsán nem szabad elfelejteni, hogy a világ, amelyben ma élünk, nagyon különbözik az egy évvel ezelőtti világtól. Az ökológiával szembeni ellenségesség ma nagyobb, mint valaha. A pénzügyi megszorítások széles körben elterjedtek. A kormányok inflációval, politikai válságokkal küzdenek. Az Egyesült Államokban az elnökség az üzleti szférát támogatja, és környezetellenes. Ehhez jönnek még a háborúk, amelyek felemésztik a média figyelmét. Tehát a környezetvédelem nehéz helyzetben van."
De ezt nem tekinti oknak arra, hogy abbahagyják a cselekvést, éppen ellenkezőleg. "Nem minden csatát vállalunk azért, hogy megnyerjük. Néhányat azért kell megvívni, mert ez a helyes út" - állította.
Von Wong művei nem csupán installációk, hanem korunk lenyomatai, amelyek múlandóak, mint maga a bolygó. Emlékeztetnek minket arra, hogy mit pazaroltunk el, és ami még fontosabb, hogy mit kell még megmentenünk.