Az utóbbi években az ajahuaszka a wellness-gyakorlatok egyik népszerű trendjévé vált, világszerte egyre többen fordulnak hozzá spirituális és mentális megújulás reményében.
Alkonyatkor Taita Isaías Muñoz Macanilla, a putumayói hagyományos gyógyító és őslakos aktivista megtisztít egy fák szegélyezte tisztást, valamint a körben ülő résztvevőket, hogy felkészítse őket első ajahuaszka-szertartásukra.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Csakhogy nem az Amazonas-vidéken járunk, hanem egy barcelonai butikhotelben.
Az ajahuaszka, a Dél-Amerikában használt, növényi eredetű pszichoaktív főzet, amely a hagyományos gyógyászat és a sámánizmus része, az utóbbi években a wellness egyik felkapott gyakorlatává vált.
Mivel azonban a főzet dimetiltriptamint (DMT-t) tartalmaz, amely erőteljes látomásokat, tisztulást és mély pszichés élményeket vált ki, a legtöbb európai országban tiltott.
Spanyolország és Portugália azonban kivételt jelentenek, így egyre több ajahuaszka-elvonulás jelenik meg, amelyek az európaiak számára jóval könnyebben elérhetők.
Miért cserélik az ajahuaszkára utazók Dél-Amerikát Spanyolországra?
Ma már utazók tucatjait várják olyan elvonuló központok, amelyek az alternatív jólét iránt érdeklődőket Peru és Brazília távoli vidékeire csábítják, hogy megtapasztalják az ajahuaszka mélyen gyökerező hagyományait.
Ez az őslakos gyakorlat egyre nagyobb érdeklődést vált ki a Nyugaton, amit tovább erősít a spirituális turizmus felfutása, a hírességek nyilvános vallomásai pszichedelikus szerek használatáról, valamint a mentális egészségről és a spiritualitásról szóló tágabb társadalmi párbeszéd – mondja Alejandro Carbó, az Avalon elvonulások alapítója.
Carbó programjai a hagyományos ajahuaszka-gyakorlókkal kötik össze a vendégeket, ugyanakkor egyre bővülő kínálat részét képezik, amely az európaiak számára már jóval közelebb van az otthonukhoz.
Elvonulásai Spanyolországban és Portugáliában találhatók; Carbó szerint ezek az országok gyakorlati, kulturális és szemléletbeli okok együttesen vonzzák egyre inkább az utazókat.
„A rövidebb utazási idő és az alacsonyabb költségek sokkal hozzáférhetőbbé teszik ezeket az elvonulásokat, miközben a szállás, az étel, a higiénia és a szolgáltatások európai színvonala azt a kényelmet nyújtja, amelyre sok résztvevő számít” – mondja Carbó.
Az Avalon elvonulásain például orvosok, pszichológusok és integrációs kísérők is jelen vannak.
„Nagyobb a bizalom is, mivel a résztvevők ismerik a kultúrát, a környezetet, az ételeket és a társadalmi normákat, ez pedig csökkenti a részvétel lélektani küszöbét” – teszi hozzá Carbó.
Mindkét ország régóta kedvelt nyaralóhely az európaiak körében, ráadásul az elvonulások gyakran más wellness-tevékenységeket is beépítenek a programba, például jógát, művészetterápiát és meditációt, kifejezetten a nyugati ízléshez igazítva.
Spanyolország és Portugália „egyedülállóan megengedő közeget” jelentenek az ajahuaszka számára
Ahogy nő az érdeklődés az ajahuaszka-elvonulások iránt Európában, úgy erősödnek a biztonsággal és a kulturális kisajátítással kapcsolatos aggodalmak is.
„Véleményem szerint az európai elvonulás-szervezőknek két világ – az amazóniai és a nyugati – közti hídként kellene működniük” – mondja Carbó.
„Úgy kellene együttműködniük az őslakos hagyományokkal – ennek az ősi tudásnak a valódi örököseivel –, hogy közben a szertartást a nem őslakos résztvevőkhöz, az ő igényeikhez, illetve az eredetihez képest más környezethez (területhez, jogi és biztonsági feltételekhez) igazítják.”
A jogi szabályozás miatt az ajahuaszka használata a legtöbb európai országban gyakorlatilag kizárt, Spanyolországot és Portugáliát azonban gyakran egyedülállóan „megengedő” közegként írják le – magyarázza Carbó.
„Ez nem azért van, mert az ajahuaszka kifejezetten legális lenne, hanem a jogi keretek gyakorlati működése miatt. Mindkét országban maga a főzet nincs külön nevesítve a tiltott szerek között, így az egyértelmű tiltás helyett egy jogi szürke zónába kerül” – mondja.
Spanyolországban ezt a megengedő gyakorlatot nagyrészt a bírói ítélkezés alakítja: a bíróságok jellemzően különbséget tesznek a magáncélú, nem kereskedelmi használat, valamint a kereskedés vagy a társadalomra veszélyes tevékenység között.
Portugália megengedő hírneve pedig Carbó szerint szorosan összefügg azzal, hogy az ország 2001-ben dekriminalizálta a kábítószer birtoklását saját használatra, és ezzel a jogérvényesítés középpontjába a közegészségügyi szempontokat állította.
„Mindezzel együtt ez a megengedő hozzáállás eleve törékeny, hiszen nem világos jogi védelemre, hanem mérlegelésre és kontextusra épül, és politikai nyomás vagy kedvezőtlen események hatására gyorsan megváltozhat” – teszi hozzá.