Üzbegisztánról szóló sorozatunkat Buharában folytatjuk. A város a mesterembereiről volt híres már a Selyemút idején, de kézművesdinasztiák leszármazottai dolgoznak itt ma is, az ősi tudást mindig átadva a következő generációnak.
Buhara kétezerötszáz éves, a Selyemút idején sok nagy karaván haladt itt keresztül a világ minden részéből. A kélt sivatag között rejtőző mágikus oázisról szóló legendák Kínába és Indiába is eljutottak.
A város kereskedői ugyanott várják a vevőket, ahol őseik évszázadokkal korábban. Egy érdekes tehetségük megmaradt még a karavánok idejéből – a gyors nyelvtanulás képessége. A piacon a világ összes nyelvéből hallhatunk pár szót, ahogy az árusok próbálják megtippelni, mely nemzet tagjai vagyunk.
Falazás tizennyolcféleképpen
- Még most is érzékelhető a régi Buhara hangulata, amely egy hatalmas kereskedelmi központ volt a Selyemúton – mondta el az Euronews-nak Mubasira Basilova, idegenvezető. – A kupolák alatt ma is azt árulják, amit évszázadokkal ezelőtt szállítottak ide, illetve tipikus helyi kézműves árukat is.
A város egyik ikonikus épülete a Kalyan minaret. Hosszú időn keresztül a legmagasabb épület volt Közép-Ázsiában: világítótoronyként is használták, éjszaka fáklyák mutatták az irányt a város felé haladó karavánoknak. Buhara történelmi központja rajta van az Unesco világörökségi listáján. Az egyik legszebb épület a Számánidák mauzóleuma, amely az időjárástól függően változtatja a színét. Szakértők szerint a titok a téglák speciális elrendezésében rejlik.
- Az építész, aki a mauzóleumot létrehozta, tizennyolcféleképpen tudta sorba rakni a téglákat – magyarázta az idegenvezető. – Ha jobban megnézzük, látszik, hogy minden oldalon tíz ablak van, és mindegyiket más tégladekoráció díszíti. Ugyanazon falon nincsen két egyforma ablak.
Vagyon helyett könyvtárbelépő
A nagy polihisztor, Avicenna egy kis faluban született Buhara mellett, amely akkor a Számánidák fővárosa volt. A korabeli orvostudomány legnagyobb koponyája gyakran látogatta meg az emírt rezidenciáján, az Ark erődben. Ugyanis amikor Avicenna tizenhét éves volt, meggyógyította az emírt, akiről a többi orvos már lemondott. Avicenna elutasította a hálából felkínált pénzt, viszont állandó hozzáférést kért az erőd ritka köteteket tartalmazó könyvtárához.
A legendák szerint a legjobb helyi receptek szerzője is Avicenna volt. Az odaadó vendéglátás régi üzbég hagyomány: a Selyemút idején több mint hatvan karavánszeráj volt Buharában, mindegyik más nemzetiségű vendégeknek – így segítették őket leküzdeni a nyelvi korlátokat.
A kar dolgozik, a szív imádkozik
Az egyik téren korhű ruhákba érkezett táncosok mutatják be tudományukat – csakúgy, mint a karavánokkal érkező csepűrágók évszázadokkal ezelőtt. Az általuk viselt gyönyörű köntösök már az időszámításunk előtti második században megjelentek Buharában.
Baksilo Dumajev egy aranyhímzéssel foglalkozó kézműves-dinasztiából származik. A fonál, amit használ, selyemből és aranyszálból van. A hagyományos köntös elkészítése hat hónapig tart.
- Korábban a gyerekeim inspiráltak, mostanában az unokáim. És természetesen a város maga is gyakran megihlet – mondta a mester.
Buharában található a híres szúfi misztikus, Naksbandi mauzóleuma. Ő maga is kézműves volt, és azt mondta, hogy a karnak munkával kell eltelnie, a szívnek pedig imával. A helyi kézművesek gyakran idézik ezt a mondást, és Naksbandit afféle védőszentnek, patrónusnak tekintik. Így van ezzel Ustoshokir Kamalov kovácsmester is, aki kemény munkájában megtalálja a szépséget is.
- A kovács munkájának megvan a maga zeneisége. Ez a zene a szívverés hangja – mondta a kovács.
Ustoshokir Kamalov ősei hetedíziglen kovácsok voltak. Ismeri az örökkön éles buharai kések készítésének összes titkát. Minden tudását az apjától szerezte, és továbbadta a fiának: abban reménykedik, hogy a család ősi kohójában sosem alszik ki a tűz.