Európai őszi kiruccanást tervez? Merítsen ihletet az Euronews Travel csapatától…
Ne a nyár elmúltát sirassa: az ősz talán az egyik legjobb időszak Európában utazni, amikor kevesebb a tömeg, alacsonyabbak az árak, és az úti célok a leginkább hangulatos arcukat mutatják.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az üdítő vidéki sétáktól és az izzó őszi színektől kezdve a meghitt kávézókon és szezonális fesztiválokon át ezek azok az utak, amelyek az Euronews Travel csapat bakancslistáján szerepelnek a „-ber” hónapokra.
Saskia O’Donoghue: Miért Bajorországot (és Máltát) választom
Ha őszinte akarok lenni, az ősz a legkevésbé kedvelt évszakom: a fák lassan elhalnak, a nappalok rövidülnek. Úgy gondolom, azért utálom ennyire ezt az évszakot, mert Angliában, ahol élek, különösen nyomasztó. Mostanában azonban próbálom máshol megszeretni az őszt, olyan helyeken, ahol igazán szépen tud megmutatkozni.
Tavaly Csehországban és a kanadai Új-Skóciában jártam – mindkettőben nagyon szerethető az ősz. Idén Bajorországba készülök, amikorra már eloszlanak a nyári tömegek, és az egész táj arany, narancs és mélyvörös árnyalatokba borul.
Minden fenntartásom ellenére szívesen tölteném a napjaimat Münchenben, egyik barátságos sörözőből és piacról a másikba járva, majd dél felé venném az irányt a hegyek, és természetesen a kastélyok felé.
Lehet, hogy a Neuschwanstein-kastély kissé egyértelmű választás, ha kötelező látnivalóról van szó, de nem hiszem, hogy valaha is megunnám, ahogy ez a lenyűgöző épületet az őszi színek veszik körül.
Hosszú séták, utánuk tartalmas bajor fogások, helyi ital, és egy igazán otthonos hely, ahol nyílt tűz mellett lehet átmelegedni? Ez már elég közel áll az ideális őszi nyaraláshoz, és még az is lehet, hogy végül megszerettetné velem az évszakot.
Ha ezek után is utálom, visszatérek Máltára, ahol kellemes emlékeim vannak a novemberi napozásról és arról, hogy a nap nem valami lélekölő időpontban nyugszik!
Dianne Apen-Sadler: Miért Lettországot választom
Utazási újságíróként állandóan arra kérnek, hogy ajánljam el Európa kedvenc helyeimet, és tízből kilencszer vagy a Balkánról beszélek (inkább Belgrádra és Szkopjéra gondoljanak, mint Budvára és Splitre), vagy a Baltikumról.
Festői – és az UNESCO világörökségi listáján is szereplő – belvárosával, remek múzeumaival és kiváló kézműves sörfőzdéivel Lettország fővárosa, Riga minden adottsággal rendelkezik egy szuper hétvégi kiruccanáshoz, amelyet ugyanúgy lehet élvezni a nyár csúcsán, a tél legsötétebb napjain, vagy – jelen esetben – ősszel is.
A hely azonban, amelyet a lombszíneződés idején a leginkább várok, Sigulda, Lettország „őszi fővárosa”, amely nagyjából 45 percnyi vonatútra fekszik Rigától.
Októberre a Gauja folyó partjai narancssárga árnyalatokba öltöznek – ami történetesen a kedvenc színem –, a legjobb kilátás pedig a Sigulda felvonóról és a Turaida-kastélyból nyílik.
Kinek hiányzik New England, amikor Európában is vannak ilyen helyek?
Mike Starling: Miért Skóciát választom
Nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy tipikus otthon ülő brit vagyok, de mivel már jó ideje nem az Egyesült Királyságban élek, mindig jó érzés visszatérni az „anyaországba”. Bár angol vagyok, azt mondanám: felejtse el Londont, a Cotswoldsot és a Lake Districtet, és irány „a határtól északra”.
Skócia bármelyik évszakban gyönyörű, de ősszel egyszerűen tökéletes, különösen, ha a szabadba indul. Időnként persze előfordul egy-egy (vagy öt) zápor, de a fák, a völgyek és a tavak őszi színei minden túrát, sétát vagy szabadtéri kalandot igazán felejthetetlenné tesznek. És akkor még ott a golf is, ami egészen lenyűgöző.
Ráadásul, ha lejátszott 18 szakaszt, vagy „meghódított egy Munro-t” – vagyis felért egy legalább 3 000 láb (914,4 méter) magas skót hegycsúcsra –, utána igazán élvezheti az ország meleg vendégszeretetét. Szó szerint: kandallóval fűtött pubok, laktató ételek és egy korty whisky várja. Ezen meg aztán tényleg nincs mit nem szeretni.
Fakhriya M. Suleiman: Miért Monacót választom
Monaco luxusvilága mindig is vonzott. Mivel azonban a francia Riviérán fekvő, mindössze két négyzetkilométeres miniállamról van szó, a nyári tömegek már kevésbé. Az utószezonban, ősszel felkeresni egy Monacót? Na, erre már nehéz lenne nemet mondani.
Sokat hallottam arról, milyen jólesik gyalog, ráérősen felfedezni a városállamot. Elképzelem, ahogy megcsodálom a Mareterra futurisztikus építészetét, vagy a Fontvieille-ben található Princess Grace Rózsakert élénk színeit.
Bár mindig nyitott vagyok az új élményekre (például Monacóba is most mennék először), bevallom, ellentmondásosan, de a komfortzónámat is szeretem. Tudom, hogy otthonosan érezném magam, ha Doha vásárlóparadicsomából Monte-Carlóéhoz utaznék. Sétám a bevásárló sétányon folytatódna, ahol jó étvágyat csinálnék magamnak, mielőtt belekóstolnék Monte-Carlo gasztronómiai kínálatába.
Marcel Ravin séf két Michelin-csillagos étterme, a Blue Bay a karibi és a mediterrán konyha között egyensúlyozó menüvel, valamint tengerre néző panorámával várja vendégeit. Már csak egy repülőjegy hiányzik.
Maya Abu Hajleh: Miért Olaszországot választom
Olaszország régóta szerepel a bakancslistámon. Tetszik a gondolat, hogy csak úgy sétálgassak az utcákon, különféle ételeket kóstoljak, kis kávézókban üljek, és közben sehova se kelljen sietnem.
Mindig is vonzott az a gondolat, hogy egy kicsi, meghitt helyen éljek, ahol ismeri az ember a körülötte élőket, és minden egy kicsit lassabbnak tűnik. Lehet, hogy egy idő után unalmasnak találnám, de szeretném saját magam megtapasztalni, mielőtt erről véleményt mondok.
Mivel életem nagy részét az Öböl térségében éltem le, a forró időjáráshoz, a sivataghoz és a száraz tájhoz vagyok hozzászokva. Éppen ezért vágyom valami egészen másra, például az őszi Olaszországra a színét váltó fákkal, a hegyekkel, tavakkal és kisvárosokkal.
Azt hiszem, az egyik kedvenc elfoglaltságom az lenne, hogy Olaszország gyönyörű utcáin sétálva a lehullott, száraz, színes leveleken lépkedjek. Biztos vagyok benne, hogy nagyon élvezném ezt a lassabb tempójú életet, még ha csak rövid időre is.
Rebecca Ann Hughes: Miért Angliát választom
Mozgalmas, megterhelő nyár áll mögöttem Észak-Olaszországban, ahol élek. Több volt a hőhullám, mint a „normális” nap, hosszú időszakokkal 35 fok feletti hőmérséklettel és 95 százalékos páratartalommal. Így azon kaptam magam, hogy valamire vágyom, amit egyébként nagyon hétköznapi nyaralási ötletnek tartanék: sétálni a brit vidéken.
Európában nincs hiány lélegzetelállító túraútvonalakból és természetvédelmi területekből, engem mégis az a semmivel össze nem téveszthető brit erdőhangulat vonz: a finom, szitáló eső, a lábunk alatt rothadó, nedves avar tőzeges illata, a bokrok között szaladgáló mókusok fel-felvillanó árnyéka és a meleg falusi kocsma.
Szerencsés vagyok, hogy családtagjaim két remek helyen is élnek az angol vidéken (skótként most egyszer kivételesen az ellenkező irányba indulok Mike szerkesztőhöz képest, hogy új tájat lássak!). A nagynéném a Lake Districtben lakik, amely ideális terep a tüdőt próbára tevő hegyi túrákhoz vagy a tóparti sétákhoz.
A nagybátyám délen, a New Forestben él, én pedig már látom magam előtt, ahogy sötét erdők mélyére merészkedem, vagy nyílt fás legelőkön vágok át – és közben összebarátkozom a szabadon kóborló vad pónikkal.