„Minden okunk megvan rá, hogy továbbra is optimisták legyünk a földönkívüli élet lehetőségét illetően,” mondta a tanulmány egyik szerzője.
Új kutatások szerint a Szaturnusz legnagyobb holdja nem hatalmas folyékony óceánt, hanem kásás jégrétegeket tartalmaz, a NASA szerint.
Ez megkérdőjelezi a Titán, a Szaturnusz holdja felszíne alatt rejtőző óceánról szóló, évtizedes elméletet.
A hatalmas földalatti óceán helyett a Titán mély jég- és latyakrétegeket rejthet, amelyek az Északi-sarki tengeri jéghez vagy víztartó rétegekhez hasonlóak, derül ki a szerdán a Nature folyóiratban megjelent tanulmányból. Az eredmények arra utalnak, hogy ezekben a rétegekben folyékony víz zsebei létezhetnek – olyan környezetek, ahol az élet akár fennmaradhat.
A NASA Jet Propulsion Laboratory (JPL) kutatói újraelemezték a Cassini űrszonda évekkel ezelőtt gyűjtött adatait, és a széles körben elfogadott óceánhipotézissel ellentétes következtetésekre jutottak.
„Nem egy nyílt óceánról van szó, mint a Földön, hanem inkább az Északi-sarki tengeri jéghez vagy víztartó rétegekhez hasonló képződményről, ami hatással van arra, milyen életformákat találhatunk, és a tápanyagok, energia stb. rendelkezésre állására is” – mondta Baptiste Journaux, a Washingtoni Egyetem adjunktusa, a tanulmány társszerzője.
Journaux megjegyezte, hogy az esetleges életformák feltehetően mikroszkopikusak lennének, hozzátéve: „a természet többször bizonyította, hogy sokkal kreatívabb, mint a legképzeletgazdagabb tudósok”.
A Titánon nem észleltek élet jeleit; a 3200 mérföld átmérőjű égitest a Naprendszer második legnagyobb holdja. Ködös légkör borítja, és a Földön kívül az egyetlen ismert világ, amelynek felszínén folyadék található, ám körülbelül mínusz 297 Fahrenheit-fokon ez a folyadék víz helyett metán, amely tavakat alkot és esőként hullik.
Bár a teljes óceán hiánya hátráltatásnak tűnhet az élet utáni kutatásban, a kutatók szerint valójában bővíti a lehetőségeket. „Kiszélesíti azoknak a környezeteknek a körét, amelyeket lakhatónak tekinthetünk”, mondta Ula Jones, a washingtoni egyetem Journaux-laborjának végzős hallgatója, aki dolgozott a tanulmányon.
A kutatók azt találták, hogy a Titánon az édesvíz-zsebek hőmérséklete elérheti a 21 Celsius-fokot.
A tápanyagok ezekben a kis vízmedencékben nagyobb koncentrációban fordulnának elő, ami az élet számára kedvezőbb feltételeket teremthet, mint amilyeneket egy híg óceán nyújtana. Ha létezne élet a Titánon, az a földi sarki ökoszisztémákra hasonlíthatna.
Dinamikus belső szerkezet
A vezető szerző, Flavio Petricca, a JPL posztdoktori kutatója elmondta, hogy a Titán felszín alatti vize a múltban megfagyhatott és most olvadhat, vagy a hold hidroszférája fokozatosan teljesen megfagyhat.
Számítógépes modellek szerint ezek a jég-, latyak- és vízrétegek több mint 340 mérföld mélyre nyúlnak. A körülbelül 100 mérföld vastag külső jéghéj alatt latyakrétegek és vízmedencék találhatók, amelyek további 250 mérföldig ereszkednek lefelé.
Az áttörést az hozta, hogy javították annak elemzését, miként hat a Szaturnusz gravitációja a Titánra. Mivel a Titán árapályzárban van a Szaturnusszal, vagyis mindig ugyanazt az oldalát fordítja a bolygó felé, a Szaturnusz gravitációs vonzása deformálja a hold felszínét, és akár 30 láb magas dudorokat hoz létre.
2008-ban a tudósok először vetették fel, hogy a Titánnak hatalmas felszín alatti óceánnal kell rendelkeznie ahhoz, hogy ilyen mértékű deformáció létrejöhessen. Az új tanulmány azonban egy döntő részletet emel ki: az időzítést.
Petricca csapata 15 órás késést mért a gravitációs hatás csúcsa és a Titán felszínének megemelkedése között. Ahogy egy kanál mézet keverve, egy sűrű, viszkózus anyag megmozgatásához több energia kell, mint a folyékony vízhez. Egy folyékony óceán azonnal reagálna, magyarázta Petricca, a késés viszont kásás jégbelsőre utal, benne folyékony vízzsebekkel.
„Senki sem számított ilyen erős energiaveszteségre a Titán belsejében. Ez volt a perdöntő bizonyíték, hogy a Titán belseje más, mint amit a korábbi elemzések alapján gondoltunk” – mondta Petricca.
A washingtoni egyetemen működő, Journaux vezette bolygókutatási kriominerál-fizikai laboratórium a Titán mélyén uralkodó szélsőséges nyomás szimulálásával segített megalapozni az eredményeket.
„A Titánon a vizes réteg olyan vastag, a nyomás olyan hatalmas, hogy megváltozik a víz fizikája. A víz és a jég másként viselkedik, mint a földi tengervíz” – mondta.
Továbbra is él a szkepticizmus
A római Sapienza Egyetem kutatója, Luciano Iess, akinek korábbi, a Cassini adataira épülő vizsgálatai rejtett óceánra utaltak a Titánon, nincs meggyőzve a legújabb eredményekről.
Bár „kétségtelenül izgalmas, és újabb vitát fog kiváltani... jelenleg azonban a rendelkezésre álló bizonyítékok aligha elegendők ahhoz, hogy a Titánt kizárjuk az óceánvilágok családjából” – írta Iess az AP-nek küldött e-mailben.
A NASA tervezett Dragonfly küldetése, amely egy helikopter típusú eszközzel a mostani évtized végén indul a Titán felé, várhatóan tisztább képet ad majd a hold belső felépítéséről. Journaux a csapat tagja.
A küldetés 2034-ben érkezhet meg a Titánra, és a Földön kívül a második repülő jármű lesz egy másik világon az Ingenuity, a marsi helikopter után. A Dragonfly felszíni megfigyeléseitől azt remélik, hogy többet árulnak el arról, hol rejtőzhet élet, és mennyi víz állhat rendelkezésre az élő szervezetek számára. Journaux a küldetés csapatának tagja.
A Titán csatlakozik azokhoz a holdakhoz, amelyekről feltételezik, hogy felszínük alatt víz rejtőzik. A Jupiter Ganümédész nevű holdja valamivel nagyobb a Titánnál, és földalatti óceánnal rendelkezhet. A Szaturnusz Enceladusza és a Jupiter Európája szintén vízvilágnak számítanak, fagyott kérgükből gejzírek törnek elő.
A Szaturnusznak 274 ismert holdja van, ez a legtöbb a Naprendszerben.
A Cassini küldetés 1997-ben indult, és csaknem 20 évig tartott: a gyűrűs bolygó körül keringett és vizsgálta holdjait, mielőtt 2017-ben szándékosan alászállt a Szaturnusz légkörébe.