Az európai klímaváltozási célkitűzések alapján 2030-ig várhatóan 35 millió épületet újítanak fel, eközben azonban sok munkást fenyeget az azbesztnek való kitettség veszélye. Hogyan lehet erősíteni a küzdelmet e mérgező anyag ellen, amely továbbra is számos épületben jelen van?
Az európai klímaváltozási célkitűzések alapján 2030-ig várhatóan 35 millió épületet újítanak fel, eközben azonban sok munkást fenyeget az azbesztnek való kitettség veszélye. Hogyan lehet erősíteni a küzdelmet e mérgező anyag ellen, amely továbbra is számos épületben jelen van? A Real Economy című műsor riportere, Fanny Gauret járt utána.
Az Európai Bizottság azt javasolja, hogy az azbesztszálaknak való kitettség határértékét a jelenlegi érték tizedére csökkentsék. Ez a határérték Franciaországban már érvényben van.
A franciaországi Toulouse régió északi részén, egy azbesztmentesítési telephelyen Emmanuel Pezet, a szennyeződésmentesítésért felelős vezető magyarázta el a biztonsági intézkedéseket:
“A munkavállalók számára vannak egyéni védőeszközök és légzésvédő eszközök. Ez a por szintjétől és az építkezés kockázatelemzésétől függ. Van még egy mobil fertőtlenítő egység, kerítések, egy kijelző, néhány jelzőtábla, egy hulladéktér,” sorolta a Mason vezetője.
Franciaországban nagyon szigorú szabályok vonatkoznak a munkavállalók és a környezet védelmét szolgáló eszközökre, amelyeket ezeken a helyszíneken alkalmazni kell. Rendszeresen végeznek porméréseket is.
Az azbesztszálak belélegezve súlyos betegségeket, például tüdőrákot okozhatnak, amely átlagosan 30 évvel a kitettség után jelentkezik.
Európában jelenleg 4-7 millió munkavállaló lehet azbesztnek kitéve. 97%-uk az építőiparban, 2%-uk pedig a hulladékgazdálkodásban dolgozik.
Mit javasol tehát az Európai Bizottság e munkavállalók védelmére?
Az azbeszt 2005 óta tilos az EU-ban. Ennek ellenére továbbra is öl. Becslések szerint a munkahelyi rákos megbetegedések 78%-a az azbeszthez köthető.
2019-ben 70 000 ember halt meg az azbesztnek való kitettség következtében. Az azbeszt még mindig nagyon elterjedt az európai otthonokban és irodaházakban. A legnagyobb veszélyt az jelenti, ha felújítási munkálatok során megbolygatják.
Az Európai Bizottság ezért azt javasolja, hogy az azbesztnek való kitettség határértékét az egész EU-ban a tizedére csökkentsék. A küszöbérték a köbcentiméterenkénti 0,1 szálról 0,01 szálra csökkenne.
A Bizottság célja továbbá az azbeszt károsultjainak támogatása, az építkezéseken dolgozók védelme és az azbeszt biztonságos ártalmatlanításának biztosítása.
A képzés mindennek az alapja
Toulouse déli részén egy professzionális kockázatkezelési vállalatnál csatlakozunk Olivier Heaulme igazgatóhoz, az azbesztes képzési központban. Itt megtanítják, hogyan kell kezelni a védő- és fertőtlenítő felszereléseket. A cég az építkezéseken vett mintákat is elemzi, hogy ellenőrizze a levegőben lévő azbesztszálak számát.
“Rengeteg technikát kell alkalmazni, speciális, nagy teljesítményű felszerelést. Tízéves franciaországi tapasztalatunk van ezzel a határértékkel, amely az Európai Unióban érvényes. Ahhoz, hogy lejjebb vigyük, több időre, új technológiákra, több képzésre lesz szükség,” véli az Aléa Contrôles vezérigazgatója.
Franciaországban az azbeszt évente 3-4000 munkahelyi megbetegedésért felelős. A képzés minden építőipari szakma számára kötelező, egyes szakemberek még sincsenek tisztában vele.
“A képzés alapvető fontosságú, anélkül nem lehet védekezni az azbeszttel szemben. Ez tudatosítja a munkavállalókban a kockázatokat. Vannak technikák, automatizmusok, amelyeket ismétlődő képzésen lehet elsajátítani,” tette hozzá Olivier Heaulme.
A munkahelyi azbesztről szóló irányelv aktualizálását – amelyet az Európai Bizottság a munkavállalók jobb védelme érdekében javasolt - különböző, már létező európai alapok segítik.
De vajon elég-e mindez a probléma kezeléséhez?
William Cockburnnek, az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség megbízott igazgatója az Euronewsnak elmondta: “Ma a nyolcvanas és kilencvenes években történt kitettséghez kapcsolódó halálesetekkel találkozunk. Amikor felújítunk vagy építési munkálatokat végzünk, azt kockáztatjuk, hogy a dolgozókat ismét azbesztnek tesszük ki. Ezért jó eljárásokra van szükségünk. Szükségünk van erős jogszabályokra, amelyekhez jó technikai intézkedések párosulnak.”
A szakember az Európai Bizottság határérték csökkentésével kapcsolatos javaslatára ezt mondja: “Az azbesztszálak rákkeltőek, így aztán nincs teljesen biztonságos expozíciós szint. Minél több szálat lélegzünk be, annál nagyobb a betegség kialakulásának kockázata. A jogszabályok valójában arra kötelezik a munkáltatókat, hogy a kitettséget a lehető legalacsonyabb technikai szintre csökkentsék. Az expozíciós határérték tehát nem elfogadható határérték. Ez valójában egy felső határérték. A tízszer szigorúbb szint bevezetésével az európai munkavállalók védelmének megerősítésére számíthatunk, de ennek együtt kell járnia a tudatosság növelésével, útmutatással és eszközökkel, valamint megfelelő eljárásokkal és stratégiákkal.”
William Cockburn az ezzel kapcsolatos intézkedések költségére vonatkozóan pedig azt mondta: “A tanulmány becslése szerint ezek a költségek nem olyan nagyok, és többnyire átháríthatók az ügyfelekre. A kormányok számára természetesen lesznek bizonyos költségek, mivel ki kell képezniük az ellenőrző szolgálatokat, és új laboratóriumi létesítményeket kell létrehozniuk az alacsonyabb szintek kimutatására. De mindezek a költségek elhalványulnak, ha összehasonlítjuk a társadalom számára a termelékenységkiesés, a kezelési és kórházi költségek, valamint a kártérítések csökkenéséből származó megtakarításokkal. És ami talán a legfontosabb mind közül, az emberi szenvedéssel, amelynek az ára nem számszerűsíthető.”
Ahhoz, hogy az új határérték Európa-szerte kötelezővé váljon, az Európai Unió parlamentjének és tanácsának megállapodást kell kötnie, hogy segítse a munkavállalók védelmét a rák ellen.