Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Emmanuel Macron, a rocksztár politikus újra nyert, de vajon győzött-e?

Access to the comments Kommentek
Írta: Németh Árpád
Emmanuel Macron és felesége, Brigitte a második elnökválasztási győzelem estéjén, 2022. április 24-én
Emmanuel Macron és felesége, Brigitte a második elnökválasztási győzelem estéjén, 2022. április 24-én   -   Szerzői jogok  AP Photo

Emmanuel Macron tizenhét éves volt, amikor megkérte 25 évvel idősebb, férjezett, háromgyermekes tanárnője kezét, aki immár feleségeként mind a mai napig elragadtatással beszél egykori diákja éleselméjűségéről. Macron – épp a románc okán – magániskolába kényszerült. Ennek ellenére tagadja, hogy a francia gazdagok érdekeit képviselné. Romantikus történetként mesélik, hogy dédnagyanyja írástudatlan volt, utóda mégis eljutott az Élysée-palotába. Méghozzá nagyon rövid idő alatt. Elődje, François Hollande szárnyai alatt már fiatalon magas pozíciót kapott, nem sokkal később pedig már megalapította saját pártját, az En Marche-et, amely politikai programjának megfogalmazása előtt csupán két kérdést tett fel huszonötezer megkérdezettnek: mi a jó, és mi nem jó Franciaországban? Macron egyértelműen az erős Európa híve, és ebben a kérdésben még politikai ellenfelét, Orbán Viktort is megbízható partnernek tartja. Az orosz elnököt nem hajlandó diktátornak nevezni. Közvetlenül az orosz invázió előtt és óta a francia elnök tucatnyi alkalommal beszélt Putyinnal, de terveitől nem tudta eltántorítani. Pedig jó ismerői szerint Macronnak is „napóleoni” hajlamai vannak.

Az elnök állta a szavát. Emmanuel Macron a koronavírus-járvány sűrűjében, 2021 májusában azt ígérte a véleményformáló, a YouTube-on 7 millió követőt maguk mögött tudó influenszer-párosnak, McFly-nak és Carlitónak: ha rábírják a fiatalokat, hogy tartsák be a Covid-19 ellen foganatosított intézkedéseket, és a felhívásuk eléri a tízmilliós megtekintést, akkor a vendégük lesz népszerű kihívásos műsorukban.

A tízmilliós nézőszám 72 óra alatt összejött, így Macron kötélnek állt – tudósított a Le Parisien. Dany Boon komikus és David Guetta lemezlovas után ő volt az influenszerek vendége, viszont a hazai pálya előnyét választva az Élysée-palotában fogadta őket.

„Itt nem tiszteljük a hierarchiát” – közölték már a műsor elején Macronnal, akit „Gallia rendezőjeként” mutattak be. Laza volt a hangulat az elnöki palota kertre néző társalgójában.

Az adás lényege, hogy a kihívóknak és a kihívottnak felváltva el kell találnia: vajon egy állítás igaz vagy hamis.

„Kylian Mbappé elhagyja a PSG-t, és a Olympique Marseille-hoz szegődik. Igaz vagy hamis?” – kérdezte az elnök, aki köztudottan lelkes focirajongó és Marseille-szurkoló. A feltételezés eldöntésére személyesen a Paris Saint-Germain csatárát kapcsolták telefonon, aki azt üzente egyenesen Macronnak, hogy: „Kizárt! Soha! Marseille-be menni ellenkezik a DNS-emmel”.

Az utolsó, mindent eldöntő kérdést 4:3-as állásnál az influenszerek tették fel: vajon kedvenc metálzenekaruk itt rejtőzik-e a palota pazar kertjében? Az elnök vette a labdát, kényelmesen kiballagott a két vendéggel a kertbe, ahol egyikük még bukfencet is vetett, és amikor megpillantotta a liget végén Nantes-ból származó Ultra Vomit tagjait, Macron őszintén és keresetlen szavakkal sóhajtott fel:

„Basszus, itt vannak.”

A kihívás ugyan 4:4-es döntetlennel ért véget, mégis mindkét fél ígéretet tett egy-egy kötelezettség teljesítésére. McFly-nak – nevéhez híven – az volt az álma, hogy július 14-én, a francia nemzeti ünnepen a levegőbe emelkedhessen egy járőrgépen, ahol „hányni” fog. Macron vállalta, hogy aznapi másik tévés interjúja során maga mellett tart egy fotót a YouTube-osok vicces portréjával.

El tudnak képzelni egy ilyen műsort egy másik országban?

Macron-Le Pen párbaj – másodszor

Egy másik televíziós műsorban, csaknem egy évvel később, négy nappal a 2022-es választás előtt Emmanuel Macron a beszámolók szerint lenyűgözte a nézőket a Marine Le Pennel folytatott hosszas televíziós vita során. Harciasnak, sőt kissé gőgösnek tűnt. Felrótta ellenfelének, hogy ő és pártja Vlagyimir Putyinhoz és Oroszországhoz kötődik, ahonnan pénzügyi támogatást kap. Emlékeztetett arra, hogy Le Pent Magyarországról is hitelezték. Azért kér külföldről kölcsön, mert Franciaországtól nem kap – mondta Le Pen, akinek a regnáló elnök kormányzási kompetenciáját is megkérdőjelezte.

Az elnökválasztás első, sokszereplős fordulójában Macron a szavazatok 27,8 százalékát szerezte meg, a második helyen pedig a szélsőjobboldali Le Pen végzett 23,1 százalékkal.

A hivatalban lévő elnök hatalmon maradása azonban a számára kedvező közvélemény-kutatások dacára sem volt formaságnak tekinthető, mivel a francia közvélemény nagy részét továbbra sem érdekli Európa-párti, vállalkozásbarát politikája, miközben országukat az infláció okozta megélhetési válság sújtja.

Sok szavazó támogatja a Le Pen által képviselt radikális változást, kivált azok után, hogy „méregtelenítette” pártját, és a belpolitikai kérdésekre fókuszált. Ugyanakkor sokak számára a merev bevándorlás ellenes retorikája még mindig túl keserű pirula ahhoz, hogy lenyeljék.

Ettől függetlenül Le Pen 2022-ben megerősödött, és a második fordulóban a szavazatok 41,5 százalékát szerezte meg, miközben Macron 58,5 százalékkal nyert.

Öt éve sokkal nagyobb volt a különbség: Macron a szavazatok csaknem kétharmadával, 66,1 százalékkal győzött Le Pen 33,9 százalékával szemben.

Elutasította, hogy Putyint diktátornak nevezze

Amikor Macront 2017-ben megválasztották, mindössze 39 évesen Franciaország történetének legfiatalabb köztársasági elnöke lett.

Öt éven át vezette az országot a belföldi és nemzetközi zavargások időszakában, az üzemanyagadó-emelések ellen tiltakozó „_gilet jaunes_”, a sárgamellényes tüntetésektől kezdve egészen a koronavírus-járványig.

Első ciklusának hullámvölgyei Moszkvához kötődnek.

A Luzsnyiki Stadionban, 2018 júliusában a labdarúgó világbajnokság döntőjében, a francia-horvát meccsen teljesen elragadtatta magát. Zakóját ledobta, majd felpattant a VIP-páholy pultjára és onnan ünnepelte a franciák 4:2-es győzelmét.

Alexei Nikolsky, Sputnik, Kremlin Pool Photo via AP
Macron a Luzsnyiki Stadionban, a francia-horvát labdarúgó vb döntőn, 2018. július 15-énAlexei Nikolsky, Sputnik, Kremlin Pool Photo via AP

Négy évvel később visszatért az orosz fővárosba, és 2022 februárjában – nem sokkal az orosz invázió előtt – szinte könyörögött Putyinnak, hogy ne szállja meg a szomszédos Ukrajnát.

A Kreml dermesztő hangulatú tárgyalóterme hatméteres asztalának másik végére ültették, ugyanúgy, mint Orbán Viktor magyar miniszterelnököt néhány nappal korábban. Az asztal akkora, hogy tollaslabdázni vagy balettozni lehetne rajta, mögötte pedig elférne az utolsó vacsora minden szereplője.

A napnál is világosabb volt, hogy a kérlelhetetlen orosz elnök meggyőzésével elkésett. A behemót bútordarabnál folytatott, több mint ötórás megbeszélések után Macron semmilyen engedményt nem tudott kicsikarni vendéglátójából.

Ennek ellenére nem adta fel. Azóta legalább egy tucatszor beszéltek egymással telefonon és videókonferencia révén. A hívások gyakorisága után felmerült, hogy a francia elnök stratégiája esetleg elhibázott, és azzal a kockázattal jár, hogy az orosz propagandát gerjeszti, miközben az orosz erők az ukrán városokat pusztították.

„A mi szerepünk, hogy megpróbáljuk megállítani a háborút anélkül, hogy háborút indítanánk” – ezt válaszolta Macron arra a kérdésre, hogy mit tudna még megbeszélni Putyinnal.

Szerinte a párbeszéd célja, hogy „előkészítsük a békét" arra az időszakra, amikor a háború véget ér. „Európa nem lehet biztonságban és békében, ha nem tárgyal Oroszországgal" – tette hozzá, leszögezte, hogy „nem naiv” a kérdésben.

Amikor egy műsorvezető arról faggatta, vajon diktátornak minősíti-e Putyint, Macron visszautasította a feltevést.

„Abból a szemszögből, ahol én állok, az a legfontosabb, hogy ne definiáljuk őt” – válaszolta. „Megpróbálom megvédeni az országunkat a háború kiterjedésétől. Nem leszek hatékonyabb azzal, hogy sértegetem vagy definiálom őt.”

Orbán érdeke, hogy Macron nyerjen

Orbán Viktor politikai ellenfél, de európai partner – ezt viszont a magyar miniszterelnökről mondta a francia elnök, amikor országa 2022 elején átvette a soros uniós elnökségének tisztségét. Macron szerint a 27 európai kormány- és államfőnek együtt kell működniük Európáért, és meg kell találniuk a kompromisszumokat.

„Még akkor is, ha komoly nézeteltéréseink vannak. És vannak, például a jogállamiság kérdésében. De az önállóság, a fejlődés tekintetében hasznos kompromisszumokat köthetünk” – sorolta.

A francia elnök hivatalba lépése óta az összes uniós tagállamot végigturnézta. Magyarország volt az utolsó 2021 decemberében. Akkor vendéglátója, Orbán Viktor – az ellenérzések dacára – kijelentette: három dologban egyet fognak érteni. „Mindketten szeretjük a hazánkat, mindketten Európa megerősítéséért dolgozunk, és abban is, hogy Európának stratégiai autonómiára van szüksége.”

„Nincs autonómia európai védelmi ipar nélkül, saját energiaképesség, vagyis nukleáris energia nélkül, és mezőgazdasági önellátási képesség nélkül” – mondta a miniszterelnök. Ezért a magyar kormány támogatja a közös európai védelempolitikát, a nukleárisra támaszkodó energiapolitikát, és azt, hogy Európának erős agráriuma legyen.

Még Orbán Viktornak is az az érdeke, hogy Emmanuel Macron nyerje a vasárnapi francia elnökválasztást – erre a meglepő következtetésre jutott Georg Paul Hefty. A Frankfurter Allgemeine Zeitung veterán újságírójának véleménycikkét két nappal a francia elnökválasztás előtt tette közzé ugyanaz a Válasz Online, amely napokkal korábban azt írta: a magyar kormány számára lottóötös lenne – az Orbán-közeli MKB Bank kölcsönéből kampányoló – Marine Le Pen győzelme.

A szerző szerint a francia elnökválasztással – bárki is nyerjen – új időszámítás kezdődik Orbán Viktor számára, aki abban reménykedett, hogy a saját kormányzási idejében hasonlelkű, illiberális pártvezetők kerülnek majd hatalomra, akik móresre tanítják majd a maradék liberális, keresztényliberális, szociálliberális vagy ökoliberális csoportokat, pártokat, országokat.

Orbánnak e feltevése, reménye nem jött be – és nem is fog már belátható időn belül. Hosszú évekre nem az egyedülállóságukat hangoztató, hanem az összefogást szorgalmazó erők fogják alkotni az Európai Unió vezetését – nélkülözhetetlen ellenállóképességét pedig növelni – írta Hefty.

Mindebből az következik, hogy Orbán csak Macronnak drukkolhat, ha a saját érdekeit nézi. Az az október, amikor nagy felhajtással fogadta Le Pent, olyan messze van már, mint azok az állítások, hogy Oroszország nem akarja megtámadni Ukrajnát.

MTI/Fischer Zoltán
Marine Le Pen és Orbán Viktor a Karmelita kolostorban, 2021. október 26-ánMTI/Fischer Zoltán

Ma semmilyen magyar vagy akár fideszes érdek nem fűződhet Le Pen győzelméhez, akinek a pártja, a Rassemblement National sem hagyományos, sem haladó szellemben nem keresztény, de még csak nem is konzervatív a szó magyar, polgári értelmében. Még a két ország úgynevezett nacionalizmusa sem hasonlít egymásra. Orbán Magyarországa harcban áll Brüsszellel, Le Pen Brüsszelt a saját elképzelései szerint akarja átgyúrni. Orbán hiába reménykedne, hogy Le Pen őt ismerné el a mozgalom bölcs úttörőjének, aktív korelnökének. Egy francia államfő mindig a Nagy Nemzet megszemélyesítése tudatával lép fel. Mihelyt Le Pen az atomfegyver felletti uralmat a kezében tartaná, nem egyeztetgetne Orbánnal: elvárná, hogy a kis magyar barát egyeztessen vele. Le Pen biztos nem volna hálás kollegina – legfeljebb sértődékeny vetélytársnő.

Ha viszont a magyar kormányfő Macronnak drukkol és az elnök nyer is vasárnap, pontosan látható, mi vár Orbánra: Canossa-járás. Ennek első elvárt lépése lesz, hogy vissza kell hoznia a rajongóit onnét, ahová (félre)vezette őket nevezetes Brüsszel–Moszkva-hasonlatával. Legújabb kétharmados győzelme mutatja: ezt a fordulatot is végre tudná hajtani anélkül, hogy választói bizalma meginogna. Ha Orbán a fordulatot idén vagy a jövő évben végrehajtja, attól kezdve ő, kormánya és az ország is megint biztos úton haladhat. Akármilyen badar álérvek is terjednek a magyar közösségi médiában és közbeszédben az orosz támadással és az ukrán háborúval kapcsolatban, abban biztosak lehetnek mind a közvetlen szomszédok, mind a távolabbi szövetségesek, hogy Magyarország a helyét az Európai Unióban és a NATO-ban képzeli el – véli Georg Paul Hefty.

Nem valószínű, hogy soraival mindenki egyetért.

Emmanuel és Brigitte: a diák és tanára

Az amerikai elnöknél, Joe Bidennél csaknem kétszer fiatalabb, az ukrán elnöknél, Volodimir Zelenszkijnél történetesen éppen egy hónappal idősebb Emmanuel Macron 1977. december 21-én született a Párizstól északra fekvő Amiens-ben, ott, ahol Jules Verne, Verne Gyula alkotott. A tudományos fantasztikum megalapozójáról nevezték el a Pikárdiai Egyetemet, ahol Macron édesapja, Jean-Michel neurológiaprofesszor. Az elnök édesanyja, Françoise orvos.

A családban Emmanuel volt a kivétel, akit nem vonzott a medicina. Öccse, Laurent radiológus, húga, Estelle pedig a vesebetegségek szakorvosa, nefrológus. Apai dédnagyapjukat George William Robertsonnak hívták, és eredetileg Bristolból származott.

A Macron nem volt vallásos család, de legidősebb fiukat 12 éves korában saját óhajára katolikusnak keresztelték. Macron évekkel később azt mondta, hogy agnosztikusnak tartja magát.

A fiú tizenévesként a szülővárosában található jezsuita Lycée la Providence intézetben tanult, és itt találkozott először Brigitte Auzière irodalomprofesszorral, akibe beleszeretett.

Emmanuel 16 éves volt, a tanárnő 25 évvel idősebb, férjezett, és három gyermeket nevelt. Egy színházi műhelymunka során jöttek össze, miközben Eduardo De Filippo A komédia művészete című darabjának előadására készültek.

Macron szüleit aggasztotta a kapcsolat, noha abban reménykedtek, hogy a fellángolás nem kölcsönös, és idővel halványul a tüze. Óvatosságból azonban gyermeküket haladéktalanul átíratták az elit, párizsi Lycée Henri-IV középiskolába, hogy ott fejezze be tanulmányait. Emmanuel vonakodva engedett, de megígérte Madame Auzière-nek, hogy visszatér érte.

„Teljesen elbűvölt az intelligenciája” – vallotta be sokkal később, immár Macronként Brigitte. „Ő nem olyan volt, mint a többiek.” Ezt lánya, Laurence is megerősítette. Anyja egy nap az iskolából hazafelé menet arról áradozott: „Van egy őrült az osztályomban, aki mindenről mindent tud!”

Amiens-ben, a 130 ezer lelkes városban futótűzként terjedt a pletyka a diák és tanárnője kapcsolatától, ami Brigitte-et is arra késztette, hogy munkahelyet váltson, és egy másik iskolában tanítson.

Miután a fiú Párizsban leérettségizett, a szülők megkönnyebbültek, és azt remélték, hogy az átmeneti hóbortnak vége. Emmanuelt csak a szintén tanárnő, irodalombarát nagymamája, Manette támogatta, aki mindig fontos szerepet játszott az életében.

Brigitte, lánykori nevén Trogneux 32 éves házasság után 2006-ban elvált férjétől, André-Louis Auzière bankártól, Emmanuel Macron pedig sietve megkérte a kezét. „Bármit is teszel, feleségül veszlek” – ígérte 17 évesen. Tizenöt évvel a megismerkedésük után, 2007. október 20-án Emmanuel és Brigitte egy tengerparti üdülőhelyen, Le Touquet-ban mondták ki a boldogító igent, a feleség pedig felvette férje vezetéknevét.

AP Photo/Andrew Harnik
Brigitte Macron csókot lehel Donald Trump arcára Biarritzban, 2019-benAP Photo/Andrew Harnik

„A korkülönbség lényegtelen. Reggelizünk, én a ráncaimmal, ő a frissességével, de hát ez van. Ha nem ezt a döntést hoztam volna, elszalasztottam volna az életem lehetőségét” – nyilatkozta később Brigitte Macron, aki mind a mai napig váltig dicséri férjét, a „szilárd, rendkívül megnyugtató és rendkívül kedves embert”.

Brigitte Macron első házasságából három gyermek édesanyja. Tiphaine, Sébastien Auzière és Laurence Auzière most Emmanuel Macron nevelt gyermekei, holott csak néhány évvel fiatalabbak nála.

Brigitte és Emmanuel Macron közös gyermeket nem vállaltak.

„Feltettük magunknak a kérdést. Én úgy gondoltam: a legfontosabb, hogy jól neveljük a gyerekeket, hogy szeressük őket... Hét unokám van” – vallotta be Emmanuel Macron még első jelölése előtt, 2016-ban.

Üstökösként robbant be a politikába

Amilyen fiatalon nősült, ugyanolyan korán és gyorsan tört a politikai csúcsra is.

Macron az érettségi után filozófiát tanult a Paris Ouest La Défense egyetemen, ahol Machiavelliről és Hegelről írt szakdolgozatot, majd a politikai tanulmányokkal foglalkozó Sciences Po egyetemen szerzett mesterdiplomát közügyekből, 2004-ben pedig az École Nationale d'Administration-t végezte el azok után, hogy a nigériai francia nagykövetségen töltött gyakornoki idejét.

Első munkahelye a pénzügyminisztérium volt, ahol felügyelőként dolgozott 2004 és 2008 között, újabb négy évet pedig a Rothschild & Co befektetési bankáraként.

Harmincöt évesen lépett be a politikába, François Hollande francia elnök nem sokkal 2012 májusi megválasztása után már az Élysée-palota főtitkárhelyettesének nevezte ki.

Ludovic Marin/Pool Photo via AP
Egy általános iskolában, 2018-banLudovic Marin/Pool Photo via AP

Két évvel később, 2014 augusztusában Manuel Valls miniszterelnök a gazdasági, ipari és digitális ügyek miniszterévé léptette elő. Macron két évet elteltével, lemondása előtt kilépett a Szocialista Pártból, megalakította saját centrista, szociálliberális, vállalkozáspárti tömörölését, a La République En Marche-ét.

Nyomban elindította elnökválasztási kampányát, a Macron házaspárt pedig értelemszerűen górcső alá vették. Brigitte Macront hevesen gúnyolták kora és megjelenése miatt. Egyes kommentelők nyíltan szexista felhangokkal „túl merésznek”, pontosabban „korához képest túl merésznek” ítélték az öltözködési stílusát.

Ők azonban túltették magukat a bírálatokon, Emmanuel Macron pedig újonnan alakított pártja jelöltjeként legyőzte Marine Le Pent a Hollande utódlásáért folytatott versenyben.

Kinek az érdekeit képviseli?

Egy nappal azután, hogy 2022-ben megnyerte a választás első fordulóját, Emmanuel Macron egy kiabálásba torkolló vitába keveredett egy fogászati asszisztenssel. Az igazsághoz tartozik, hogy csak a nő emelte fel a hangját.

Élodie azért volt dühös, mert szerinte az elnök „becsmérlően” beszélt azokról, akik nem oltatták be magukat. Az elnök azzal védekezett, hogy félreértették szavait. Élodie ekkor kifakadt az emelkedő adók és árak miatt. Macron ezt igazságtalannak tartotta, mert szerinte éppen ő csökkentette az adókat.

„Csökkentette?” – hitetlenkedett az asszisztens. „Voltál te már a benzinkúton? Mennyit keresel havonta?”

„Nem én irányítom a világpiacot” – hátrált meg Macron.

„Egyszerűen nem fogunk egyetérteni” – zárta le a vitát Élodie.

„De fontos, hogy elmagyarázzam” – kérlelte az elnök.

Macron mindig is úgy gondolta, hogy ő tudja a választ az ország problémáira. És ha csak el tudja magyarázni másoknak is gondolatmenetét, akkor egyetértenek vele. Az önbizalom sok hosszú beszédet, és a tüntetőkkel szembeni kemény hozzáállást eredményezett. Egyesek úgy vélik, hogy Macron egyszerűen nem hallgatja meg őket.

AP Photo/Christophe Ena
Fiatal szavazók gyűrűjében, 2022-benAP Photo/Christophe Ena

Ő maga már első munkahelyén eltökélte, hogy a csúcsra tör.

„Mi leszel húsz év múlva?” – idézte fel a Macronnak szegezett első kérdését Alain Minc, első mentora, későbbi befolyásos politikai tanácsadója.

„Elnök leszek” – válaszolt magabiztosan a fiatal pénzügyi felügyelő Minc legnagyobb megdöbbenésére.

Macron Franciaországról alkotott elképzelései öt éve kristálytiszták és újak voltak, amelyeket fiatalos energiával és szenvedéllyel tolmácsolt.

Kampánygyűlésein teljesen átadta magát a pillanat hevének. Az érzelmektől rekedten, szinte messiási hangon, hátravetett fejjel, széttárt karokkal üzente a rajongóinak, hogy szereti őket, és hogy szüksége van rájuk.

Ez volt a rocksztár politika.

Mintha új szél fúj volna a francia politikában, amely a befogadás és a demokrácia ígéretét hozta egyetlen ember vezetésével. Politikai programjának megfogalmazása előtt az En Marche huszonötezer választónak tett fel csupán két kérdést: mi működik Franciaországban, és mi az, ami nem működik?

A friss, horizontálisabb demokrácia képe ellenére mindig is Macron volt a hatalom birtokosa – állítja Macron politikai életrajzírója, Marc Endeweld.

Macront a kezdetektől fogva azzal vádolták, hogy homályosan fogalmazza meg álláspontjait, hogy „mindent és semmit” mond.

Liberális nézetei voltak szociális, például a melegjogok és a nemek közötti egyenlőség kérdésében, ami a baloldal támogatását vonzotta. Gazdasági témákban liberális volt, a gazdaság fellendítése érdekében a vállalkozásokra kirótt korlátozások lazításában hitt, és ez sok jobboldali szavazót vonzott. Ez a fajta kettőség új volt Franciaországban.

Macron munkahelyeket teremtett, eurómilliárdokat költött a munkavállalók és a vállalkozások támogatására a járvány idején, az eltelt fél évben pedig államilag támogatta a gáz és az üzemanyag árát egyaránt.

Alapvető meggyőződése, hogy a gazdasági reformok – amelyek felszabadítják a vállalkozásokat a terhek alól, ugyanakkor többet követelnek a munkavállalóktól – a szegénység enyhítésének és a baloldali szavazók által nagy becsben tartott szociálpolitika finanszírozásának járható útja. A megközelítés azonban ahelyett, hogy áthidalta volna a régi politikai és osztálykülönbségeket, újra megnyitotta azokat.

Megválasztása után hozott néhány kulcsfontosságú döntése a francia munkásosztály „elárulásának” jelképe lett, amiért a „gazdagok elnöke” gúnynevet kapta. A baloldal szavazóinak emlékébe mélyen belevésődött, hogy mérsékelte a leggazdagabb franciák vagyonadóját.

Az a vád, hogy ő a tehetősek képviselője, nem illik bele abba a történetbe, amit magáról szeret mesélni. Öt éve megkérdezték tőle, hogy befektetési bankárként képes-e a munkásosztály szavazatait magához vonzani.

Tagadta, hogy egy kiváltságos elit tagja.

„Egy vidéki városban születtem, olyan családban, amelynek semmi köze az újságírók, politikusok vagy bankárok világához” – szögezte le bosszúsan. „Nagy büszkeséggel mondom, hogy a munkás- és középosztály jelöltje vagyok.”

Önéletrajzában kiemelte, hogy felmenői között pedagógusok, vasúti munkások, szociális gondozók és útépítő mérnökök voltak. Anyai nagyanyja, Manette, a tanárnő ismertette meg az irodalommal és a kultúrával, és megtanította gondolkodni. Eközben Manette édesanyja, Emmanuel dédnagyanyja írástudatlan volt. Leszármazottjának története, aki eljutott az Élysée-palotába, romantikus mese, sokkal romantikusabb, mint egy neurológus fiának története, aki magániskolába járt, és egy befektetési banknál töltött idő után indult a választásokon.

Stílusa „túlságosan napóleoni”

Első megválasztása után öt évvel, a 2022-es elnökválasztáson Macron már nem egy friss arc volt a politikában, akinek ködös víziói vannak Franciaországról.

Riválisa a második fordulóban, a szélsőjobboldali francia vezető, Marine Le Pen azonban ugyanaz volt, mint öt éve.

AP Photo/Jean-Francois Badias
Vidéki kampánykörúton, 2022 áprilisábanAP Photo/Jean-Francois Badias

Egy Macron-elnökség „több Európát, kevesebb munkanélküliséget, és kevesebb szélsőjobbot jelentene” – prognosztizálta akkor politikai mentora Alain Minc.

Ugyanezen mércék alapján a siker felemás – állapította meg a napokban Minc. Sikerként könyvelhető el az erősödő Európa és a csökkenő munkanélküliség, a szélsőjobb azonban terjed, és ez kétségtelenül kudarc.

Az irónia, hogy Emmanuel Macron segítette normalizálni Marine Le Pen pártját, és bevonni a politikai fősodorba, amikor öt éve megfogalmazott programjában harcot hirdetett saját üzlet- és Európa-barát, másrészt Le Pen nacionalista, protekcionista víziója között. A csatát még mindig vívják, és ebben a párharcban Le Pen az eredményekből ítélve folyamatosan erősödik.

Alain Minc már pártfogoltja öt évvel ezelőtti megválasztása előtt azt jósolta, hogy Macron „nagyon tekintélyelvű, nagyon politikus és nagyon elnöki” lesz.

Értékelése nem változott. Minc szerint az elnök stílusa „túlságosan napóleoni”.