Űrhajós Akadémia: a dolgok lebegnek, ahogy te magad is
Kommentek
- Az űrben tartózkodni és dolgozni nem egyszerű, mert minden lebeg, te magad is. Ez elég mulatságos, de meg kell szokni – válaszolt Samantha Christoforetti, az Európai Űrügynökség űrhajósa, amikor az Euronews riportere arról kérdezte, milyen érzés kétszáz napig az űrben élni.
Az űrben az ember a kezével jár, nagyjából úgy, mint a majmok.
- Kezdetben előfordul, hogy az ember elszédül, elveszti az irányérzékét. Nem úgy, hogy az ember azon gondolkodna, merre van fent és lent. De néha van olyan, hogy kilépsz az egyik modulból, és egy másodpercbe beletelik, mire rájössz, merre is kellene indulni ahhoz, hogy elérj oda, ahova menni akartál – mondta Samantha a súlytalanságról.
Az űrállomáson van fent és lent, ez a felszerelés címkézéséből vagy abból látható, hogy bizonyos helyekre padlóként, másokra plafonként utalnak. Az űrhajósoknak meg kell szokniuk azt is, hogy ha egy helyben akarnak maradni, akkor a lábukat rögzíteni kell valahova, tipikusan a mindenütt jelen lévő kapaszkodókba akasztják a lábujjaikat.
- Amikor megérkeztem, nagyon óvatos voltam, általában egyik kapaszkodótól a másikig mentem – mesélte Samantha. – De ahogy az ember tapasztaltabb lesz, megszokja a lebegést, megtanulja három dimenzióban irányítani a testét, akkor már csak ellöki magát valahonnan és pontosan ott köt ki, ahol szeretett volna.
Mivel a legkönnyebb viszonyítási pontot a kapaszkodók jelentik, ezért az űrhajósok leginkább a kezükre támaszkodnak a közlekedésben. – Az űrben az ember a kezével jár – magyarázta Samantha. – Nagyjából úgy, mint a majmok.
