A dohányipari lobbi erősödése aláássa az EU közegészségügyi céljait, kisiklatja a jogalkotási javaslatokat, és vitákat szít az új nikotintermékekről.
Az uniós törvényhozók egyre inkább engednek a dohánylobbi befolyásának.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Transparency International Integrity Watch adatbázisa szerint a dohányipari szereplők és az EP-képviselők közötti találkozók száma 57%-kal nőtt: a havi átlag 14,7-ről 23-ra emelkedett 2026 júniusára. Az adatbázis, amely az Európai Parlament által közzétett, önbevalláson alapuló találkozókat gyűjti, azt mutatja, hogy a dohánycégek és a hozzájuk kapcsolódó szervezetek következetesen lobbiznak a jogalkotóknál a vapeléstől és a hevített dohánytermékektől kezdve az adózáson át egészen a dohányzás visszaszorítását célzó szabályozásig számos ügyben.
A dohányipar Brüsszel egyik legerősebb és legjobban finanszírozott vállalati lobbierőjévé vált, miközben az EU a Rákellenes Terv keretében 2040-ig „dohányzásmentes nemzedék” létrehozását tűzte ki célul.
A becslések szerint az ágazat évente 8 és 10 millió euró közötti összeget költ közvetlen lobbizásra az uniós intézményeknél, és több mint 100 bejegyzett lobbistát foglalkoztat kifejezetten a szakpolitikai döntések befolyásolására. Ebben nincsenek benne azok a kommunikációs ügynökségek, ügyvédi irodák, tanácsadó cégek és iparági hátterű agytrösztök, amelyek szintén az érdekeit képviselik.
A civil szervezetek szerint ez a mértékű hozzáférés súlyos egyensúlytalanságot teremt a kereskedelmi érdekek és a közegészségügyi szereplők hangja között. Egy fontos jogalkotási időszakban például a közegészségügyi NGO-k mindössze 12 találkozót tudtak összehozni befolyásos EP-képviselőkkel, miközben csak a Philip Morris International 121 megbeszélést tartott.
„Ha külön megnézzük azt a top 20-as listát, ahol a dohányipar igazán aktívan lobbizik, gyakorlatilag egyetlen civil szervezetet sem találunk. Tehát egyértelműen nekik van nagyobb hozzáférésük” – mondta az Euronewsnak Raphaël Kergueno, a Transparency International EU vezető szakpolitikai munkatársa.
A lobbikampány középpontjában a világ legnagyobb dohánycégei – a Philip Morris International, a British American Tobacco, a Japan Tobacco International és az Imperial Brands – állnak, mellettük pedig ágazati szövetségek, például a Tobacco Europe, valamint érdekvédelmi csoportok, köztük a World Vapers’ Alliance.
„Nyilvánvaló, hogy ha ennyi találkozó van, az azt jelenti, hogy érdekük is fűződik a jogszabályok befolyásolásához” – tette hozzá Kergueno.
Bár az egyes vállalatok saját kereskedelmi prioritásaikat követik, összességében alacsonyabb adókat és enyhébb szabályozást szorgalmaznak az újonnan megjelenő nikotintermékekre, például a hevített dohánytermékekre, a vapeléses eszközökre és a nikotinos tasakokra.
Kergueno szerint „az e-cigaretta-használat, a vapelés az egyik fő lobbitéma. Ha megnézzük a találkozókat, a vapelés újra és újra előkerül. Egyértelműen ez az egyik fő terület, ahol igyekeznek magukra formálni a szabályozást.”
A dohánycégek emellett az olyan intézkedésekkel szemben is ellenállnak, mint az ízesítések tiltása, az egységes, márkajelzés nélküli csomagolás, a szigorúbb nyomonkövetési rendszerek és a hagyományos cigarettákra kivetett magasabb jövedéki adók.
Egy politikai szöveg, amely senkinek sem tetszett
Ezek a találkozók hozzájárultak két jelentős jogi keret átalakításához és kisiklatásához: a Dohánytermékek Adóztatásáról szóló Irányelv (TTD) és az előkészületben lévő új Dohánykontroll Keret gyengítéséhez.
Június 17-én az Európai Parlament 439:181 arányban elutasította a TTD-t, mert a végleges szöveget túlságosan ellentmondásosnak ítélte. Ebben részben szerepet játszott a Kubín-jelentés is, egy vitatott jogalkotási tervezet, amely a vaperre és a nikotinos tasakokra alkalmazandó minimális adókulcsok drasztikus csökkentését javasolva építette be a dohányipar érveit az irányelvbe.
„A múlt hónapban az [Gazdasági és Monetáris Ügyek (ECON) Bizottsága] által elfogadott Kubín-jelentés lényegében azt javasolta, hogy gyengítsék a Bizottság eredeti javaslatát. A szöveg számos problémás elemet tartalmazott, köztük egy »less harm, less tax« megközelítést... Összességében a dohányipar régóta hangoztatott, »harm reduction«-ről szóló narratíváit tükrözte, miközben figyelmen kívül hagyta a nikotinfüggőségről, a fiatalok körében tapasztalható terjedésről és az új termékek kockázatairól szóló független bizonyítékok egyre bővülő körét” – magyarázta Erin Roman, a Smoke Free Partnership igazgatója egy sajtóközleményben.
„Jobb, ha nincs elfogadott álláspont, mintha egy olyan meggyengített pozíció születne, amely közvetlenül visszhangozza az iparág narratíváit. Ez fontos lehetőséget teremt arra, hogy helyreállítsuk a Dohánytermékek Adóztatásáról szóló Irányelv közegészségügyi ambícióit. A végső jogszabálynak érdemi áremelést, nagyobb konvergenciát kell biztosítania a tagállamok között, és hatékony adóztatást kell alkalmaznia minden dohány- és nikotintermékre, hogy megvédje Európa fiataljait és csökkentse a dohányzással összefüggő ártalmakat” – tette hozzá.
Thomas Kubin, a Patriots for Europe EP-képviselője és a javaslat jelentéstevője szintén megosztotta véleményét az Euronews-szal: „Az adók emelésével nem lehet megváltani a világot. Úgy értem, nem lehet megakadályozni, hogy az emberek rágyújtsanak. [...] Ha a Bizottság javaslatának útját követjük, akkor minden államban csökkenni kezdenek az adóbevételek, miközben az illegális kereskedelem – főként a csempészet, de a hamisított termékek is – növekedésnek indul.”
Az a jelentés, amely végül az Európai Parlament plenáris ülésére került, már nem volt koherens javaslat. Hónapokig tartó tárgyalások után a Bizottság eredeti tervezetét alaposan átírták, hogy az adóemelések fokozatosabban valósuljanak meg, különösen az újabb nikotintermékek, például az e-cigaretták, a hevített dohánytermékek és a nikotinos tasakok esetében.
A közegészségügyi szervezetek szerint ezek a módosítások gyengítették a javaslatot azzal, hogy egy »less harm, less tax« megközelítést vezettek be, és a tervezettnél kedvezőbb elbánásban részesítették az új termékeket, például a vape-eszközöket.
Az EP elutasító döntése után a TTD gyakorlatilag holtpontra jutott, így az Európai Bizottság válaszút elé került: vagy teljesen új jogalkotási javaslatot készít, vagy megvárja, hogy a tagállamok Tanácsa egy későbbi soros elnökség idején megkísérelje újjáéleszteni az adózási tárgyalásokat.