Baselben az úszók esténként a folyóval hazáig sodortathatják magukat. Sok német folyóban viszont tilos úszni, pedig a Rajna itt is folyik. Miért kezelik ezt a két ország ennyire különbözően?
Baselben 32 fok van. A hídon az emberek fagyit esznek, miközben a híd alatt újra és újra úszók bukkannak fel, akik hagyják magukat sodortatni a Rajnán. Baselben ugyanis szabad a folyóban úszni, jóllehet nemzetközi teherszállító hajók és más szabadidős tevékenységek is használják a folyót.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
„A belvárosi szakaszon a folyó egy részét bóják jelölik ki” – magyarázza Tim Edler az Euronewsnak. A fürdőzők, a szabadidős használók és a hajózás itt közvetlenül egymás mellett léteznek. Tim Edler a Flussbad Berlin társalapítója, egyesületük célja, hogy a berlini Spree „fürdésre alkalmassá” váljon. Legutóbb a Swimmable Cities European Forum rendezvényén vett részt Baselben. Ennek a hálózatnak a célja, hogy a városi vizeket újra hozzáférhetővé és kellően tisztává tegyék a fürdéshez.
Baselben mindez már valóság, sőt Edler szerint „a város egyik központi jellemzője”. A svájci várost sokan a nagyvárosi folyóúszás Mekkájaként tartják számon. „A Rajna sokak számára, akik itt élnek és dolgoznak, mindennapjaik fontos része” – mondja a baseli kormányzati elnök, Conradin Cramer is az SRF-nek.
A folyóban fürdeni nem a természet ajándéka
Augusztus közepén mintegy 4500 ember mutatta meg, hogyan működik ez. Tim Edler is részt vett a Rheinschwimmen nevű eseményen, a baseli éves Rajna-úszáson. A nagyjából két kilométeres útvonal a Kleinbasel városrészből folyásirányban a Johanniterbrücke hídig vezet. A biztonságos fürdést egyértelmű szabályok és jó tájékoztatás teszi lehetővé – magyarázza Christoph Bosshardt, Basel város marketingjének vezetője az SRF-nek.
Önmagában a tiszta víz nem elég. „Zuhanyzókra, lépcsőkre, bejárati pontokra, mentési koncepciókra és világos szabályokra ugyanúgy szükség van” – mondja Bosshardt a svájci médiavállalatnak. Baselben a Rajna menti infrastruktúrát célzottan, évek alatt építették ki.
1986-ban egy baseli vegyiüzem raktárcsarnokában pusztító tűz ütött ki, amelynek következtében nemcsak vegyi anyagok, hanem tonnaszám mérgező oltóvíz is a Rajnába került. Ökológiai katasztrófa következett, majd szemléletváltás arról, miként használják a folyót a jövőben. Baselnek nem véletlenül tiszta, fürdésre alkalmas Rajnája van: a város évtizedeken át dolgozott ezen. Edler is úgy látja: „Ezt kitartó, összpontosított változtatással lehet elérni”.
Miért fürdhető a Rajna Baselben, Kölnben és Düsseldorfban viszont nem?
A legfőbb problémát Edler, aki a berlini Spree folyóban is be akarja vezetni a fürdést, abban látja, hogyan bánnak a vizekkel. „Baselben a legfontosabb előfeltétel nem a vízminőség, a partok, a kikötők vagy a létesítmények, hanem az a készség, hogy az embereknek megengedjék az önálló, felelősségteljes használatot” – mondja.
Baselben is tisztában vannak vele, hogy a Rajna erős sodrású, gyors folyó, amely kockázatokat rejt. A város és a Svájci Életmentő Társaság (SLRG) baseli szervezete térképeket tesz közzé, amelyeken a biztonságos úszóhelyeket jelölik.
Basel városának honlapján (forrás: német) információk találhatók a vízállásról és a víz hőmérsékletéről. Eszerint legalább 18 Celsius-fokos vízben szabad úszni, mindig kísérettel, és nem szabad elhagyni a kijelölt úszózónákat. Baselben tehát tisztában vannak vele, hogy a folyóúszás veszélyeket rejt.
„A közigazgatásnak és a politikának nem az a feladata, hogy az embereket teljesen elzárja ezektől a veszélyektől, hanem inkább az, hogy megteremtse a feltételeket ahhoz, hogy ezekkel a veszélyekkel megfelelő módon lehessen szembenézni” – véli Edler. Szerinte a konkrét információk és világos szabályok jobb megoldást jelentenek, mint a tiltások.
Basel a Svájc, Franciaország és Németország határán fekvő háromország-pontban található, a Rajna pedig közvetlenül a határt jelöli. Ha Baseltől néhány száz métert tovább úszna, „akkor Franciaországba úszik át, ahol tilos a fürdés, a túlparton, Németországban pedig ugyanúgy tilos” – mondja Edler az Euronewsnak. Ugyanarról a folyóról van szó, mégis eltérően tekintenek rá.
Miért bukik el a folyóban fürdés Németországban?
Németországban a Rajna egyelőre messze van attól, hogy nagy, nyilvános uszodaként szolgáljon. Baseltől nagyjából 500 kilométerrel északra fekszik Köln. Itt, és a szomszédos Düsseldorfban is, a Rajnában való fürdés és úszás az egész városi területen szigorúan tilos. A tilalom megszegése akár 1000 eurós pénzbírsággal járhat.
A nagyvárosokban a tilalmak 2025 késő nyara óta vannak érvényben. Köln városa ezt számos halálos fürdőbalesettel indokolja. „A Rajna elsősorban azért olyan veszélyes, mert nem láthatók azok az örvények és szívóhatások, amelyek többek között a hajók miatt alakulnak ki” – magyarázza a város. Düsseldorf és más parti városok ugyancsak bevezették a tiltást.
Edler ugyanakkor felteszi a kérdést, miért is olyan veszélyes a fürdés. Különösen a Rajna van a hajózásnak alárendelve, medrét részben ehhez igazították. Ennek érdekében építették az úgynevezett gátakat, illetve „kribbéket”, a vízbe benyúló kavicsnyelveket vagy kőgátakat. Éppen ezeknél alakulnak ki a hajóút felé húzó erős áramlatok.
„Ha valaki leesik egy ilyen, a vízben álló gátról, automatikusan egy halálos örvényekkel teli zónába kerül” – figyelmeztet Edler. „Ez valóban rendkívül veszélyes” – értékeli a helyzetet, és rövid távon érthetőnek tartja a fürdési tilalmat. Hosszabb távon azonban az ellenkezőjét vallja: „Felmerül a kérdés, hogy ezek a gátak nem az égből pottyantak ide”.
A hajózás élvez elsőbbséget Németországban
„Elsősorban olyan közigazgatásunk van, amely a belvárosi szakaszokon úgy alakítja ki a folyót, hogy az kizárólag a hajózás optimalizálásának elveit szolgálja” – mondja Edler. A Rajna a legtöbb német nagyvárosnál azért nem alkalmas fürdésre, mert kizárólag gazdasági szempontok szerint formálták.
„Botrány, hogy ezeket a tiltásokat nem kötik össze azzal a kötelezettséggel, hogy javítsák a helyzetet” – teszi hozzá. Edler szerint önmagában a fürdési tilalom nem a valódi probléma. Sokkal aggasztóbb, hogy veszélyes partviszonyokat teremtenek, majd mindössze annyit tesznek, hogy megtiltják a fürdést.
Edler úgy véli, hogy a tilalmat feltételekhez kellett volna kötni a Rajna kezelői, jelen esetben a szövetségi kormány felé: „[A fürdést] most meg kell tiltani, de öt év múlva, kedves szövetségi kormány, úgy kell átalakítanod a partot, hogy ismét beengedhessük oda az embereket” – javasolja a szövetségi igazgatásnak.
Valóban, különösen Köln városi szakaszán korábban több fürdőhely is működött. „A városi közigazgatás jelentése szerint 1913-ban Kölnben összesen hat állami fürdőintézmény, öt folyófürdő és egy strandfürdő volt” – közölte a város. Azokat a szakaszokat, ahol szabad volt úszni, elválasztották és biztosították. Ma is keresnek olyan területeket, ahol kivételeket lehetne engedélyezni. Ezek a vizsgálatok egy ideig még eltartanak.
Történetileg alakult ki, ma mégis változatlan
A hajózás és a Szövetségi Közlekedési Minisztérium által irányított folyókezelés, illetve a fürdési igényt megfogalmazó társadalmi elvárás közötti konfliktus Berlinben is jelen van. Edler itt különösen élesen bírálja a fürdési tilalmat: „A berlini Spree olyan folyó, amelyről nyugodtan ki lehet mondani, hogy már régóta nem a szállítást, hanem elsősorban a gyönyörködtetést szolgálja.”
Edler szerint a Spree és a Spreekanal kezelését is az a téves célképzet vezérli, hogy mindenekelőtt hajózási útvonalként kell őket fenntartani. Általános fürdési tilalom van érvényben. A Spree ugyan továbbra is szövetségi vízi út, és teherszállító hajók is használják, a belső, városi Berlinben azonban a klasszikus áruszállítás szerepe viszonylag csekély. Ma elsősorban a személyszállító és szabadidős hajózás meghatározó.
A szenátus például azt közli, hogy a személyszállító hajózás okozza a berlini belvízi hajózás CO₂-kibocsátásának mintegy 60 százalékát. Ha a mai használat jelentős része helyi és turisztikai, Edler szerint felmerül a kérdés, hogy a berlini Spree-t továbbra is ugyanazokkal a prioritásokkal kell-e kezelni, mint egy országos jelentőségű áruszállítási útvonalat.
„Az általános tilalom, amely Berlinben érvényben van, minden olyan projektet, kezdeményezést és pozitív fejleményt akadályoz, amely a vízre vonatkozik” – mondja Edler, aki nagy lehetőséget lát abban, hogy a Spree-ben nyilvános fürdőhelyeket alakítsanak ki. A Flussbad Berlin egyesülettel erre szeretné felhívni a figyelmet, és havonta tiltakozó úszásra (forrás: német) hív, legközelebb augusztus 20-án. A választási kampány időszakában a pártok képviselői is jelen vannak.
Edler szerint akár egymillió eurónyi támogatási pénz áll rendelkezésre, amelyet nem tudnak felhasználni, mert az általános tilalom megakadályoz egy kísérleti projektet. „Konkrétan támogatást kaptunk egy próba-fürdőhelyre a Spreekanalban, ahol már nem zajlik hajóforgalom” – mondja Edler. „Ezt a beruházást azonban nem lehet megvalósítani, mert a Spreekanalban tilos úszni.” A tilalom elveszi a politikai és gyakorlati ösztönzést arra, hogy egyáltalán megteremtsék a biztonságos fürdés feltételeit.
Pedig ezek a források a Berlini Belváros Integrált Városfejlesztési Koncepciója (ISEK) részei. A program célja a történelmi városközpont értékének növelése. A megvalósítás során azonban olyan határokba ütköznek, amelyeknél a szenátusnak, végső soron pedig a szövetségi szintnek kellene dönteni.
Edler felháborítónak tartja a tétlenséget. „Ha a társadalomban nem tudjuk kialakítani azt az elképzelést, hogy a városi víz, mint közterület, az embereké, akkor szinte lehetetlen ilyen irányú projekteket végigvinni.” Abban azonban biztos, hogy előbb-utóbb sok német városban is teret nyer majd a folyóúszás.
A témáról már most is szó van minden gazdag, fejlett régióban, különösen európai városokban. A Swimmable Cities (forrás: német) szervezet, amely a baseli fórumot is rendezte, már tartott eseményt Rotterdamban. Felmerültek ötletek a párizsi olimpiai játékok kapcsán, valamint Londonban és Amszterdamban is.
A folyóúszás mint európai trend
„Ezt a szemléletváltást nekünk még végig kell vinnünk” – mondja Edler. „A többi feltétel – a higiéniai minőség, a hajózás stb. – mind kezelhető probléma.” Európában azonban a városi vizek közhasználata már csak idő kérdése. „Ma már nem elfogadható, hogy a városok közepén folyó folyó valójában mérgező szennyvíz-csatorna legyen. A folyót közterületként, megtapasztalható és használható városi térként szeretnénk látni” – teszi világossá.
Idén nyáron Párizsban vasárnap délutánonként a Canal Saint-Martin csatornában is szabad úszni. Ilyenkor vízimentők is felügyelik a helyszínt. „A hangulat nagyon nyugodt volt, és mindenféle ember találkozott ott” – meséli Janett Koch, aki szintén a Flussbad Berlin egyesület tagja.
„A víz nagyon kellemes volt, és jó illata volt. Bőven volt helyem az úszáshoz” – írja le élményét Koch. „Egy kis cikcakkban kell úszni, de igazán jólesett felfrissülni egy forró, 30 °C feletti napon. Utána sokkal könnyedebben száll vissza az ember a metróra” – teszi hozzá.
Elmondása szerint a csatornához egyszerű a hozzáférés. „A Canal Saint-Martinban elég néhány kötél a fürdőzóna kijelöléséhez és egy fürdőlétrákkal felszerelt úszóponton.” Emellett előrejelző rendszer működik a vízminőségre. „Véleményem szerint Párizs nyugodtan egész július–augusztuson túl is engedélyezhetné ezeket a fürdőzéseket” – foglalja össze Koch.