Európa rekordméretű erdőtüzei rákényszerítették az EU-t, hogy átírja tűzvédelmi stratégiáját, és a milliárdokat oltásról a pusztító tüzek megelőzésére csoportosítsa át.
Az Európai Erdőtüzek Információs Rendszere (EFFIS) július 30-i adatai szerint eddig több mint 434 976 hektár égett le az Európai Unióban. 2025-ben több mint egymillió hektár vált a lángok martalékává, ez volt a legrosszabb erdőtűzszezon a mérések kezdete óta.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ezért döntött úgy Brüsszel, hogy újraszabja azokat a szabályokat, amelyek meghatározzák, miként kezeli Európa a tüzeket. Évtizedeken át az uniós erdőtűz-politika lényegében azt jelentette, hogy egyre több repülőgépet, járművet és tűzoltót vásároltak. Most azonban a hangsúly egy ennél sokkal fontosabb célra tolódik át: arra, hogy már az elején megakadályozzák, hogy a tüzek katasztrofálissá váljanak.
Miért nem elég, ha csak a beavatkozásra támaszkodunk
„A logika egyszerű” – mondja Alexander Held, az Európai Erdészeti Intézetnél és a Páneurópai Erdőkockázati Központnál dolgozó erdész, aki 25 éve foglalkozik tűzvédelmi politikával szerte a kontinensen. Amint forró, száraz és szeles időben tűz keletkezik, semennyi repülőgép és egység nem tudja garantálni, hogy uralni fogjuk. „Ha megnézi, mi történik most Portugáliában, Spanyolországban, Franciaországban, Görögországban, Törökországban vagy Németországban, egyszerre több nagy tűzzel kell szembenéznünk” – mondja. Ilyen körülmények mellett még a legtapasztaltabb tűzoltóságok is túlterheltté válnak.
Heldet az bosszantja, hogy a pénz hagyományosan mire ment el. Bár az EU immár két évtizede beszél az ellenállóképesség erősítéséről és a megelőzésről, a források továbbra is túlnyomórészt az oltásra mennek, „mert a beavatkozásba könnyebb beruházni” – fogalmaz. „Nem olyan egyszerű, mint venni egy tűzoltóautót vagy helikoptert.” Portugáliát említi kivételként, amely erősíti a szabályt: az ország a tűzoltás helyett nagyjából a tűzköltségvetés felét a területhasználat rendezésére és a megelőzésre csoportosította át. Az ő elképzelése egy egyszerű 50–50-es szabály: minden, oltásra költött euró mellé jusson egy olyan euró, amelyet a kockázat csökkentésére fordítanak már a tűz keletkezése előtt.
Az Európai Bizottság mára politikává tette ezt a gondolkodást. „Nem összpontosíthatunk kizárólag arra, hogy szó szerint eloltsuk a tüzeket” – mondja Anna-Kaisa Itkonen, a Bizottság energia-, klíma-, környezet- és közlekedési ügyekért felelős szóvivője. „A felkészültség számunkra rendkívül fontos.”
A politikai fordulat és annak időpontja
A fordulat 2026 márciusában következett be, amikor a Bizottság elindította Integrált Erdőtűzkockázat-kezelési Stratégiáját. Ezzel hivatalosan is szakított a beavatkozásra épülő modellel, és egy négy pillérre – megelőzésre, felkészültségre, reagálásra és helyreállításra – épülő megközelítésre tért át, ahol a megelőzés kerül az első helyre. A váltást három ok indokolta. Európa épp most élte át története legrosszabb tűzszezonját.
Az éghajlatváltozás miatt a tüzek egyre forróbbak, hosszabb ideig tartanak, és nehezebb megfékezni őket. A becslések szerint a tűzkeletkezések 96 százaléka gondatlanságra vagy gyújtogatásra vezethető vissza, vagyis a megelőzésnek legalább annyira kell az emberi viselkedést célba vennie, mint a növényzetet.
Az, hogy a tüzek túlléptek a mediterrán térségen, és elérték Németországot, Csehországot, Svédországot, sőt Izlandot és az Északi-sark peremvidékét is, tovább növelte a sürgősséget. Egy kizárólag Dél-Európa beavatkozási kapacitására épülő stratégia már nem felelt meg annak, hogy hol jelentkezik a kockázat.
Hogyan néz ki a megelőzés a gyakorlatban
A stratégia már most kézzelfogható támogatási formákban és eszközökben testesül meg. Az erdőtüzek megelőzésére szánt pénz ma már egyszerre több uniós eszközön keresztül áramlik: a Közös Agrárpolitika vidékfejlesztési programjain, a kohéziós politika forrásain, a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközön, valamint a LIFE és a Horizont Európa kutatási pályázatain keresztül. A gyakorlatban ebből finanszírozzák az éghető anyag mennyiségének csökkentését, tűzvédelmi sávok kialakítását, célzott legeltetést, az erdők ritkítását és a tűzveszélyes tájak helyreállítását. Ilyen projektek már futnak Spanyolországban, Portugáliában, Olaszországban és Szicíliában.
Az EU következő hosszú távú költségvetésének mintegy 35 százalékát klíma- és környezetvédelmi célokra különítik el, ebből közel 19 milliárd euró jut kohéziós forrásként az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra, a legsúlyosabban érintett régiók számára pedig gyorsított hozzáférést ígérnek.
A Bizottság egyúttal megerősíti az Európai Erdőtüzek Információs Rendszerét, műholdas korai előrejelző és kockázatbecslő eszközét, és azt tervezi, hogy tanácsi ajánlást tesz az integrált erdőtűzkockázat-kezelésről, valamint 2027-re egy külön uniós portál létrehozását is célul tűzte ki, amelyen keresztül a frissen tűzkockázattal szembesülő tagállamok tájékozódhatnak a finanszírozási lehetőségekről, és megoszthatják a tanulságokat.
A beavatkozási kapacitás természetesen nem tűnt el. A rescEU tizenkét tűzoltó repülőgéppel és öt helikopterrel bővül, Itkonen azonban világossá teszi a fontossági sorrendet: „A cél nem az, hogy még több tüzet oltsunk el. A cél az, hogy jó megelőzési politikák legyenek.”
Hogyan lesz a stratégiából valóság
A nehezebb feladat a végrehajtás. Az Európai Számvevőszék figyelmeztetett: az erdőtüzekkel kapcsolatos irányítás továbbra is széttagolt a katasztrófavédelem, az erdészet, a mezőgazdaság és a klímaügyek között, és sehol sincs átfogó kép arról, mennyit költenek valójában megelőzésre. Az olyan eszközök, mint az előre megtervezett égetés vagy a célzott legeltetés gyakran elakadnak az engedélyezési szűk keresztmetszeteken és a felelősségi szabályokon. A megelőzési projektek fenntartásához tartós, rendszeres finanszírozásra van szükség, az egyszeri beruházásokra tervezett uniós eszközök pedig erre nem mindig alkalmasak.
Held szerint a törekvéseknek túl kell mutatniuk a puszta pénzügyi támogatáson: független, nem bürokratikus kiválósági központokat kell létrehozni, amelyek legalább olyan rugalmasak, mint maga a tűz. Ezeknek az erdészeket, gazdálkodókat és területfejlesztési szakembereket kell bevonniuk, ahelyett hogy minden ügyet kizárólag a katasztrófavédelmi szerveken keresztül intéznének.
A megelőzés értékét egy német példán keresztül szemlélteti: Németország évente mintegy 30 millió eurót költ arra, hogy újra és újra megküzdjön a szennyezett területeken fellobbanó tüzekkel. Ha ezek közül csak egyet sikerülne a felére csökkenteni, máris 15 millió euró szabadulna fel, ami valódi megelőzési munkára lenne fordítható. „Nehéz érvelni mellette” – ismeri el –, „mert az egyik pénz katasztrófavédelmi keret, és nehéz áthidalni az utat a megelőzés felé.”