Vegyes érzelmeket szült az Írország oroszországi timföldexportját vizsgáló, régóta várt eljárás lezárása: a kormány nem erősítette meg, de nem is tagadta, hogy köze lenne Vlagyimir Putyin hadigépezetéhez.
Írország szerint „nem áll rendelkezésre bizonyíték”, amely egyértelműen igazolná, hogy Oroszországba irányuló timföldexportja hozzájárul Ukrajna teljes körű inváziójának fenntartásához.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A fehér por formájában forgalmazott alumínium-oxid az alumínium előállításához használt nyersanyag, amely könnyűfém nélkülözhetetlen a harctéri fegyverek gyártásához.
Az Európai Unióból Oroszországba irányuló timföldeladások gyakorlatilag mind a nyugat-írországi Aughinish Alumina, egy hatalmas, orosz tulajdonú finomító üzeméből származnak.
„Meg tudom erősíteni, hogy a vállalat Oroszországba irányuló timföldexportjával kapcsolatban nem született kedvezőtlen megállapítás” – közölte Peter Burke, Írország vállalkozásfejlesztésért, turizmusért és foglalkoztatásért felelős minisztere a péntek reggel kiadott közleményben (forrás: angol).
„Jelenleg nem áll rendelkezésre olyan szintű bizonyíték, amely megerősítené azt az állítást, hogy az Írországból származó timföld bekerül az orosz hadiipari vállalkozók ellátási láncába.”
A belső vizsgálat, amely vállalati adatokat, kereskedelmi áramlásokat, sajtójelentéseket, valamint az ukrán és a svéd kormány által szolgáltatott információkat elemzett, megosztásra került az Európai Bizottsággal „megfontolásra” – tette hozzá a miniszter.
Az ellentmondásos következtetést már csütörtökön előrevetítette Micheál Martin ír miniszterelnök kijevi látogatása során.
„A vizsgálat nem talált konkrét vagy egyértelmű bizonyítékot, amely a timfödet egy orosz fegyvergyártóhoz kötné” – mondta Martin.
„Ugyanakkor azt sem sikerült egyértelműen bizonyítani, hogy a timföld biztosan nem kerül fegyvergyártókhoz.”
A mellette álló Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a közös sajtótájékoztatón támogatásáról biztosította azokat az intézkedéseket, amelyek korlátoznák a timföld Oroszországba irányuló értékesítését, akár szankciókkal, akár más eszközökkel.
„Az első számú feladatunk – a kérdés – az, hogy ez ne jusson el Oroszországba, ne segítse a fegyvergyártást, és ne finanszírozza ezt a háborút” – fogalmazott Zelenszkij.
„Ha ezt bizonyos belső lépésekkel el lehet érni, támogatnánk ezeket a folyamatokat, de az EU feladatait és a szankciós kérdést is magunkkal visszük.”
Írország azóta válságkezelő üzemmódban működik, hogy egy médiakonzorcium március végén nagy port kavart jelentést tett közzé, amely feltárta az Aughinish Alumina és az orosz gazdaság közötti üzleti kapcsolatokat.
A beszámolók részletesen bemutatták, hogyan jut el az Írországban előállított timföld az üzem anyavállalata, a United Company Rusal tulajdonában lévő orosz kohókba, amelyek aztán a fémet egy olyan kereskedőnek adják el, amely szankcionált védelmi ipari gyártókat lát el alumíniummal.
A jelentés szerint az ezeknél a gyártóknál készülő fegyvereket ukrán civilek megölésére és polgári infrastruktúra bombázására vetették be.
Ettől függetlenül a svéd hatóságok arra a következtetésre jutottak, hogy a Rusal továbbra is Oleg Gyeripaszka, a Kremlhez szorosan kötődő, szankciók alatt álló orosz oligarcha tényleges ellenőrzése alatt áll.
Az ír kormány vizsgálata azt próbálta saját kutatásaival alátámasztani, hogy ezek az állítások helytállóak-e. Burke a közleményében arra mutatott rá, hogy maguk az újságírók ismerték el: nem tudták nyomon követni a timfödet egészen egy konkrét, halálos fegyverig.
Aughinish a miniszter szerint olyan adatokat szolgáltatott, amelyek alapján Oroszországba irányuló timföldexportját „kizárólag” a globális alumíniumexporthoz használják, nem pedig „katonai célokra”, de az ír kormány ezt az állítást önállóan nem tudta ellenőrizni.
Dublin abban bízik, hogy a megállapítások pontot tehetnek egy olyan botrány végére, amely kényelmetlen címlapokat szült, és árnyékot vetett az EU Tanácsa elnökségének ír kezdésére.
Most Brüsszel feladata eldönteni, hogy a timföldet is célba vegyék-e. A blokk ezen a héten lezárta az Oroszország elleni 21. szankciócsomagról szóló kaotikus tárgyalásokat, és várhatóan hónapokig tart még, mire újabb csomag kerül az asztalra.
Dublin ellentmondásos jelzéseket küldött. Egyrészt megígérte, hogy nem fog „válogatni” a szankciók között, másrészt aggodalmát fejezte ki amiatt, milyen hatással lehetnek az intézkedések a helyi munkahelyekre, a környezetre és Európa tágabb ellátási láncaira. (Oroszország után az ír timföld második legnagyobb felvevőpiaca Franciaország.)
A szankciók elkerülésére tett kísérletként Aughinish az államosítás lehetőségét is felvetette. Az ír tisztviselők azonban ezt elutasították, mondván, az ügy nem éri el az állami átvétel küszöbét.