Írország soros EU-elnökségét beárnyékolja, hogy továbbra is üzletel Oroszországgal

Írország nyolcadik alkalommal tölti be a EU soros elnöki tisztségét. Iden éz elsősoran arra szolgált volna, hogy megmutassa milyen előnyöket hozott országa a blokkhoz való csatlakozásával.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

„Az elnökség betöltése megtiszteltetés és felelősség, és készen állunk mindent megtenni” – mondta Micheál Martin ír miniszterelnök (Taoiseach) az elnökség megnyitó ünnepségén a dublini kastélyban.

A különleges alkalmat azonban nagyrészt elhomályosította az Oroszországba irányuló ír timföldeladások körüli botrány, ami kényelmetlen, sőt talán tarthatatlan helyzetet teremt egy olyan ország számára, amely Ukrajna támogatását helyezte prioritásai legfelső fokára, és amelynek a többi 26 tagállam között „becsületes közvetítőként” kellene fellépnie.

Írországgal összefüggésben eddig jellemzően a nagy technológiai cégek és az alacsony adózás körüli vitákról lehetett hallani. A Oroszországgal fennmaradt üzleti kapcsolata azonban komoly presztízsrombolást hozhat.

A felháborodás március vége óta egyre csak fokozódik. Oknyomozó újságírók akkor szellőztették meg, hogy a nyugat-írországi, hatalmas Aughinish Alumina finomító és az orosz hadiipari komplexum között nyereséges üzleti kapcsolat áll fenn, a háború és a szankciók ellenére. Az ír soros elnökség kezdetével a botrány új szintre lépett.

Micheál Martin rezzenéstelen arccal hallgatta, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, a szerdai megnyitó ünnepség díszvendége, nyilvánosan elmarasztalta Dublint amiatt, hogy engedi a timföldexportot országa megtámadójának.

A timföld egy fehér por, amelyet alumínium és a könnyűfém előállítására használnak; az alumínium pedig az egyik alapanyaga az ukrán fronton is bevetett fegyvereknek.

„Minden tonna nyersanyag, amely Oroszországban köt ki, ellenünk kerül felhasználásra ebben a háborúban. Mi így értelmezzük, mi így látjuk” – mondta Zelenszkij.

Martin igyekezett csillapítani a feszültséget, és azt mondta, „jó beszélgetést” folytatott az ukrán vezetővel az ügyről, valamint megígérte, hogy megosztja a vizsgálat eredményeit az Európai Bizottsággal. A vizsgálat a végéhez közeledik, tette hozzá.

„Nem akarunk olyan helyzetbe kerülni, hogy egy írországi üzem termékei az orosz hadigépezetet támogassák” – fogalmazott Martin.

Zelenszkij arra kérte Martint, hogy ne halogassa az ügy rendezését.

„Nagyon számítunk rá, hogy számunkra kedvező eredmény szülessen ebben a vizsgálatban, és reméljük, nem kell hónapokat várnunk rá” – mondta Zelenszkij.

Csütörtökön Martin újabb kérdésekkel szembesült a timföldbotrány kapcsán azzal a brüsszeli újságírócsoporttal, amelyet az elnökség nyitó rendezvényeinek tudósítására hívtak meg (a csoport tagja volt az Euronews is).

Rá egy napra, pénteken, a visszafogott hangvételű miniszterelnöknek ismét ezzel az üggyel kellett foglalkoznia, miután szülővárosában, Corkban vendégül látta Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét.

„A timföld eddig nem szerepelt egyetlen szankciós listán sem” – mondta Martin, megismételve azt az érvet, amellyel kormánya és az Aughinish is igyekszik tompítani a felháborodást.

„Írország feladata, hogy vezesse ezt a vizsgálatot, és hogy meghatározza az időkeretet” – mondta Von der Leyen.

Mennydörgő fejfájás

Írország nem az első – és jó eséllyel nem is az utolsó – EU-tagállam, amelyet kínos módon azzal vádolnak, hogy támogatja Moszkva háborús gazdaságát.

Magyarországot és Szlovákiát régóta éri bírálat az orosz kőolajhoz és vezetékes gázhoz fűződő függőségük miatt. Spanyolországot és Franciaországot azért marasztalták el, mert nagy mennyiségű orosz LNG-t importálnak. Görögország és Málta kritikát váltott ki azzal, hogy akadályozza a tengeri szolgáltatások teljes tilalmának bevezetését az orosz tankhajók esetében. Ausztria pedig a Raiffeisen Bank International oroszországi működése miatt áll a figyelem középpontjában.

A helyzet kétségtelenül bonyolult. Az Ukjrana ellen indított invázió előtt Oroszország az Európai Unió legfőbb kereskedelmi partnere volt. Az üzleti kapcsolatok egyik napról a másikra történő megszakításakor milliók, sőt milliárdok forognak kockán.

Ez magyarázza, miért nem vállalt sem Martin, sem helyettesei egyértelmű elköteleződést amellett, hogy támogatnák a timföldre kivetendő szankciókat – amennyiben egyáltalán sor kerül ilyen javaslatra. (Ironikus módon az ír elnökség legfontosabb feladatai közé tartozik, hogy megállapodásra jusson az Oroszország elleni 21. szankciós csomagról.)

„Írország soha nem fog válogatni a szankciók között. Soha nem fog válogatni a kritériumokban. A kritériumok világosak. A kritériumokat alkalmazni kell. Ez fontos” – mondta Simon Harris miniszterelnök-helyettes.

„De fontos, hogy tisztázzuk a tényeket.”

Mivel az Aughinish timföldexportjának nagyjából felét Oroszországba értékesíti, a szankciók súlyos következményekkel járnának a vállalatra nézve, amely Európa legnagyobb timföldfinomítója. Az ír kormány többször is aggodalmát fejezte ki a közvetlen és közvetett munkahelyekre, a környezetre és Európa stratégiai ellátási láncára gyakorolt hatás miatt.

Az Aughinish lobbitevékenységet folytat Dublinban a szankciók elkerülése érdekében, sőt még az államosítás lehetőségét is felvetette arra az esetre, ha bevezetnék a timföldexport tilalmát – ez Kijev fő követelése.

Noha Martin és Harris elutasították az állami beavatkozás kilátását, ragaszkodnak ahhoz is, hogy a lehetséges következményeket kellő alapossággal mérlegeljék.

Az ügy egy újabb kínos fordulata, hogy a svéd hatóságok nemrég arra a következtetésre jutottak, hogy az Aughinish anyavállalata, a Rusal továbbra is ténylegesen Oleg Deripaszka ellenőrzése alatt áll. A Kremlhez közel álló orosz oligarcha ellen uniós szankciók vannak érvényben.

Zelenszkij erre a tényre is ráerősített, hogy még jobban hangsúlyozza elégedetlenségét.

„Sajnos vannak Európában olyan vállalatok, amelyeket Oroszország és szankcionált oligarchái birtokolnak, illetve ténylegesen ellenőriznek. Ezek a cégek továbbra is alapvető anyagokkal látják el az agresszort. Még most is” – mondta Zelenszkij a megnyitó ünnepségen.