Évekig tartó vita után elfogadta a parlament azt a törvényt, melynek értelmében a halálos beteg, elviselhetetlen fájdalmakkal küzdő embereknek joguk lesz az asszisztált öngyilkossághoz Franciaországban.
Véglegesen elfogadta a francia parlament szerdán a halálba segítés szigorú feltételek melletti legalizálásáról szóló törvénytervezetet. Ez Emmanuel Macron második elnöki ciklusának egyik kiemelt ígérete volt, maga az elnök mutatta be „a francia végstádiumú ellátás modelljeként”.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Négy évig tartó vita és parlamenti egyeztetés után a képviselőknek szerda este kellett állást foglalniuk a törvényjavaslatról, amely bevezeti a „jogot az élet befejezéséhez nyújtott segítséghez”. A negyedik, egyben végső szavazáson képviselők a társadalmi javaslatot 291 szavazattal 241 ellenében, 29 tartózkodás mellett fogadták el.
A szerdai vita elején több centrista frakció nem adott szavazási iránymutatást tagjainak arra hivatkozva, hogy lelkiismereti ügyről van szó. A két szélsőjobboldali csoport, a Nemzeti Tömörülés és az UDR, valamint a „Republikánus jobb” (LR) bejelentette, hogy a javaslat ellen szavaz. A baloldali képviselők, különösen a szocialisták, túlnyomó többségükben támogatták a szöveget, akárcsak a Macron-tábor politikusai.
A reform parlamenti útja különösen hosszú és konfliktusos volt. A Nemzetgyűlés három alkalommal is elfogadta a szöveget, minden egyes olvasatkor kényelmes, bár fokozatosan szűkülő többséggel. Ezzel szemben a jobboldal és a centrum által dominált Szenátus háromszor is elutasította.
A vegyes összetételű egyeztető bizottság kompromisszumkeresésének kudarca arra késztette a kormányt, hogy a végső szó jogát a Nemzetgyűlésnek adja.
Szigorúan szabályozott hozzáférési feltételek
A szöveg új jogot hoz létre az orvosi segítséggel végrehajtott öngyilkosság képében, ugyanakkor szigorú hozzáférési feltételekhez köti azt. A halálba segítést csakis francia állampolgárságú vagy Franciaországban tartózkodási engedéllyel rendelkező nagykorú betegeknek engedélyezhetik, akik képesek egyértelműen kifejezni akaratukat, és nem enyhíthető vagy elviselhetetlen állandó fizikai fájdalmakkal küzdenek súlyos vagy gyógyíthatatlan betegség következtében, amely életveszélyes vagy végső fázisban tart.
A javaslatban eredetileg "fizikai vagy lelki" szenvedés szerepelt, de a kormány kezdeményezésére a képviselők az utóbbit kivették a szövegből, úgy pontosítva, hogy "csak pszichológiai szenvedés semmilyen esetben sem jogosít fel a halálba segítésre".
A beteg várható élettartamára vonatkozó kritériumot, amelyet a javaslat első változata még tartalmazott, végül elhagyták. Számos orvos, valamint az Egészségügyi Főhatóság is hangsúlyozta, hogy gyakorlatilag lehetetlen pontosan megállapítani, mennyi idő maradt hátra egy beteg életéből.
A vita központi eleme volt az igénylések elbírálásának menete és a döntési határidők megszabása. A végső megoldás szerint a kérelmet vizsgáló orvos a döntést azután hozza meg, hogy kikérte egy, az adott kórképben jártas szakorvos véleményét, valamint a beteget jól ismerő ápoló állásfoglalását. Az illető konzultálhat további orvosokkal, pszichológussal, a beteg által megjelölt bizalmi személlyel vagy gondozó hozzátartozóval is.
Az ellátó orvos legfeljebb tizenöt napos határidőn belül köteles dönteni. Támogató döntés esetén a betegnek legalább két napos gondolkodási időt írtak elő, mielőtt megerősítheti szándékát életének befejezésére.
A halált okozó szer beadása szintén a vita egyik érzékeny pontja volt. A törvényszöveg alapelvként a beteg általi önbeadást részesíti előnyben. Kivételt jelent, ha a beteg fizikailag nem képes önállóan elvégezni a műveletet: ekkor orvos vagy ápoló adhatja be a szert neki.
Azok az orvosok és ápolók, akik nem kívánnak asszisztálni egy élet befejezéséhez, lelkiismereti okokra hivatkozva elállhatnak ettől. Ugyanakkor kötelesek a beteget olyan önként jelentkező egészségügyi szakemberhez irányítani, aki vállalja az eljárást.
Ezzel párhuzamosan a parlament egyhangúlag elfogadta a palliatív ellátáshoz való egyenlő hozzáférést garantáló törvényt, amelyet május 26-án hirdettek ki. A végrehajtó hatalom arra is kötelezettséget vállalt, hogy 2034-ig 60 százalékkal növeli a palliatív orvoslásra fordított forrásokat, ami tíz év alatt további 5,5 milliárd eurót jelent.
Megosztottság a kormányon belül
A törvényjavaslat mély törésvonalakat okozott, még a kormányon belül is, és – bár ez szokatlannak tűnhet – még a kabinet szóvivője, Maud Bregeon is nyilvánosan bejelentette a médiában, hogy ellenzi a törvény elfogadását.
„Én ellene szavaztam volna” – mondta a szóvivő BFMTV műsorában.
Aurore Bergé, a nemek közötti egyenlőségért felelős miniszter a CNEWS csatornán úgy fogalmazott, hogy a törvényben szereplő „biztosítékok nem elegendőek”. Ezzel szemben Catherine Vautrin, a Republikánusok soraiból érkező védelmi miniszter kiállt a reform mellett, akárcsak az igazságügyi miniszter, Gérald Darmanin.
Gabriel Attal volt miniszterelnök, a Nemzetgyűlésben működő Renaissance-frakció elnöke szintén az élet befejezéséhez nyújtott segítség mellett foglalt állást egy, a színésznő Line Renaud-val közösen jegyzett véleménycikkben, amelyet májusban közölt a La Tribune Dimanche. „Senki sem akar meghalni, egyesek mégis úgy dönthetnek, hogy nem kívánnak tovább szenvedni” – fogalmaztak akkor.
A reform ellenzői az utolsó pillanatig küzdöttek
A szavazás előestéjén a reform ellenzői további nyomást gyakoroltak a képviselőkre. A La Croix napilapban kedden megjelent véleménycikkben az egészségügyi szektor több szereplője – köztük Jean-Marc Sauvé állami főtisztviselő és Louis Bouffard, súlyos betegségben szenvedő egyetemista – arra figyelmeztetett, hogy a reform „rettenetes fenyegetést jelenthet minden sebezhető emberre nézve”.
„Senkit nem szabadna olyan helyzetbe hozni, hogy választania kelljen a szenvedés és a halál között” – írták az aláírók.
A törvény az alkotmánybíróság elé kerül
Ebben a helyzetben Sébastien Lecornu miniszterelnök bejelentette, hogy a szerdai szavazást követően az Alkotmánytanácshoz (a francia alkotmánybírósághoz) fordul.
A beadvány a szöveg egyes rendelkezéseire terjed ki, hogy megvizsgálják, összhangban állnak-e azok az alkotmányos elvekkel, különösen a személyes szabadság, a gondnokság alatt álló nagykorúak beleegyezése, az egészségügyi intézmények lelkiismereti klauzulája, valamint általánosságban az emberi méltóság tisztelete terén.
A törvény elfogadásával Franciaország ahhoz a tizenegy országhoz csatlakozik, amelyek saját szabályai és kritériumai alapján már legalizálták a súlyosan beteg emberek számára, hogy véget vethessenek az életüknek. Az eutanáziát legalizáló tizenegy országból hét Európában van.
A kérdés továbbra is nagyon megosztó Franciaországban annak ellenére, hogy a felmérések szerint a társadalom több mint nyolcvan százaléka támogatja a javaslat elfogadását.