Az M1 állami hírcsatorna egyelőre csak régi filmeket ad, miközben a Tisza-kormány által kinevezett új vezetés átvilágítja a működést. Szervezett hírhamisítás, a köztelevízióból kizárt ellenzék, érzelmekre ható kampányfilmek a focimeccsek szünetében – ezekkel indokolják a hírműsorok leállítását.
„A közmédia nem hazudhat. Bocsánatot kérünk, amiért hosszú éveken át mégis ezt tettük! A közmédia most átalakul, hogy a jövőben független és hiteles legyen. A hírszolgáltatás átmenetileg szünetel. Maradjanak velünk!” Ez a felirat fogadta kedden délután a magyar állami televízió hírcsatornájának nézőit.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Elsötétült az M1 képernyője, a Kossuth Rádió helyén azóta a Bartók Rádió műsora hallgatható, a hirado.hu-ról is eltűntek a hírek. Az átmeneti időszakban az M1-en filmeket és sorozatokat vetítenek. A Duna, a Duna World, az M2, az M5 és az M4 Sport továbbra is a megszokott műsorrend szerint működik.
"A fekete képernyő ezúttal is egy korszak lezárását szimbolizálja. Az elmúlt években a közmédia a politikai hatalom befolyása alá került, és elvesztette legfőbb funkcióját: a nyilvánosság hiteles és objektív tájékoztatását. Ehelyett a gyűlöletkeltés és a hazugság fóruma lett. Ez mostantól megváltozik" – közölte a közmédia új, megbízott vezetősége.
Az EBESZ-nek is szemet szúrt
Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és megfigyelő szerve több magyarországi választás után is bírálta a magyar közmédia működését. A megállapítások főként a választási időszakban végzett médiamonitorozáson alapultak.
- Az EBESZ szerint a közszolgálati média hírműsorai jelentős mértékben a kormányzó erőknek kedvező módon számoltak be a kampányról, miközben az ellenzéki szereplők lényegesen kevesebb és kevésbé kedvező megjelenést kaptak.
- A szervezet többször megállapította, hogy elmosódott a határ az állami tájékoztatás és a kormánypárti kampány között, ami a kormánypártoknak rendszerszintű előnyt biztosított.
- A 2026-os előzetes jelentés szerint a közszolgálati csatornák egyértelműen a kormánykoalíció javára elfogult hírszolgáltatást nyújtottak, ami hozzájárult ahhoz, hogy a versenyfeltételek ne legyenek egyenlők.
- Már a 2014-es és a 2018-as választásokról szóló jelentések is azt állapították meg, hogy a közmédia nem rendelkezik megfelelő szerkesztői és pénzügyi függetlenséggel, és a kritikus tudósítások tere beszűkült.
A közmédia mint a kormánypolitika szolgálólánya
A Fidesz 2010-es választási győzelme után azonnal hozzálátott a közmédia átalakításához, az Orbán-kormányhoz hű vezetőket és újságírókat nevezett ki, illetve kezdett foglalkoztatni a Magyar Televízióban (MTV), a Magyar Rádióban (MR) és a Magyar Távirati Irodánál (MTI). 2011. január 1-jétől a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) vette át a közmédia vagyonának és számos működési feladatának kezelését. Az MTV, az MR, a Duna Televízió és az MTI vagyona állami tulajdonba került.
A 2010-es médiatörvény és a kormány indoklása szerint az átalakítás célja az volt, hogy egységes szervezetbe vonják a közmédia működését, hatékonyabbá és gazdaságosabbá tegyék a működést, közös hírgyártást, műszaki infrastruktúrát és vagyonkezelést hozzanak létre.
Az átalakítást már a kezdetektől több hazai és nemzetközi szervezet bírálta. Az EBESZ, az Európa Tanács és az Európai Bizottság is kifogásolta, hogy a közmédia irányítása túlságosan központosított lett, a hírgyártás egy kézbe került, és gyengültek a szerkesztői függetlenség intézményi garanciái.
Jogilag a magyar hatóságok következetesen azt hangsúlyozták, hogy a médiatörvény, a közszolgálati kódex és a hatósági rendszer formálisan biztosítja a függetlenséget és a kiegyensúlyozott tájékoztatást. Az Európai Bizottság azonban 2024-ben és 2025-ben is azt írta, hogy nincs előrelépés a közszolgálati média szerkesztői és pénzügyi függetlenségének megerősítésében; az OSCE pedig a 2022-es választáson „átütő mértékű” elfogultságot mért az M1-en.
A 2015-ös év fordulópont volt, ekkor indult el az M1 folyamatos hírcsatornaként, és a közszolgálati társaságokat a Duna Médiaszolgáltatóba olvasztották. A menekültválság állandó, nagy érzelmi töltetű témát adott a közmédiának, amelyben a kormány politikai kommunikációja és a hírszerkesztés egyre kevésbé különült el. A későbbi években ez a minta a Soros-kampány, a 2022-es választás, a háború–béke keretezés, majd a 2024-es európai parlamenti kampány során is visszatért.
2018-ban azt a Papp Dánielt nevezték ki az MTVA vezérigazgatójának, aki hírhamisítás miatt vált hírhedtté. 2011-ben riportot készített Daniel Cohn-Bendit sajtótájékoztatójáról, és azt a benyomást keltette, hogy a politikus a kérdése elől távozott a sajtótájékoztatóról, miután a riporter egy korábbi, vitatott nyilatkozatáról kérdezte. Később nyilvánosságra került a vágatlan felvétel, amelyből kiderült, hogy a képsorokat úgy szerkesztették össze, hogy a valós eseményektől eltérő látszatot keltsenek.
A Fővárosi Ítélőtábla jogerősen kimondta, hogy a riportról szóló kritikák alapján Papp Dániel „hírhamisítónak” nevezése megengedett értékítélet. Papp nem várta meg eltávolítását, 2026. június 5-én beadta felmondását a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának.
Eklatáns példák
Az évek során egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Fidesz-kormány propagandaeszközként tekint a közmédiára. A hírműsorokban a tények bemutatása helyett a kormány lépéseinek dicsőítése vált elsődlegessé. Ezzel párhuzamosan fokozatosan kiszorultak az ellenzéki hangok, egyre kevesebb teret engedtek a kritikus véleményeknek.
A propaganda nem minden évben ugyanarról szólt. A tárgy változott – migráció, Soros, COVID-kezelés, háború, szuverenitás, LMBTQ-témák – a módszer azonban nagyrészt ugyanaz maradt: a kormány által kijelölt konfliktus folyamatos dramatizálása, a kritikus szereplők láthatóságának csökkentése, és az állami-politikai üzenetek hírműfajba csomagolása.
A propaganda egyik fontos eszköze a "Hírek 1 percben" című műsor bevezetése volt: a néhány rövid hírből álló blokkban kizárólag a kormány narratíváját ismertették, és gyakori volt az ellenzéki politikusok negatív színben feltüntetése, lejáratása is. A műsort sportadások, futballmeccsek szüneteiben is sugározták, ezáltal elérve azokat is, akik a hírműsorokat nem szokták nézni.
2015 szeptemberében kiszivárgott egy szerkesztői instrukció arról, hogy az M1 ne mutasson menekült gyerekeket, nehogy együttérzést keltsen irántuk. A 2018-as választási kampány idején a Szabad Európa (RFE/RL) által nyilvánosságra hozott hangfelvételek és belső üzenetek szerint MTVA-s szerkesztők napi migrációs történeteket vártak el, a migrációt következetesen negatív képi és nyelvi mintával kellett bemutatni, és előfordult olyan útmutatás is, hogy a „menekült” kifejezést kerülni kell.
Ugyanebben az anyagban dolgozói beszámolók szerint George Soros mint állandó fenyegetés szerepelt, és az újságíróknak országokat, tiltakozó csoportokat kellett keresniük, amelyek a Soroshoz kapcsolt narratívát erősítik.
Az RFE/RL által megszerzett hangfelvételek és levelezések szerint az MTVA szerkesztői 2019-ben, az EP-választási kampány idején a riportereknek egyértelműen jelezték, hogy az intézmény "nem az ellenzéket támogatja", és a tartalmat a „megfelelő narratíva” szerint kell előállítani, főleg a migrációról és Brüsszelről.
2024 tavaszán a közmédia Fidesz-kampányvideókat hírszegmensként mutatott be; a kampány központi kerete a „háború vagy béke” volt. Ezzel tovább mosódott az állami és pártüzenet határa. A kampányban a köztelevízió napi műsort indított "A háború borzalmai" címmel, a műsorvezető háborús romokat ábrázoló díszletek között konferálta fel a bejátszásokat.
A hírmagyarázatok képi megjelenítése is a propaganda eszközévé vált. Az M1 stúdiójában rendszeresen úgy számoltak be az ukrajnai háborúról, hogy erősítették a kormány narratíváját, mely szerint az ellenzék választási győzelme esetén Magyarország közvetlenül is belesodródhat a háborúba.
A pénz nem számít
A kormány nem sajnálta a pénzt céljai elérésére. Az MTVA 2015-ben 69,8 milliárd forintot kapott a központi költségvetésből, 2022-ben már 110,6 milliárdot, 2024-ben 126,2 milliárdot, tavaly pedig 141,2 milliárd forintot. Vagyis az összeg nominálisan több mint a duplájára nőtt egy évtizeden belül.
A hivatalos jelentések ezt tartalmi megújulással, technikai modernizációval és a közszolgálati feladatok finanszírozásával indokolták. A Bizottság és független szervezetek viszont arra mutattak rá, hogy a költségvetési függés nem párosul olyan ellenőrzési mechanizmusokkal, amelyek ténylegesen garantálnák a szerkesztői autonómiát.
A finanszírozás és a döntéshozatal összekapcsolódása nem ad kellő gyakorlati védelmet a politikai befolyással szemben.
Az ellenzék negligálása
A propaganda nem feltétlenül hazugságot jelentett a műsorelemekben. Sokkal inkább ismétlődő technikákat: témaválasztási szelektivitást, ellenségképzést, érzelmi keretezést, negatív címkézést, a kormány és a Fidesz összemosását, az ellenzék minimalizált vagy lejárató megjelenítését.
Az OSCE külön rögzítette, hogy a 2022-es országgyűlési választás előtt Márki-Zay Péter, az ellenzék kormányfőjelöltje nem szerepelt az M1 közéleti műsoraiban a kampány alatt, és először csak 11 nappal a választás után hívták be interjúra. Ez már nem egyszerű részrehajlás, hanem a közszolgálati hozzáférés strukturális korlátozása.
A közmédiában nemcsak a valóság sajátos ábrázolása volt jellemző, hanem az elhallgatás is. A Magyar Televízióban például a 2026-os kampányban nem volt választási műsor, a polgárok nem ismerhették meg a pártok szakmai programjait. A műsorokban csak elvétve ismertették az ellenzék véleményét gazdasági vagy politikai kérdésekről. A legnagyobb ellenzéki párt, a Tisza vezetőjét, Magyar Pétert egyszer sem hívták be az MTV hír-és háttérműsoraiba.
Egy 2019-es nemzetközi sajtószabadság-misszió (benne az ECPMF-fel) úgy fogalmazott, hogy a magyar közszolgálati média „állami médiává torzult”, hírfedése nem kiegyensúlyozott, az ellenzéki álláspontok többnyire hiányoznak, vagy kampányidőszakban negatív keretben jelennek meg.
A Human Rights Watch 2024-es jelentése a médiahelyzetet már kifejezetten a jogállamiság és az intézményi foglyul ejtés összefüggésében írta le. A szervezet szerint a kormány fokozott ellenőrzése a köz- és magánmédia felett akadályozza az elszámoltatást és rontja a nyilvánosság hozzáférését a közérdekű információkhoz.