EU felhőre és chipekre tesz, hogy mérsékelje technológiai függését az Egyesült Államoktól és Kínától; siker és nagyhatalmi reakció bizonytalan
Az Európai Bizottság átfogó technológiai szuverenitási csomagot mutatott be, hogy megerősítse az európai fejlesztésű technológiákat, és csökkentse a függőséget az amerikai és kínai vállalatoktól. Hogy ez valóban érdemi különbséget jelent-e, és hogyan reagál majd a két szuperhatalom, egyelőre nyitott kérdés.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Henna Virkkunen, az Európai Bizottság ügyvezető alelnöke úgy fogalmazott: „Egy olyan világban élünk, ahol a geopolitika és a technológia elválaszthatatlan. Akik élen járnak a technológiai innovációban, azok formálják a jövőt, és biztosítanunk kell, hogy Európa ebben vezető szerepet töltsön be.”
A csomag célja az európai technológiai ágazat megerősítése, különös hangsúllyal a felhőinfrastruktúrára, a mesterségesintelligencia-szolgáltatásokra, a nyílt forráskódú megoldásokra és a chipekre.
Az EU technológiai szolgáltatásainak és termékeinek nagy részét külföldről szerzi be. A digitális piacot amerikai óriások, például a Google, a Microsoft és az Apple, valamint kínai konglomerátumok, köztük az Alibaba és a TikTok tulajdonosaként ismert ByteDance uralják.
Mario Draghi volt olasz miniszterelnök az európai gazdaság lemaradásáról szóló, mérföldkőnek számító jelentésében azt állította, hogy az EU és az Egyesült Államok közötti legutóbbi GDP-növekedési különbség nagy részét a digitális technológiák magyarázzák.
Miután Európa lemaradt a digitális gazdaság első hullámáról, az internetre épülő szolgáltatások robbanásszerű növekedéséről, Draghi arra figyelmeztetett, hogy a kontinensnek nem szabad elszalasztania utolsó esélyét, a mesterséges intelligencia átalakító erejét az újbóli felzárkózásra a globális technológiai versenyben.
Bár a külföldi technológiáktól való egyre nagyobb függésre az európai döntéshozók évtizedek óta figyelmeztetnek, Donald Trump amerikai elnök határozott kereskedelempolitikája és Kína hajlandósága arra, hogy fegyverként használja ezeket a függőségeket, új lendületet adtak a vitának.
Kérdés, hogy a brüsszeli lépés elég lesz-e az irányváltáshoz, vagy már túl kevés és túl késő. És mekkora gazdasági árat jelent a mélyen beágyazott függőségek felszámolása, ha az EU magára haragítja Washingtont és Pekinget.
Mit tartalmaz a csomag?
A bizottsági javaslat elsődleges célpontja a felhőszolgáltatási szektor, amely biztosítja a legtöbb digitális szolgáltatás fizikai infrastruktúráját. Európában a piac 80 százalékát az Amazon, a Microsoft és a Google uralja, az uniós szolgáltatók pedig jórészt a perifériára szorultak.
A tervezett jogszabály négy különböző digitális szuverenitási szintet vezet be, amelyeket a közintézményeknek figyelembe kell venniük felhőszolgáltatások beszerzésekor, attól függően, mennyire érzékeny az adott felhasználási terület.
A legmagasabb szint - amely a védelemhez és az egészségügyhöz hasonló ágazatokat fedi le - gyakorlatilag kizárná a nem európai vállalatokat a közbeszerzésekből. A cél annak megakadályozása, hogy kialakuljon az úgynevezett „kill switch” forgatókönyv, vagyis hogy egy külföldi kormány egyszerűen elzárhassa a hozzáférést például kórházakhoz vagy vadászgépekhez.
Axel Voss német néppárti európai parlamenti képviselő szerint a Bizottság megközelítése egyszerre bátor és pragmatikus. „Régen esedékes, hogy valódi európai felhő- és mesterségesintelligencia-szuverenitást építsünk ki, és helyes, ha stratégiai jelentőségű közbeszerzéseknél tisztességes helyet biztosítunk saját szolgáltatóinknak az asztalnál” - mondta.
Európának a chipek terén is le kell dolgoznia a lemaradását: ezek az alapvető alkatrészek szinte minden elektronikus eszközben megtalálhatók. A legfejlettebb, csúcstechnológiás mesterséges intelligencia rendszerekhez használt chipeket az Egyesült Államokban tervezik, és Tajvanon vagy Dél-Koreában gyártják.
Miután az első Chips Act - bár állami támogatásokkal próbálta visszacsábítani a félvezetőgyárakat - nem hozott áttörést Európában, a Bizottság újra próbálkozik: ezúttal az európai chipek iránti kereslet élénkítésére összpontosít, abban bízva, hogy azt majd a kínálat követni fogja.
Bizonyos kulcsfontosságú ágazatoknak, például az autóiparnak bizonyos esetekben kötelezően diverzifikálniuk kell chipbeszállítóikat is, részeként annak a szélesebb törekvésnek, hogy csökkenjen a függés a piacot dömpingárakkal elárasztó, államilag támogatott kínai gyártóktól.
Hatásos lesz?
A kezdeményezés vezérfonala a mesterséges intelligencia, az a technológia, amely - akárcsak korábban az internet - alapjaiban alakítja át a digitális gazdaságot. A felhőalapú adattároló központok és a chipek adják a következő generációs mesterséges intelligencia rendszerek alapinfrastruktúráját.
A mesterségesintelligencia-piacot azonban olyan szereplők uralják, mint az OpenAI, az Anthropic vagy a DeepSeek. Az európai cégek előnyben részesítése a jövedelmező védelmi beszerzéseknél életmentő lehet a Mistral AI számára, amely az egyetlen, az élvonalba tartozó uniós vállalat ezen a területen.
Az EU jelentős lemaradásban van az előttünk álló években várható mesterségesintelligencia-igényt kiszolgálni képes adatközpontok építésében is, amit a lassú engedélyezési eljárások, a magas energiaköltségek és a rendelkezésre álló területek szűkössége egyaránt hátráltat.
„Európa pusztán szabályozással nem tudja felszámolni technológiai függőségét” - mondta újságíróknak Matthias Ecke német szociáldemokrata EP-képviselő. „Saját kapacitásokat kell kiépítenünk, le kell bontanunk az egyoldalú függőségeket, és valódi választási lehetőséget kell visszaadnunk a vállalatoknak és a fogyasztóknak.”
Ezzel párhuzamosan az EU csatlakozni készül a Pax Silica néven ismert, az Egyesült Államok által vezetett kezdeményezéshez a chipellátási láncok biztosítása érdekében, elismerve, hogy Európa rövid távon nem tud meglenni az Nvidia chipek nélkül.
Ez a függés azonban önfenntartóvá válhat: a versenytársak és a szabályozók arra figyelmeztetnek, hogy az Nvidia zárt ökoszisztémát épít, amelyből később nagyon nehéz kitörni.
Várható ellenreakció?
A technológiai szuverenitás fogalma a francia védelmi gondolkodásban született, azon az elképzelésen alapulva, hogy az országnak önálló nukleáris elrettentő erőre van szüksége. A vita Donald Trump első elnöki ciklusában terjedt át a digitális technológiákra is, tekintettel azok kettős - polgári és katonai - felhasználási lehetőségeire.
Az uniós döntéshozók számára különösen éles figyelmeztetés volt, amikor a Nemzetközi Büntetőbíróságnak az izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanjahu elleni elfogatóparancsa után az amerikai kormány szankciókat vezetett be több ICC-tisztviselő ellen, megvonva hozzáférésüket olyan, a mindennapi életbe beépült amerikai szolgáltatásokhoz, mint a Visa, az Amazon vagy az Uber.
Ahogy Washington egyre nyíltabban beszél a stratégiai függőségek fegyverként való használatáról, úgy nőnek az aggodalmak amiatt, hogy visszavág majd minden olyan lépésre, amelyet az amerikai vállalatokkal szemben igazságtalannak ítél.
A Bizottságon belüli források szerint ugyanakkor az Egyesült Államokkal kapcsolatos front jórészt rendezettnek tekinthető az EU és az USA között kötött Turnberry-megállapodásnak köszönhetően, amely összességében az amerikai félnek kedvez. Azt állítják, hogy a háttértárgyalások hangneme az elmúlt hetekben jóval konstruktívabb volt annál, mint amit a nyilvános kirohanások sugallnak.
Kína esetében a technológiai szuverenitásról szóló vita csak egy szála a Brüsszel és Peking közötti feszült kapcsolatok jóval kiterjedtebb szövetének; az esetleges kereskedelmi háborúról szóló találgatások az elmúlt hetekben tetőpontjukra értek.
Washington és Peking egyaránt stratégiai függőségeket használ fegyverként abban a korszakban, amelyet Mark Leonard elemző az „Unpeace kora” névvel illet. Ugyanakkor egyik szuperhatalom sem engedheti meg magának, hogy elveszítse a hozzáférést Európa fő erősségéhez: a világ egyik legnagyobb és legjövedelmezőbb piacához.
Merre tart Európa?
A rendkívül összetett chipértékláncban Európa még mindig kulcsfontosságú szűk keresztmetszeteket ellenőriz, elsősorban a holland ASML vállalaton keresztül, amely kvázi monopóliummal rendelkezik a chipgyártáshoz nélkülözhetetlen ipari gépek piacán.
A csomag része egy olyan stratégia is, amely a nyílt forráskódú technológiákra épít, és segíthet az EU-nak áthidalni a töredezett technológiai térképet. Európa mindeddig nem tudott olyan vállalatot felnevelni, amely integrált kínálattal közvetlenül versenyre kelhetne a Szilícium-völgy óriásaival.
Az európai start-upok ugyanakkor gyakran panaszkodnak arra, hogy a skálázható egységes piac hiánya és a tőkéhez való korlátozott hozzáférés az egyik fő oka annak, hogy végül külföldre költöznek. Ezekre a problémákra próbál választ adni a Bizottság az EU Inc. javaslattal és a tőkepiaci unió előmozdításával.
Összességében az EU olyan strukturális problémákkal küzd, amelyek visszahúzzák technológiai szektorát. A szuverenitási csomag ezek egy részét igyekszik kezelni, miközben megpróbálja kihasználni Európa saját erősségeit, tudva, hogy a teljes önellátás a globalizált világban irreális cél.
Japán például a „stratégiai nélkülözhetetlenség” fogalmát vezette be, amely a kritikus befolyási pontok feletti ellenőrzés fontosságát hangsúlyozza.
„A cél, hogy 2030-ra már kézzelfogható eredményeket lássunk” - fogalmazott Virkkunen. „A technológiák 80 százaléka jelenleg Európán kívülről érkezik. Ezt nem fogjuk egyik napról a másikra megváltoztatni.”