A csütörtökön kezdődött hatalmas emberáradat lehet az EU-ba irányuló legnagyobb, ilyen rövid idő alatt történt illegális határátlépési kísérlet.
Csütörtök óta migránsok ezrei jutottak át Marokkóból az észak-afrikai spanyol exklávéba, Ceutába. A spanyol kormány legfrissebb becslései szerint a számot nagyjából 60 ezer főre teszik.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ha ezek a számok megerősítést nyernek, ez lenne az EU területén valaha feljegyzett legnagyobb, egyszeri jogellenes érkezési hullám.
A migránsok többsége a tengeren át, úszva érkezett a marokkói határvárosból, Fnideqből. Több partot is elértek, főként El Tarajalt, amely a határhoz legközelebb fekvő strandok egyike.
Legalább 18 ember vesztette életét a péntek reggelig tartó próbálkozások során – jelenti az Associated Press –, közülük sokan akkor, amikor tömegpánik alakult ki a hullámtörőket védő kerítések átmászása közben.
A nemzethez intézett beszédében Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök az eseményt „az ország területi integritása elleni támadásnak” nevezte, amely „a leghatározottabb és legerélyesebb elítélésünket érdemli”.
Sánchez az embercsempészetet tette felelőssé, és egy júliusi legfelsőbb bírósági döntésre hivatkozott, amelyet szerinte az embercsempész-hálózatok úgy értelmeztek, hogy megtiltják a tengeren érkező migránsok előzetes bírósági eljárás nélküli visszaküldését.
Miben különbözik a mostani ceutai migrációs válság a korábbiaktól?
Ceuta már 2021-ben is hasonló, óriási nyomás alatt állt: akkor alig 48 óra alatt, május 17. és 18. között mintegy 10 ezer migráns jutott be a Spanyolországhoz tartozó városba.
Az akkori, Marokkó által bejelentett „határnyitást” széles körben úgy értelmezték, hogy politikai megtorlás Spanyolország döntése miatt, amelynek értelmében az országba engedték orvosi kezelésre Brahim Ghalit, a Nyugat-Szahara függetlenségét követelő Polisario-front vezetőjét.
Az elmúlt évtizedekben Európa más, kiugró érkezési hullámokat is átélt, amelyek gyakran inkább háborúkhoz és diplomáciai feszültségekhez, mintsem hosszú távú migrációs tendenciákhoz kapcsolódtak.
Az utolsó nagy válság 2015–2016-ban zajlott, amelyet a szíriai háború váltott ki.
Magyarország akkor az egyik fő tranzitországgá vált: 2015-ben mintegy 400 000 jogellenes határátlépést regisztráltak, főként a nyugat-balkáni útvonalról. Ez késztette a magyar kormányt arra, hogy négy méter magas kerítést emeljen Szerbiával közös déli határán.
Ennek ellenére a napi érkezések száma a kivándorlás csúcsidőszakában – 4000 és több mint 8000 között – még így sem közelítette meg a most csütörtök óta Ceutában tapasztaltakat.
Ugyanebben az időszakban a görög Leszbosz szigete is rendkívüli nyomás alá került, ugyanabban az évben csaknem félmillió érkezővel, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint.
Görögországnak 2020-ban újabb komoly kihívással kellett szembenéznie, miután Törökország bejelentette, hogy ezentúl nem akadályozza meg a migránsokat abban, hogy elérjék Európát, miután Szíria Idlib tartományában a szíriai kormány csapatai egy lázadók elleni támadás során 33 török katonát megöltek.
Törökország akkor azt állította, hogy 80 000 migráns előtt nyitotta meg a határt, akik ezt követően az Evrosz folyó mentén indultak el Görögország felé. A migránsáradat egy hónapon át tartott, és feszült patthelyzetet eredményezett Athén és Ankara között.
Mely európai határok a legsebezhetőbbek, hol a legnagyobb a nyomás?
Oroszország Ukrajna elleni teljes körű invázióját követően újabb, főként Lengyelországot, Lettországot és Litvániát érintő illegális migrációs hullám indult az EU felé Belaruszból, amelyet azzal vádoltak, hogy a határőrizet lazításával egy, Oroszországot támogató hibrid hadviselés részeként próbál nyomást gyakorolni.
2025-ben az EU határőrizeti ügynöksége, a Frontex csaknem 11 000 jogellenes határátlépést észlelt. A számok azonban 2024 óta csökkennek, és jóval elmaradnak az EU legforgalmasabb migrációs útvonalain mért adatoktól, vagyis a keleti Földközi-tenger térségében (51 000 észlelés 2025-ben) és a középső mediterrán útvonalon (nagyjából 66 000 tavaly, ahol Olaszország áll a frontvonalban.
Az uniós határokra nehezedő nyomás tekintetében Olaszország gyakran kerül a frontvonalba.
Az egyik legfeltűnőbb, friss bevándorlási hullám Lampedusán zajlott, a Tunézia és Szicília között fekvő kis szigeten, ahová 2023 szeptemberében mindössze két nap alatt 7000 migráns érkezett.
Az olasz kollektív emlékezetben azonban talán leginkább az 1991-es események élnek: ekkor egy hajó mintegy 20 000 albán menekültet hozott Bariba a kommunista rendszer összeomlása után.
