A történelmi műtárgyakkal való kereskedelem egyre gyakoribb jelenség Lengyelországban. Az áldozatok családjai és a civil szervezetek tiltakozásaira válaszul a varsói intézmény elindította az „Emlékezet nem eladó" nevű kampányát.
A lengyel kutatóintézet kampánya 2026 márciusában indult, amikor a Virtuti Militari Katonai Rend ezüstkeresztjét, vagyis az egyik legmagasabb rangú lengyel kitüntetést az ukrán Violity aukciós portálon árverésre bocsátották. A kikiáltási ár lengyel pénznemben 650 zloty volt, ami a magyar deviza mai magyar árfolyama szerint valamivel több mint 55 ezer forint.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Egy azonosítószám miatt időközben megállapították az egykori kitüntetett személyazonosságát. Kiderült, hogy tulajdonosa Juliusz Roman Heinzel százados volt, egy tekintélyes vállalkozócsalád egy tagja, aki történetesen a lengyel-bolsevik háború hőse és a 16. nagykárolyi lándzsás ezred egyik századának parancsnoka volt.
A lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) egy bejegyzésében emlékeztetett, hogy Heinzel 1939 szeptemberében visszatért a katonai szolgálatba, majd a szovjetek fogságába esett. 1940 tavaszán a harkivi NKVD-börtön pincéjében meggyilkolták, és eltemetták Pjaticsatki falu közelében. Az IPN szerint akkoriban mintegy 3800 lengyel tiszt jutott hasonló sorsra.
Az IPN szóvívője először arról számolt be, hogy az eladásra kínált másolat valószínűleg hamisítvány, mivel az eredeti vélhetően a család birtokában van.
Az ügy azonban váratlan fordulatot vett. Zbigniew Nestorowicz, a Lengyel Numizmatikai Egyesületelnöke a fényképek elemzése után úgy értékelt, hogy az árverésre bocsátott kitüntetés hiteles. Erre utalt a második világháború előtti kitüntetésekre jellemző, megkoronázott sas részlete. A család kezében lévő - a háború után készült - másolatról azonban kiderült, hogy az a Népi Lengyelország időszakából származó, korona nélküli öntvény.
A százados családja így a Nemzeti Emlékezet Intézetének (IPN) segítségét kérte az eredeti kitüntetés visszaszerzéséhez. Az Intézet biztosította, hogy a rendjelet átadják a kijevi lengyel nagykövetségnek, és a Külügyminisztérium szóvivőjével együttműködve megteszik a további lépéseket.
A Heinzel-akció nem az első munkája a Nemzeti Emlékezet Intézetének. Az IPN reagált a német Felzmann aukciósház által Neussban szervezett árverésre is, ahol a német Harmadik Birodalommal kapcsolatos dokumentumok kötegeit ezerszámra bocsátották árverésre.
Voltak köztük náci koncentrációs táborok foglyainak személyes emléktárgyai és az áldozatok és családjaik sorsát dokumentáló anyagok is. Az árverés a második világháború történetét kutató intézmények heves ellenállásába ütközött. A tiltakozások hatására az aukciót leállították.
Méltón bánni a múlttal
A vevőket nem hajtja rossz szándék. „Ez egy olyan terület, amit nehéz egyértelműen megítélni, ezt mindenki saját lelkiismerete szerint dönti el. Nekem azonban úgy tűnik, hogy egy becsületes gyűjtő elsősorban nem azt kérdezi, hogy megtehet-e valamit, hanem azt, hogy honnan jön az a tárgy, amit meg akarok szerezni" - ecsetelte az IPN elnöke, Dr. Karol Polejowski. „Ha a tulajdonos úgy dönt, hogy eladja, amit el szeretne, akkor minden joga megvan hozzá" - tette hozzá.
Az IPN elnöke arra is rámutatott, hogy a németországi árverések esetében a tárgyak, amelyekkel kereskedtek, nemcsak a Harmadik Birodalom elnyomó apparátusa által készített hivatalos dokumentumok, hanem az áldozatok személyes tulajdonai is.
Polejowski szerint az áldozatok emléktárgyaival való üzérkedés nemcsak jogi, hanem mindenekelőtt etikai kérdés is. "Világossá kell tenni, hogy ezeknek az embereknek a méltósága másodszor is sérül. Az ilyen tárgyak forgalmazása ugyanis az emlékekkel és a szenvedéssel való kereskedelemmel egyenértékű" - vélekedett.
A beavatkozás lehetőségeit mérlegelve Polejowski elismerte, hogy a Nemzeti Emlékezet Intézetének nem állnak birtokában szükséges jogi eszközök.
Mikor lép be az ügyészség?
Marzena Kruk, az IPN Archívum igazgatója az Euronewsnak azt mondta, hogy néha olyan dokumentumok jelennek meg az árveréseken, amelyeknek a törvény szerint az intézet levéltári gyűjteményének részét kellene képezniük. Vagyis olyan anyagok, amelyeket a megszálló államok intézményei, illetve a Harmadik Birodalom és a Szovjetunió elnyomó apparátusa állított elő. Ha egy árverésen ilyen történeti dokumentumokkal találkoznak, magyarázza, akkor értesítik az ügyészeket.
Mint arról Kruk beszámolt: volt pár ilyen eset. A megszálló intézmények által készített, az interneten árverésre bocsátott dokumentumok egy nagy csoportját az ügyészség végül sikerrel juttatta el az IPN archívumába. „Ebben az esetben nem volt kétséges, hogy intézményi és nem magániratokkal van dolgunk" - mondta erről az igazgató.
Archívumépítés civil részvétellel
A Memory Not for Sale kampány arra ösztönzi az IPN archívumát támogatókat, hogy adományozzanak az intézménynek családi emléktárgyakat. Eddig több mint 3000 hazai és külföldi adományozó helyezte letétbe magángyűjteményét.
Az IPN nem fizet jogdíjat az emléktárgyak letétbe helyezéséért. Az IPN elnöke azt mondta az Euronewsnak, hogy az intézmény dolgozói mélyen hisznek abban, hogy az emlékezet fontos dolog, mert az emberek erre az emlékezetre építik jelenkori identitásukat.
Az akciót ingyenes kiállítás kíséri a varsói intézmény Janusz Kurtyka Oktatási Központjában. A kiállításon az áldozatok családjai által elhelyezett tárgyi emlékek láthatóak.