Aleksandar Vučić választási veresége már most a politikai szférán túlmutató következményekkel jár Szerbiában.
Mindössze néhány nap telt el azóta, hogy a Szerb Haladó Párt 14 év után elveszítette az uralmat, de máris két drámai esemény rázta meg Szerbiát. Egyrészt őrizetbe vették az ország egyik legbefolyásosabb rendőrtisztjét, Marko Kričakot, aki a szerb bűnüldözési szolgálatot vezette. Másrészt pedig a nemzeti bank visszavonta a Vučić-éra egyik legsikeresebb privát pénzügyi intézménye, az Alta Banka működési engedélyét.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Arra nincs bizonyíték, hogy a két döntés bármelyikét az új politikai vezetés hozta volna meg, így korai lenne még úgy leírnunk őket, mintha a választási eredmény közveletlen jogi következményei lennének. A történtek időzítését azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az első ügy egy olyan emberről szól, akinek a csillaga elképesztő sebességgel emelkedett az előző rendszerben, és a hatalma látszólag az ehhez a rendszerhez való közelségén múlt - és ugyanez mondható el a másik ügy középpontjában lévő intézményről is.
Akárhogy is nézzük, Kričak és az Alta Banka ügye ugyanazt a folyamatot jelzi: elindult a szétporlasztása annak a politikai rendszernek, amiben a lojalitás és a hatalmi központhoz való hozzáférés következménye ellképesztő intézményi és gazdasági befolyásszerzés lehetett.
A bűnüldözési szolgálat vezetője korábban autónepperként kereste a kenyerét
Marko Kričak karrierje az egyik legjobb példa arra, hogy milyen elképesztő felemelkedést tudtak produkálni egyes emberek a szerb biztonsági apparátus berkein belül a Vučić-érában.
Kričak pályafutása autónepperként indult, majd a szerb polgári hírszerzéshez, a Biztonsági és Információs Ügynökséghez került, később pedig a belügyminisztériumhoz. Idővel parancsnokhelyettes lett belőle, majd 2023 júliusában a védett személyek és objektumok biztosításáért felelős rendőri egység (szerb rövidítéssel JZO) parancsnokává nevezték ki.
A tiszt felemelkedése rendkívül szokatlan volt. A kritikusai nemcsak a szakmai hátterét hiányolták, hanem arra is felhívták a figyelmet, Kričak nem vett részt azon a rendőrségi kiképzésen, amin normális esetben részt kellene vennie egy rendőrtisztnek. A belügyminisztérium a kritikák egy részét vitatta. Akárhogy alakult is azonban a szakmai előmenetele, az biztos, hogy a politikai színtéren hamar megkerülhetetlen figurává vált.
Aleksandar Vučić elnök többször is nyilvánosan dicsérte Kričakot, és kitüntette őt, valamint a JZO-t is. 2025 decemberében aztán kinevezte szövetségesét a szerb bűnügyi rendőrség (az UKP) élére. Kričak ezzel a szerb rendőri hiearchia egyik legfontosabb pozíciójába katapultált.
Ez egy rendkívüli előléptetés volt ez egy olyan ember számára, aki nem a hagyományos bűnügyi nyomozásokkal szerzett hírnevet, hanem azzal, ahogyan a szerbiai tüntetésekhez állt.
A rendőrtiszt, aki a diáktüntetések szimbólumává vált
Kričak a szerbiai tüntetéssorozat idején tett szert országos hírnévre. Bár a JZO nem tartozott a szerb rendőrség közrendfenntartó alakulatai közé, több tagja és maga Kričak is feltűnt az utcákon a tüntetések idején. Az egységet aztán rendszeresen olyan vádak érték, hogy a rendőreik túlzott erőt vetettek be a demonstrálókkal szemben.
Az egyik legsúlyosabb vádat Nikolina Sinđelić fogalmazta meg. A diák magát Kričakot vádolta meg azzal, hogy fizikailag bántalmazta őt, valamint azzal fenyegette, hogy meg fogja erőszakolni. Mindez Sinđelić szerint egy kormányzati épület garázsában történt, ahová az őrizetbe vétele után vitték. Kričak hamisnak nevezte a lány állításait, és később be is perelte őt.
Egy jagodinai tüntetésen őrizetbe vett diák szintén vádakat fogalmazott meg az őt ért bánásmóddal kapcsoaltban, és sok más eset is volt, amikor nem Kričak, hanem a JZO működését kritizálták.
Ezek a vádak egyelőre csak vádak maradnak, és nem szabad összetéveszteni őket a bíróság által megállapított tényekkel. Politikai szempontból azonban jelentőségük óriási volt: Kričak valami sokkal nagyobb dolog szimbólumává vált, mint ő maga: azt szimbolizálta, hogy miközben a tüntetők egyre elszántabbak lettek, a közrendért felelős erők egy része átalakult a politikai rend védelmét szolgáló eszközzé.
És az ember, akinek a neve összefonódott a diáktüntetések elfolytásával, nem sokkal később annak a politikai egységnek az élére került, amelyik az ország legérzékenyebb bűnügyi nyomozásait folytatta le, amikor kinevezték őt az UKP parancsnokává.
Azóta kevesebb, mint egy év telt el, és Marko Kričak végül a szerb bűnügyi rendőrség első olyan vezetője lett, akit őrizetbe vettek.
A saját beosztottjai tartóztatták le
Kričak elfogása összefüggésben áll az Aleksandar Nešović Baja meggyilkolásának ügyében folyó nyomozással. A gyilkosság egy belgrádi, a Senjak-negyedben lévő étteremben történt.
A belgrádi Főügyészség szerint Kričakot és a Bűnüldözési Szolgálat vezetőjét, Boško Sekulovićot azzal gyanúsítják, hogy 2026. május 12. és június 3. között visszaéltek a hivatali befolyásukkal. Az ügyészek állítása szerint a gyilkossági nyomozás kapcsán hivatali visszaéléssel és hivatali kötelességmulasztással súlyosan megsértették Veselin Milić, a belgrádi rendőrség volt vezetőjének jogait.
Oknyomozó újságírók ennél tovább mentek: azt állítotják, hogy Kričak bizonyítékok hamisításában vagy manipulálásában működött közre, valamint nyomást gyakorolt tanúkra és gyanúsítottakra annak érdekében, hogy a tényeket egy már előre összeállított eseménysorozatba illessze. Ezek súlyos vádak, amelyeket végső soron a bíróságnak kell elbírálnia. Politikai szempontból azonban bizonyos szempontból már meg is született az ítélet.
Kričak a Vučić-rendszer utolsó éveiben emelkedett a rendőrségi hierarchia csúcsára. Bukása pedig szinte azonnal bekövetkezett, miután az a rendszer elvesztette politikai monopóliumát.
Az a férfi, aki a régi rendben érinthetetlennek tűnt, hirtelen gyanúsítottá vált, akivel szemben saját intézménye indított nyomozást. Kričakot az UKP tisztjei tartóztatták le – olyan emberek, akik mostanáig az ő parancsnoksága alatt álltak.
Alta Banka: a rendszer pénzügyi tartópillére
Ha Kričak a Vučić-rendszer biztonsági apparátusának arca, akkor az Alta Banka az üzletié. A két történet ugyolyan érdekes.
Davor Macura 2008-ban lépett be az üzleti életbe azzal, hogy egy kis pénzváltót nyitott Zemunban, Belgrád egyik kerületében. A vállalkozás évekig a radar alatt működött, majd 2016 körül gyorsan terjeszkedni kezdett.
2019-ben aztán az Alta Pay valamivel több mint 5 millió euróért megvásárolta az állam 28,5 százalékos részesedését a JUBMES Bankban, és így a bank legnagyobb részvényese lett. A bankot ezt követően felvette az Alta Banka nevet. Néhány éven belül tehát egy addig ismeretlen pénzváltó-vállalkozóból egy gyorsan bővülő pénzügyi csoport tulajdonosa lett.
A növekedés pedig minden képzeletet felülmúlt.
Az Alta Pay gyorsan több ezer helyszínből álló hálózatot épített ki, és részt vett az állami intézményekhez és közszolgáltatásokhoz kapcsolódó fizetések lebonyolításában. 2023-ban stratégiai megállapodást kötött az Elektroprivreda Srbije-vel (EPS), amely lehetővé tette a villanyszámlák elektronikus befizetését az Alta Pay platformon keresztül. Később a belgrádi EPS-ügyfeleket is az Alta Banka-nál vezetett számlákra irányították.
Ez különösen jelentős volt lépés volt, mivel az EPS nem egy átlagos vállalati ügyfél, hanem Szerbia egyik legnagyobb állami tulajdonú vállalata, és az ország gazdaságának egyik alappillére. Ráadásul hamarosan más közszektorbeli vállalkozások is követték a példáját.
Az Alta részt vett a belgrádi parkolási szolgálattal, az Autó- és Motorkerékpár-szövetséggel, valamint más intézményekkel kapcsolatos fizetési megállapodásokban. A cég emellett a belügyminisztériummal kapcsolatos pénzügyi szolgáltatások egy részét is magára vette. Az eredmény figyelemre méltó volt: egy viszonylag kis magánbank néhány év alatt mélyen beágyazódott a fontos állami tulajdonú vállalatok pénzügyi folyamataiba.
A bank, amelyik együtt növekedett az állammal
Az Alta Banka története nem pusztán a sikeres pénzügyi döntésekről szólt, hanem arról is, hogy hogyan fűződik egyre szorosabbra a kapcsolat a privát és az állami vagyon között.
Macurát a szerb média többször is a Szerb Haladó Párt vezetőségéhez közel álló üzletemberként jellemezte, bár nincs nyilvános megerősítés arra vonatkozóan, hogy párttag lett volna. Az oknyomozó újságírók az előző politikai vezetéshez közel álló személyekkel fennálló üzleti kapcsolatait is vizsgálta. A legtöbb vihart az EPS-szel fennálló kapcsolata kavarta.
Miért irányítják át egy nagy, állami tulajdonú energetikai vállalat fizetési rendszerének egy részét az államkincstártól egy viszonylag kis magánbankhoz? Ezt a kérdést sokan feltették, és így politikailag robbanásveszélyessé vált.
Az ügylet kritikusai azzal érveltek, hogy az ilyen megállapodások kiváltságos bánásmódot jelentenek és torzítják a versenyt. Dejan Šoškić közgazdász, a Szerb Nemzeti Bank volt elnöke, aki jelenleg az Egyetemista Listához tartozik, úgy jellemezte ezeket az átláthatatlan megállapodásokat, hogy azok potenciálisan kivételezett bánásmódra és az állami folyamatok manipulálására utalnak.
Ez még nem bizonyítja a szabályszegést. De megmagyarázza, miért vált az Alta Banka az előző kormányhoz kapcsolódó gazdasági modell szimbólumává.
Aztán egyik napról a másikra a rendszer összeomlott
Az események elképesztő sebességgel zajlottak le. A bank, amelyik Szerbia egyik leggyorsabban növekvő pénzintézeteként jellemezte magát, hirtelen elvesztette a működési engedélyét.
Október 30-án a Szerb Nemzeti Bank hozta meg az erről szóló döntést. Október 31-én hivatalosan is bejelentették, hogy az Alta Banka működési engedélyét visszavonták, és csődeljárás indul ellene. Az irányítást az eljárás idejére a betétbiztosítási ügynökség veszi át.
A hivatalos indoklás pénzügyi, és nem politikai jellegű: a Szerb Nemzeti Bank közölte, hogy már korábban is felügyeleti intézkedéseket vezetett be a bank ellen, amiknek az volt a célja, hogy a likviditásának javítására kényszerítsék a pénzintézetet. Később megállapították, hogy a bank pénzügyi helyzete jelentősen romlott, és fennáll a további romlás veszélye, ami veszélyezteti a betétesek érdekeit. Ami azonban az ügyet potenciálisan sokkal súlyosabbá teszi, az az, ami a szabályozó hatóságon belül történt.
A nemzeti bank négy alelnöke nyilvánosan felszólította az ügyészeket, hogy vizsgálják ki, hogyan alakult ki az Alta Banka jelenlegi pénzügyi helyzete. Elmondták, hogy a bank tényleges helyzetéről – amely szerintük drámaian eltért a bank által benyújtott jelentésektől – ők csak az október 30-i rendkívüli ülésen szereztek tudomást.
Az alelnökök kifejezetten arra kérték az ügyészeket, hogy derítsék ki, mikor váltak ismertté a szabálytalanságok és a kockázatok a nemzeti bank különböző szintjein, és hogy időben meghozták-e a megfelelő felügyeleti intézkedéseket. Ez egy olyan kérdést vet fel, amely messze túlmutat egy magánbank sorsán:
Hogyan juthatott el a csőd szélére egy olyan bank, amelynek üzleti tevékenysége ilyen szorosan összefonódott a nagy állami vállalatokkal, anélkül, hogy a probléma korábban nyilvánvalóvá vált volna a pénzügyi hatóságok számára?
A válasz végső soron sokkal fontosabbnak bizonyulhat politikailag, mint maga a csőd ténye.
Az időzítés kulcsfontosságú
A két ügy legszembetűnőbb eleme tehát nem az, hogy Kričakot letartóztatták, vagy hogy az Alta Banka elvesztette a működési engedélyét. Hanem az, hogy mikor történt mindez.
Az SNS az október 25-i parlamenti választásokon elvesztette hatalmát, ezzel véget vetve tizennégy éves politikai dominanciájának. Hat nappal később az Alta Banka elvesztette engedélyét. Egy héten belül pedig letartóztatták Marko Kričakot – egy magas rangú rendőri vezetőt, akinek karrierje az előző politikai rendszer alatt virágzott.
Ezeket az eseményeket nem szabad úgy bemutatni, mintha az új hatóságok tisztogatást rendeltek volna el. Jelenleg nincs bizonyíték egy ilyen állítás alátámasztására.
A jelek azonban egyértelműek arra vonatkozóan, hogy megváltozott a régi rendszer körül fennálló védőháló megrepedt.
Amikor a politikai hatalom új kézbe kerül, a korábban stabilnak tűnő intézmények hirtelen vizsgálat tárgyává válhatnak. A szerződéseket átnézhetik. A pénzmozgásokat megkérdőjelezhetik. A rendőrségi döntéseket felülvizsgálják. A régi vádak új lendületet kapnak.
Azok az emberek és intézmények, akik – vagy amelyek – a politikai hatalom központjához való közelségük miatt hatalmasnak tűntek, rájöhetnek, hogy a hatalomhoz való közelség nem azonos az intézményi legitimitással.
A korszak két szimbóluma
Kričak és az Alta Banka aligha lehetnének különbözőbbek.
Az egyik az állam kényszerítő erejét képviseli. A másik a magántőkét.
Az egyik rendőri egyenruhát viselt. A másik a pénzügyi rendszerben működött.
Az egyik a biztonsági apparátuson keresztül emelkedett fel. A másik a banki tevékenység, ingatlanügyletek és az államhoz kapcsolódó üzleti tevékenységek révén terjeszkedett.
Történeteiknek azonban közös a környezete.
Kričak és az Alta Banka is rendkívüli felemelkedésen ment keresztül a Vučić-korszak alatt.
Mindkettőjüket a közvéleményben az SNS-t körülvevő politikai és gazdasági elithez kötötték.
Mindkettőjük hatalma egyre nőtt.
És mindkettőjük látványos bukást szenvedett el közvetlenül az október 25-i politikai földrengés után.
A helyzet rávilágít arra a központi kérdésre, amellyel Szerbia új politikai rendje szembesül:
A Vučić-rendszer vajon olyan intézményekre épült, amelyek elég erősek ahhoz, hogy túléljék annak az embernek a távozását, aki a középpontjában állt – vagy olyan hálózatokra, amelyek kizárólag az ő politikai védelmére támaszkodtak?
A válasz most kezd kirajzolódni, egy-egy drámai eset révén.
Kričak letartóztatása ezért nem csupán egy rendőrségi ügy. Az Alta Banka összeomlása nem csupán egy banki ügy.
Ezek lehetnek az első látható repedések a hatalmi rendszerben, amely tizennégy éven át irányította Szerbiát. És mindkét történet legfontosabb része talán még hátra van.
Ez az lesz, amit a nyomozók, az ügyészek, a szabályozó hatóságok és az új politikai vezés akkor fognak felfedezni, amikor nemcsak azt kezdik majd vizsgálni, hogy milyen hibák történtek, hanem azt is, hogy ezeket miért nem akadályozta meg senki korábban. Ahol most állunk, az nem a vég, sőt, még csak nem is a vég kezdete. Még sok minden vár ránk.