Európai diplomaták attól tartanak, hogy egy republikánus választási vereség után Trump csapatkivonással és pénzelvonással fordulhat a NATO ellen. A szövetség meggyengítéséhez nem is kellene kiléptetnie belőle az Egyesült Államokat.
Egy ilyen lélektani fordulat azért lenne különösen érzékeny, mert az európai államoknak egyszerre kellene mérlegelniük az ukrajnai rendezés feltételeit és saját amerikai katonai támogatásuk esetleges csökkentését.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Politico a növekvő bizalmatlanság figyelmeztető előzményei között említi az ukrajnai Starlink-szolgáltatás amerikai leállítását és Trump újabb közeledését Putyinhoz. Mindez olyan időszakban terheli a transzatlanti kapcsolatokat, amikor Oroszország fokozza európai szabotázs- és hibrid műveleteit, és fokozódó aggodalmakat kelt az európai vezetőkben.
Hogyan lehetne a fegyverszállításokat korlátozni?
A diplomaták szerint Trump a NATO közös finanszírozásához adott amerikai hozzájárulást is csökkenthetné, és korlátozhatná az Ukrajna fegyverellátását segítő PURL-programot.
A PURL lényege, hogy más NATO-tagállamok és partnerországok amerikai fegyvereket, lőszereket és felszereléseket vásárolnak Ukrajnának. A szükségleteket a szövetség katonai vezetése összesíti, a beszerzésekhez a részt vevő országok adják a pénzt, a NATO pedig koordinálja a szállításokat.
Vagyis ebben az esetben az európai pénzügyi vállalás önmagában nem elég, mert az amerikai fegyverekhez amerikai szállítási együttműködés is szükséges. Washington ezért akkor is fékezhetné a programot, ha a vásárlók készen állnak fizetni.
A NATO közös költségvetését ugyanakkor nem szabad összekeverni a tagállamok teljes katonai kiadásaival. A közös pénzekből a szövetség intézményeit, parancsnokságait és közösen finanszírozott képességeit működtetik; a haderők túlnyomó részét az országok saját költségvetésükből tartják fenn. Az amerikai hozzájárulás megvágása ezért működési és politikai csapást jelenthetne, de nem jelentené a NATO teljes katonai költségvetésének elzárását.
Azonban a pénz önmagában nem pótolja az amerikai technológiát
Európa több kulcsfontosságú katonai képességben továbbra is az Egyesült Államokra támaszkodik. Az európai országok által megvásárolt F–35-ös vadászgépek tartós hadrafoghatóságához például az amerikai vezetésű alkatrészellátási és műszaki támogatási rendszerre is szükség van.
Ugyancsak nehezen helyettesíthető az amerikai műholdas és légi felderítés, amely segít időben észlelni az ellenséges csapatmozgásokat és azonosítani a célpontokat. Hiába lenne tehát (és van is) forrás újabb fegyverekre: a hozzájuk szükséges technológiai háttér és támogató rendszerek önálló kiépítése hosszú éveket venne igénybe.
Nem tudná a kongresszus megállítani Trumpot ?
Csak nehezen tehetné, noha a törvényhozásnak jelentős eszközei vannak. Így egy demokrata kongresszusi többség a kül- és védelempolitikában is nehezíthetné az elnök dolgát, de a kezét nem kötheti meg. "Cserébe" ugyanis olyan elnöki vétókat kaphatna, amelyek megbénítják vagy meghosszabbítják a törvényhozói munkát, és kompromisszumokat kényszerítenek ki.
A 2026-os védelmi felhatalmazási törvénynek az európai csapatlétszámra vonatkozó rendelkezése nem egyszerűen annyit mond, hogy 76 ezer amerikai katonának minden körülmények között Európában kell maradnia. A szabály a 76 ezer fő alatti, 45 napnál tovább tartó csökkentést előzetes igazolásokhoz és értékelésekhez köti, beleértve az amerikai nemzetbiztonsági érdekek és a szövetségesekkel folytatott konzultáció bemutatását.
Ez fontos fék, de nem teljes tilalom. Ráadásul a létszám megtartása sem garantálná valamennyi jelenlegi amerikai katonai képesség változatlan európai jelenlétét.
Brett Kavanagh legfelsőbb bírósági bíró a korlátozások bírósági kikényszeríthetőségével kapcsolatban is kételyeket fogalmazott meg. Érvelése szerint a Trump-kormányzat korábban is eltért a kongresszus finanszírozási előírásaitól, de ez nem jelenti, hogy az elnök korlátlanul rendelkezhetne a hadseregről vagy a költségvetésről.
Az ügyben megszólaló Dragan Krapović montenegrói védelmi miniszter ezért kevésbé borúlátó. Arra emlékeztetett, hogy Trump NATO-ból való kilépéséről régóta találgatnak, de mégsem történt meg, a kongresszusnak pedig alapvető beleszólása van az európai csapatjelenlét alakításába.
Kiléptethetné egyedül Amerikát a NATO-ból?
A hatályos amerikai törvény szerint az elnök nem léptetheti ki az Egyesült Államokat az észak-atlanti szerződésből a jelen lévő szenátorok kétharmadának hozzájárulása vagy külön kongresszusi törvény nélkül. A jogszabály az engedély nélküli kilépés finanszírozását is tiltja.
A szövetségesek aggodalma azonban nem kizárólag a formális kilépésről szól. A katonai jelenlét csökkentése, kulcsfontosságú támogatási képességek elvonása vagy a segítségnyújtási szándék megkérdőjelezése a tagság fenntartása mellett is gyengíthetné a NATO-t.
Az alapító szerződés 5. cikke kölcsönös segítségnyújtásra kötelezi a tagállamokat, de minden ország maga határozza meg az általa szükségesnek tartott lépéseket, amelyek fegyveres erő alkalmazását is magukban foglalhatják. Nem egy előre rögzített méretű, automatikusan elinduló katonai válaszról rendelkezik. Az elrettentés ezért a katonai erő mellett azon is múlik, mennyire hiszi el egy lehetséges támadó, hogy a szövetségesek valóban fellépnének egymás védelmében.
Volt már hasonló fenyegetés?
Trump 2024 februárjában egy kampányrendezvényen arról beszélt, hogy egy szerinte túl keveset fizető NATO-tagállamot nem védene meg Oroszországtól, sőt Moszkvát arra biztatná, hogy azt tegyen vele, amit akar. A kijelentés komoly felháborodást váltott ki.
A „fizetés” kifejezés ebben az összefüggésben félrevezető: a nemzeti védelmi kiadásokra vonatkozó vállalás elmaradása nem Washingtonnal szembeni ki nem fizetett tartozás, hanem az egyes országok GDP-arányos védelmi ráfordításait jelenti. Trump nyomásgyakorlása mellett a szövetségesek magasabb kiadásokat vállaltak, és a 2025-ös hágai NATO-csúcson 2035-re a GDP 5 százalékának megfelelő célt fogadtak el, ebből legalább 3,5 százalékot alapvető védelmi kiadásokra, további legfeljebb 1,5 százalékot kapcsolódó biztonsági és infrastrukturális feladatokra. Ez olyan vállalás, amelynek katonai eredményei csak fokozatosan jelentkezhetnek, és éveket vesznek igénybe.
Csapatáthelyezési előzmény is akad. A Pentagon 2020 júliusában csaknem 12 ezer amerikai katona Németországból történő átcsoportosításának tervét jelentette be. Közülük mintegy 6400-at az Egyesült Államokba, a többieket más európai országokba irányították volna. Már ez a terv is megmutatta, hogy a Németországból történő kivonás és az Európából történő kivonás nem ugyanazt jelenti. de komoly fejfájást okozhat az európai tagoknak.
Hegseth távozása lassíthatná a döntéseket?
Egy súlyos republikánus vereség Pete Hegseth védelmi miniszter helyzetét is megingathatná. Elemzők a kongresszusi tájékoztatások körüli konfliktusokat, a katonai felső vezetők elbocsátását és az iráni háború alakulását említik a feszültségek okai között.
Demokrata többség esetén meghallgatások és vizsgálatok nehezíthetnék a Pentagon vezetésének munkáját. Hegseth távozása azonban egyelőre csak találgatás, nem pedig bejelentett személycsere.
Egy vezetőváltás átmenetileg akár hetekkel vagy hónapokkal is késleltethetné az európai csapatokról szóló döntéseket. A választási vereség tehát egyszerre növelhetné Trump késztetését a külpolitikai lépésekre, és teremthetne új akadályokat azok végrehajtása előtt. A döntő kérdés Európa számára ezért az lesz, hogyan fordítja le Washington a választás eredményét konkrét katonai és költségvetési döntésekre.