Soha nem látott mértékben megromlottak az ukrán magyar kapcsolatok a 2026-os választások előtt. Valós érdekellentétről, vagy szándékos feszültségkeltésről van szó? Mi lesz a választások után? Ezekről kérdeztük Ukrajna budapesti nagykövetét, Sándor Fegyirt.
Tanács Gábor, Euronews: A magyar nemzeti ünnepen a kormánypárt hívei több tízezren egy "Nem leszünk ukrán gyarmat mögött vonultak föl. Ukrajna legmagasabb szintű magyarországi képviselőjeként és magyar származású emberként mit érez ilyen helyzetben?
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Sándor Fegyir, Ukrajna budapesti nagykövete: Ukrajna soha sem volt olyan ország, amelynek saját gyarmatai lettek volna, Ukrajna mindig, amikor harcolt, védekező háborút vívott, és ebben van a lényegünk. Hosszú történelmünk során mindig védtük magunkat és a szomszédainkat is, kezdve a Kijevi Russzal s befejezve a mai független Ukrajnával, védtük a családunkat, a földünket és ezért úgy gondolom, hogy akik ilyen feliratokat írnak, azok ugyan jártak iskolába, de nem tanultak. Ezért javaslom mindig a tanulást, akár az iskolában, akár az egyetemen, mivel a tudomány, a tanulás alapozza meg a tudást.
- A kérdés arra vonatkozott, hogy a magyarországi belpolitikai kampánynak a középpontjába került Ukrajna, erre szeretném, ha reagálna.
A világ nagyon érdekes, nagyon gyorsan változik, kicsit arra az ausztrál fegyverre emlékeztet, amelyet úgy neveznek, hogy „bumeráng”. Közvetlen szomszédok vagyunk, vannak közös érintkezési pontjaink, és amikor szomszédként közös negatív történetekbe csöppenünk - akkor mindig keresni kell, ahogy egykor Agatha Christie írta: mindig keresni kell, hogy kinek áll ez érdekében. Sem Magyarországnak, sem pedig Ukrajnának ez nem érdeke. Egyetlen konkrét ellenség érdeke az, hogy összeveszítsen minket, és ezt az ellenséget, jól ismerjük: ő pusztította magyarokat és ölte meg az aradi vértanúkat, ez az ellenség pusztította a magyarokat a „malenykij robot” alatt és ez az ellenség pusztította a magyarokat 1956-ban, ugyanúgy, ahogy most az ukrán identitást pusztítja, az ukrán népet most, 2026-ban. Ennek az ellenségnek a neve – Oroszország.
- Ukrajna 2014 után szűkítette a magyar kisebbség oktatási és nyelvhasználati jogait. Ön magyar származású ukrán állampolgárként hogyan értékelte ezeket a szabályokat, és mit gondol, miért nem lehetett a nyílt orosz agresszióig ezt a kérdést megoldani a jószomszédi együttműködés alapján?
- Az a törvény, amely vonatkozásában kifogások vannak, 2015-re vonatkozik, amikor háború Oroszországgal már elkezdődött. A második, amit el kell, mondani – ezt a kérdést nem nekem, nem önnek, nem a politikusoknak, hanem csak szakértőknek szabad feltenni. Jelen pillanatban az ukrán részről csak egyet tudok mondani Önnek – a 2015-ös törvény a kárpátaljai magyar nemzeti közösségre vonatkozik, én pedig kárpátaljai vagyok, édesapám, „fele magyar fele ukrán”, édesanyám ukrán. Csak egyet akarok mondani Önnek: ez a törvény nem volt megvalósítva a gyakorlatban, csak papíron maradt meg, ezért valós változások az életben nincsenek. Csak papíron. Amikor pedig a szakértők kidolgozzák a véleményeiket, akkor higgye el nekem, le fogunk ülni a szakértői tanács asztalához - nem a tárgyalóasztalhoz! - és meg fogjuk beszélni. A lényeg, hogy a szakértői munkába ne avatkozzon be a politika, mert akkor abból nem lesz munka.
- A Barátság kőolajvezetéket lebombázta Oroszország és idáig nem sikerü lt megjavítani. Zelenszkij elnök azt mondta hogy szíve szerint nem is indítaná újra a kőolajtranzitot a Barátság olajvezetéken Oroszország és Magyarország között, de végülis ígéretet tett, hogy meg fogják javítani ezt a vezetéket, ami a választás után sikerülhet. Ön szerint el fog-e a indulni a kőolajtranzit, mikor és meddig fog ez tartani?
- Tudja, hogy vannak dolgok, amelyektől nem lehet „elfordulni”. 23-szor lőtt Oroszország a „Barátság” Kőolajvezetékre, 23-szor, 22-szer volt megjavítva ez a kőolajvezeték, 23-szorra pedig egy nagyon fontos tárolót találtak el, ahol még most is – s mi most Önnel beszélgetünk - tart a tűz. És ez 5. szintű tűz, a 6-os szint – a Csernobili katasztrófa. Tehát ahhoz, hogy kompetensebben válaszoljak a kérdésére, előbb meg kell szüntetni a tüzet, utána el kell kezdeni a munkákat a kőolajvezetéken. És még egy ilyen „viszontkérdés:” Közép-Európában vannak más alternatívák, ez az Adria kőolajvezeték és az Odesza Brodi. Ott folyik a kőolaj a Kaukázusból, Azerbajdzsánból, ott folyik a kőolaj az egész világból, tehát vannak alternatívák, és amikor meg lesz javítva a kőolajvezeték, természetesen megjelenik még egy lehetőség a kereskedésre. De jelen pillanatban ezt a kérdést biztos, hogy nem Ukrajnának kell feltenni, hanem annak, aki lerombolta a kőolajvezetéket Ukrajna területén. Ezt nem az ukránok rombolták le, nem is a magyarok. Ezt Oroszország rombolta le. Ezért minden kérdést, amely a Barátság kőolajvezeték lerombolásával kapcsolatos, azt idézőjelben „barátunknak”, Oroszországnak kell feltenni.
- Bár az ukrán elnök és a magyar miniszterelnök között korábban sem volt rózsás a viszony, de legutóbb Volodimir Zelenszkij elnök azt mondta, hogy megadja a magyar miniszterelnök lakcímét az ukrán katonáknak. Ezt sokan fenyegetésként értelmezték. Nem gondolja-e hogy szükséges lenne ezt a nyilatkozatot pontosítani vagy esetleg bocsánatot kérni?
- Természetesen abból a szemszögből kell közelítenünk, hogy az ilyen kérdések közös, diplomáciai asztaloknál kerülnek megoldásra, amire sor fog kerülni, sor kell hogy kerüljön rájuk, és ismételnem kell magam: hogy bármilyen problémás pont, bármilyen problémás pont közös asztalnál oldódik meg. A mi dolgunk, hogy mint diplomaták, megszervezzük ezeket a tárgyalásokat. Ha a két nagy nemzet vezetői egymás között beszélgetnek - és csak egy diplomáciai küldetésem van, le kell ülni egy közös asztalhoz, beszélni - és akkor nem lesznek kérdések sem az újságíróktól, sem pedig különböző szakértőktől, a lényeg, hogy elrajtoljon a közös beszélgetés.
- A magyar kormány azt állítja, hogy Ukrajna támadást tervez vagy hajt végre Magyarország ellen, illetve hogy beavatkozik a magyar választásokba. Mi erre Ukrajna válasza?
- A válasz nagyon egyszerű – jó szomszédok akarunk maradni, megőrizni azokat a viszonyokat, amelyek évszázadok alatt voltak megteremtve, és megosztani egymással azokat az innovációkat, amelyeket elért az egyik nép és a másik nép is. És akkor nem a folyamatról fogunk beszélni, mert a folyamat az mindig egy vitás pillanat, hanem arról a pozitív eredményről fogunk beszélni, amely a népeink között megtörtént, történik és történni fog. Most pontosan meg tudom mondani, őszintén a szemeibe nézve, nagy a vágeredmény rendkívül pozitív lesz. Ez nem csak meggyőződésem: mint professzor tudom, hogy a népeink közötti kapcsolat rendkívül pozitív lesz a közös együttműködés és munka eredményeként. Engem pedig, mint az eredmények emberét, azok a folyamatok, amelyek az eredményekhez vezetnek, nem érdekelnek, azért mert a folyamatok lehetnek hibásak, másodlagosak, a lényeg – az eredmény. Az eredmény pedig, ezt biztosan tudom - pozitív lesz.
- Idáig olyan ügyeket említettünk amelyeket Magyarország sérelmez a két ország viszonyában, tudná-e mondjuk a két legfontosabb olyan ügyet említeni, amelyekben Magyarország okozott hátrányt vagy sérelmet Ukrajnának?
- Én, személyesen, mint professzor, mint diplomata, nem tudok olyan epizódokról, ahol Magyarországnak és a magyar népnek konfliktusa lett volna Ukrajnával, az ukrán néppel, vagy ártottak volna egymásnak.
- Mit gondol, hogyan fog alakulni hosszú távon a magyar-ukrán viszony, erről a pontról ahol most van? Mi8 lesz a választások után, és van-e különbség abban, hogyha a Fidesz nyeri a választást, illetve ha a Tisza nyeri a választást?
- Mindenki megfeledkezik arról, hogy mi nem csak két állam vagyunk, hanem két szomszédos ország vagyunk. Ebben rejlik a jó szomszédság filozófiája. A rokon lehet valahol nagyon messze, a szomszéd pedig mindig közel van, ezért az egész történelem során, kezdve az ukrán hercegnőkkel akik magyar királynők lettek, és befejezve azokkal az emberekkel, akik Ukrajnában születtek, mint Munkácsy Mihály, vagy Ukrajnában alkottak, olyanok, mint Csontvári és Bartók Béla, vagy ellenkezőleg, mint Volodimir Antonivics Magyarországon, és így tovább. Mi mindig jó szomszédok voltunk. És bárki, nekem személyesen - félig magyarnak, félig ukránnak - bármit is mondjon, azok is fogunk maradni. Ezért az én fő feladatom megőrizni azt az örökséget, amelyet az elődeink adtak át nekünk, megőrizni a jószomszédi viszonyt. Ezért mindent megteszek, hogy ilyen is maradjon.