A finn belügyminiszter, aki meghatározó szerepet játszott a bevándorlási szabályok szigorításában, az Euronewsnak azt mondta: Európa migrációs gondjai nem oldhatók meg pusztán szolidaritással.
Mari Rantanen, Finnország bevándorlásért is felelős belügyminisztere bírálta Sánchez spanyol miniszterelnök döntését, amellyel több ezer okmány nélküli bevándorló jogi helyzetét rendezné, és amely szerinte kockázatot jelent a schengeni térségre.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
„Én soha nem javasolnék ilyen lépéseket” – mondta a miniszter az Euronews 12 Minutes With című interjúműsorának.
„Másrészt, ha egy közös térségben vagyunk, a schengeni övezetben, ebben az úgynevezett európai csapatban, amiről mindenki beszél, akkor szerintem nagyon nagy a kockázata annak, ha egyes országok gyakorlatilag éppen az ellenkezőjét teszik, mint a többiek” – tette hozzá.
„Mert most például ezek az emberek nagyon könnyen át tudnak menni más országokba, ezért úgy gondolom, mindannyiunknak vállalnunk kell a felelősséget a közös térségünkért – a migráció terén is.”
Spanyolország baloldali kormánya január végén jóváhagyott egy tervet, amely rendeleti úton mintegy 500 ezer, okmányok nélkül az országban tartózkodó bevándorló helyzetét rendezné, feltéve, hogy legalább öt hónapja vannak az országban, és 2025. december 31. előtt érkeztek. Az intézkedés célja, hogy orvosolja a súlyos munkaerőhiányt a kulcsfontosságú ágazatokban.
Ez jelentős szakítást jelent azzal a szigorúbb irányvonallal, amelyet Európa számos vezetője követ. A döntés Brüsszelben is ellenérzéseket váltott ki, az Európai Bizottság ugyanis aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy ütközhet az Európai Unió jelenlegi politikájával.
Finnország Rantanen irányítása alatt szigorította menekültpolitikáját, hogy az „megfeleljen a többi északi ország gyakorlatának”; felgyorsították többek között a menedékkérelmek elbírálását és a visszatéréseket. A miniszter ezt szemléletváltásnak nevezte.
Érdeklődés a visszafogadási központok iránt
Rantanen az Euronewsnak elmondta, hogy az ország szeretne élni az EU Migrációs Paktuma keretében javasolt új visszaküldési eszközökkel is, amely teljes egészében várhatóan 2026 júniusában lép hatályba.
Ebbe beletartozik egy olyan rendelet, amely lehetővé tenné az uniós tagállamok számára, hogy harmadik országokban visszafogadási központokat hozzanak létre, ahol az elutasított menedékkérőket az EU határain kívül működő fogva tartási létesítményekben helyeznék el.
Arra a kérdésre, hogy Finnország folytat-e tárgyalásokat Európán kívüli országokkal ilyen központok létesítéséről, Rantanen úgy válaszolt, hogy az ország „nagyon is érdekelt ebben a lehetőségben”, és már egyeztetett róla „az északi országokkal” is.
Azonban nem kívánt konkrét országokat megnevezni az ilyen központok lehetséges helyszíneként. „Először természetesen magára a rendeletre van szükségünk.” Az Európai Parlamentnek még a Tanáccsal közösen kell megtárgyalnia és véglegesítenie ezeket a javaslatokat.
Számos civil szervezet arra figyelmeztet, hogy az ilyen létesítményekben az emberek börtönszerű körülmények között kerülhetnek fogva tartásra, és hangsúlyozzák, hogy ez súlyosan növelné az emberi jogi jogsértések kockázatát.
Rantanen visszautasította azt a felvetést, hogy az ilyen visszafogadási központok embertelenek lennének. „Hiszen mindig ott van az a lehetőség, hogy valaki visszatérjen a származási országába.” Ezt az érvelést ugyanakkor a civil szervezetek nem fogadják el: szakértők a „visszaküldés” (refoulement), vagyis az emberek veszélyes helyzetekbe történő visszajuttatásának kockázatára figyelmeztetnek.
Szolidaritási mechanizmus
Az EU Migrációs Paktuma egy úgynevezett „kötelező szolidaritási” mechanizmust is tartalmaz a migrációs nyomás alatt álló tagállamok támogatására. Az országok dönthetnek úgy, hogy menedékkérőket telepítenek át, vagy pénzügyi, illetve operatív támogatást nyújtanak.
Csakhogy kevés tagállam vállalja, hogy embereket fogad be ezen az alapon, ami kérdéseket vet fel a paktum hatékonyságával kapcsolatban. A finn miniszter szerint azonban ez nem jelenti azt, hogy a megállapodás hatástalan. „Több módja is van annak, hogyan lehet szolidaritást vállalni, és Finnország a pénzügyi hozzájárulás mellett döntött” – mondta. Országa 2026-ban mintegy 6 millió eurót fizet.
Úgy véli, az európai migrációs politikát önmagában a szolidaritás nem tudja megoldani. „Úgy gondolom, azon kell dolgoznunk, hogy (…) valóban csökkentsük azoknak az embereknek a számát, akik Európába érkeznek.”
Arra a kérdésre, milyen lépéseket kellene megtennie az EU-nak, de eddig még nem haladt velük előre, Rantanen az embercsempészet elleni fellépést említette. „Ezt úgy kellene megoldani, hogy jelen legyünk a tenger túlsó partján” – fogalmazott.
„És például úgy, hogy lehetséges biztonságos kikötőket keresünk, hogy ha valakit kimentenek, egy harmadik országba vigyék vissza, ne Európába.”
Minden évben emberek ezrei halnak meg a tengeren, miközben Európába próbálnak eljutni. A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) friss adatai szerint 2025-ben legalább 2185-en haltak meg vagy tűntek el a Földközi-tengeren, további 1214 embert pedig a Nyugat-Afrika/Atlanti-óceán útvonalon, a Kanári-szigetek felé tartva regisztráltak.
Arra a kérdésre, hogy az Európai Unió határ- és partvédelmi ügynöksége, a Frontex kaphat-e olyan kibővített mandátumot, amely lehetővé tenné a jelenlétet az EU-n kívül is, így válaszolt: „A Frontex mandátumát jelenleg átírják, ezért azt gondolom, erre is lehetnek majd lehetőségek.”
Bizonyos uniós országok már jelezték, hogy készek nagyobb szerepet adni a Frontexnek a visszaküldésekben, és akár szélesebb körű jelenlétet biztosítani számára az EU-n kívüli országokban is.