A digitális euróról hónapok óta számos pletyka kering a közösségi médiában. Egyes felhasználók szerint a valutát a pénzügyi tranzakciók ellenőrzésére fogják használni, vagy akár az egyéni szabadságjogokat is veszélyeztetheti. A The Cube megcáfolt néhány ilyen állítást.
A digitális euróval kapcsolatos viták szaporodnak, mióta 2021-ben bejelentették, és egyre többször egymásnak ellentmondó történetek, sőt összeesküvések is felbukkannak az interneten a valutával kapcsolatban.
Az Európai Központi Bank (EKB) "válaszként írja le a változások világában", olyan jellemzőkkel, mint a fokozott adatvédelem, az egyetemes elfogadás és az ingyenes alaphasználat, míg egyes fogyasztók azt állítják, hogy az EU eszköze az emberek pénzének ellenőrzésére.
Az interneten novemberben jelent meg egy petíció, amelyet több mint 388 ezren írtak alá, amellyel a digitális euró elutasítására szólították fel az európai parlamenti képviselőket és a nemzeti kormányokat.
De vajon mennyire igazak azok az állítások, amelyek szerint a digitális euró megakadályozza a polgárokat abban, hogy ténylegesen ellenőrizhessék saját pénzüket? Az Euronews tényellenőrző csoportja, a The Cube megvizsgálta a bizonyítékokat.
Hogyan működne a digitális euró?
A múlt héten az EKB bejelentette, hogy "előkészíti a digitális euró 2029-ig történő lehetséges bevezetését". A digitális fizetőeszköz első próbái már 2027 közepén megkezdődhetnek - de csak akkor, ha az európai parlamenti képviselők 2026-ban jóváhagyják a szükséges rendeletet.
A digitális euró a pénz új formája lenne – az Európai Központi Bank által kibocsátott valódi pénz, de digitális formában.
A jelenlegi helyzetben a lakosság csak készpénzben tarthat jegybankpénzt. A digitális euró lehetővé tenné, hogy ugyanezt a pénzt egy digitális pénztárcában tartsuk, amelyhez például okostelefonon keresztül is hozzáférhetünk.
Gyakorlatilag az üzletekben telefonon keresztül lehetne fizetni, hasonlóan a mai bankkártyákhoz. A digitális kártyával való fizetés és a digitális euróval való fizetés azonban nem ugyanaz.
A kártyás fizetéseket (legyenek azok fizikai vagy digitálisak) magánbankok vagy pénzforgalmi szolgáltatók bonyolítják le. Ezzel szemben a digitális eurót – a bankjegyekhez hasonlóan – közvetlenül az EKB bocsátaná ki, közvetítők nélkül.
Ez a fizetési mód a készpénzt kiegészíti majd, nem a készpénz helyettesítésére szolgál, hanem a fogyasztók és a vállalkozások számára további választási lehetőségként.
Kevesebb szabadság nagyobb ellenőrzésért cserébe?
A Christine Lagarde EKB-elnök által bemutatott projekt egyre nagyobb politikai támogatást kap. Az októberi euróövezeti csúcstalálkozón az európai vezetők gyorsabb előrehaladást sürgettek Európa monetáris szuverenitásának, gazdasági biztonságának és versenyképességének megerősítése érdekében a fizetési szektorban.
A felhasználók adatainak védelme azonban továbbra is aggodalomra ad okot, különösen Kína szemszögéből nézve, amely 2020 óta széles körben teszteli a digitális jüant.
A kínai hatóságok 2024-ben folytatták az államilag kibocsátott digitális jüan bevezetését, és azt eszközként használják az illegális ágazatokhoz, például a szerencsejátékhoz kapcsolódó pénzügyi tevékenységek ellenőrzésére és korlátozására, a tranzakciókat pedig egy központilag ellenőrzött digitális fizetési rendszeren keresztül felügyelik.
Az EKB a maga részéről azt mondja, hogy elkötelezett a nyomon követhetőség és a magánélet védelme közötti egyensúly megteremtése mellett. Az EU általános adatvédelmi rendelete (GDPR) várhatóan szintén biztosítékokat nyújt majd a digitális euró felhasználói számára.
Bruno Colmant belga közgazdász, aki korábban már figyelmeztetett a digitális euróval kapcsolatos lehetséges ellenőrzési kockázatokra, szintén aggodalmakat fogalmazott meg a hackeléssel kapcsolatban.
A The Cube-nak elmondta, hogy "a digitális euró belépési pontja egy kereskedelmi bank, a magánszemélyekkel, vállalkozásokkal és hatóságokkal foglalkozó bankok". Ez azt jelenti, hogy "ezek a bankok akár a tudtuk nélkül is felhasználhatók a digitális euró tranzakciók nyomon követésére" - tette hozzá.
Ennek ellenére hangsúlyozta, hogy a kérdésről árnyalt vitára van szükség.
Az általános vélemények szerint egy magánszemély legfeljebb 3000 euró körüli összeget tarthatna digitális euróban az EKB-nál. A felső határ csak a digitális euróegyenlegekre vonatkozna, és még nem került véglegesítésre a jogszabályban, és nem korlátozza egy személy teljes vagyonát vagy bankszámla-állományát. Colmant szerint ennek ellenére az ellenőrzés kockázata "nem nulla".
"Potenciálisan sérülhet a magánélet védelme, mert ez a digitális euró nyomon követhető lenne, és pontosan lehetne tudni, hogy mire használják" - mondta.
Azt is meg kell jegyezni, hogy a digitális euróra vonatkozóan még nem fogadtak el pontos jogi keretet. A képviselőknek 2026-ig kell elfogadniuk a vonatkozó rendeletet, ami előfeltétele annak, hogy a projekt bármilyen megvalósítására sor kerülhessen.
Elmozdulás a külföldi fizetési vállalatoktól való függőségtől
Néhány bankár aggodalmának és szkepticizmusának adott hangot a digitális euró létrehozásával kapcsolatban.
A francia Crédit Mutuel bank vezérigazgatója, Daniel Baal a LinkedIn-en azt írta, hogy a digitális euró "nem elégít ki semmilyen egyértelmű igényt a polgárok számára", és "nem nyújt érdemi előnyt a meglévő fizetési módokkal szemben".
Michael Anseeuw, a BNP Paribas Fortis Belgium vezérigazgatója a L'Echo belga hírportálnak nyilatkozva "hamisan jó ötletnek" nevezte az EKB digitális valutaprojektjét, és feleslegesnek minősítette azt, miközben rámutatott az új európai fizetési alternatívák, például a Wero fejlesztésére.
Mindazonáltal az EKB szerint a kiegészítő valuta egyik célja, hogy csökkentse a nem európai szolgáltatóktól való függőséget.
Az amerikai óriáscégek, a Visa és a Mastercard az európai kártyás fizetési piac mintegy 70%-át teszik ki. Colmant rámutatott, hogy az európai kereskedelmi bankok "a Visa és a Mastercardot használják, annak ellenére, hogy a licenc amerikai".
Valdis Dombrovskis, az Európai Bizottság gazdasági és termelékenységi biztosa hangsúlyozta, hogy fontos Európa stratégiai autonómiájának biztosítása és a külföldi fizetési rendszerektől való függés elkerülése, különösen az online kereskedelem folyamatos növekedése miatt.