Washington történelmileg mindig is támogatta a bővítési folyamatot azon az alapon, hogy az EU-hoz csatlakozó több tagállam több üzletet és befolyást jelent. Ez már nem így van. Donald Trumpot ez nem érdekli - állítják szakértők az Euronewsnak.
Miközben az EU bővítése ismét a politikai napirendre került, az Egyesült Államok néma szemlélője lett egy olyan folyamatnak, amely több millió ember számára hozhatna több demokráciát és jólétet a Nyugat-Balkánon és azon túl.
Míg a korábbi amerikai kormányok élénken támogatták a további országok Európai Unióba való felvételére irányuló törekvéseket, Donald Trump amerikai elnök vészjóslóan hallgat.
Nincs olyan nyilvános politikai nyilatkozat, amely konkrétan felvázolná álláspontját az egyes uniós tagjelölt országok csatlakozásával vagy általában a bővítési folyamattal kapcsolatban.
Az Euronews megkeresésére válaszolva az amerikai külügyminisztérium szóvivője egy mondatot küldött e-mailben: "Az Egyesült Államok úgy véli, hogy az EU-csatlakozás a tagjelölt országok és a jelenlegi tagállamok döntése". Más szóval Washingtonnak nincs véleménye a kérdésről.
"Európa a kereskedelmi kontextuson kívül nem nagyon foglalkoztatja Trumpot" - mondta az Euronewsnak Nicholas Lokker a Center for a New American Security, egy washingtoni székhelyű kétpárti agytröszt munkatársa. "És nem sokat törődik a demokrácia előmozdításával sem Európában, sem a világ más részein".
Ez egyértelmű szakítás az amerikai külpolitikai hagyományokkal.
A hidegháború évtizedei alatt a republikánus és a demokrata kormányok egyaránt úgy tekintettek Amerikára, mint elsődleges európai hatalomra, amely egyértelműen a demokratikus Európa "egész és szabad" megvalósításán dolgozott - a Marshall-tervtől a NATO-ig, a német újraegyesítés biztosításának segítésétől a Nyugat-Balkán stabilizálásához nyújtott segítségig az 1990-es évek háborúi után.
Ami az EU-t illeti, Washingtonban úgy tekintettek az USA támogatására, mint az európai béke, biztonság és jólét növelésének módjára, ami viszont az USA számára gazdasági és stratégiai előnyökkel jár.
A több EU-tag pedig stabilabb és integráltabb Európát jelentene, ami csökkentené az USA nagyarányú katonai jelenlétének szükségességét a kontinensen, és növelné az USA üzleti lehetőségeit a virágzóbb európai egységes piacon kibővített kereskedelem és befektetések révén.
Washington ezért dicsérte az EU azon döntését, hogy 2023 decemberében megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat Ukrajnával és Moldovával, mint "az EU-tagjelöltek és a leendő tagjelöltek európai jövőjének erőteljes megerősítését".
És még ennél is több: "Ez történelmi pillanat Európa és a transzatlanti partnerség számára" - jelentette ki akkor Joe Biden külügyminisztériuma.
Trump ellenséges Európával?
Egy ilyen határozott nyilatkozat az amerikai kormány részéről ma már megfoghatatlannak tűnik. Az, hogy az EU reménységei Montenegrótól Moldáviáig megvalósíthatják-e teljes demokratikus és gazdasági potenciáljukat az Európai Unión belül, a Trump-kormányzat számára nem kérdés.
"Európával szembeni ellenségessége olyan mértékű, hogy bármit, ami Európát erősebbé teszi, úgy tekint, mint ami az Egyesült Államokat gyengíti" - mondta az Euronewsnak James Bindenagel, a Bonni Egyetem Nemzetközi Biztonsági és Kormányzási Központjának igazgatója, volt amerikai nagykövet. "Trump inkább ünneprontó lenne, mint a további európai integráció támogatója" - állította.
Trump valóban gyakran inkább gazdasági versenytársnak, mint partnernek tekintette az Európai Uniót.
Tágabb értelemben vett külpolitikai irányultsága az "Amerika az első" elvet hangsúlyozza, amely nacionalista célokat követ, miközben a kétoldalú kapcsolatokat helyezi előtérbe az olyan típusú multinacionális kötelezettségvállalásokkal szemben, mint amilyeneket az EU bővítése megkövetel.
Trump számára a geopolitika az olyan nagyhatalmak, mint az Egyesült Államok, Oroszország és Kína - de nem Európa - közötti verseny, mondta Lokker.
"Szerinte a világot befolyási szférákra kell felosztani. És ezt a logikát követve a Balkánnak Oroszország szférájába kellene tartoznia. Trumpot nagyon érdekli a tekintélyelvűség. Európában az olyan 'erős embereket' kedveli, mint Orbán vagy Fico" - mondta Bindenagel.
Trump elfogadja azt az érvet, hogy az EU bővítése erősíti Európát és gyengíti Vlagyimir Putyin orosz elnököt - tette hozzá. "De itt a lényeg: Trump nem akarja gyengíteni Putyint". Az egyetlen ország, amely az EU-bővítés szempontjából némileg kiemelt figyelmet kapott a Trump-kormányzat részéről, az Ukrajna.
Trump és Ukrajna NATO-tagsága
A tagjelölt ország, amely ellen Oroszország több mint három évvel ezelőtt teljes körű háborút indított, még mindig a puszta túléléséért küzd független országként.
Bár elismerte Ukrajna stratégiai jelentőségét és európai orientációját, Trump nyilvánosan nem fejtette ki álláspontját, amely konkrétan kimondaná, hogy támogatja vagy ellenzi Ukrajna uniós tagságát.
A Bloomberg augusztusban megjelent jelentése szerint Trump elnök mégis felvetette az ukrán tagság kérdését Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek, és arról kérdezte, mi az oka annak, hogy ellenzi Kijev tagjelöltségét. Nyilatkozataiból egyértelműen kiderül, hogy ellenzi Ukrajna NATO-csatlakozását.
"Önök (Ukrajna) elfelejthetik a NATO-t" - mondta Trump egy februári kabinetülésen. "Szerintem valószínűleg ez az oka annak, hogy az egész dolog elkezdődött".
Mivel a NATO kapui bezárultak, az ukránok az EU-hoz való csatlakozást fontos "vigaszdíjnak" tekinthetik, amely még mindig releváns a biztonsági garanciák szempontjából.
Az EU-tagokkal való biztonsági kapcsolataik elmélyítése valóban erősítheti Ukrajna képességét arra, hogy visszavágjon Moszkva imperialista projektjének - mondta Lokker.
Az ukrán tagság előmozdításának elősegítése vonzó módja lehet Washington számára, hogy kielégítse Kijev biztonsági garanciák iránti kitartó követeléseit, miközben egyidejűleg csökkentheti saját részesedését az európai biztonság terheiből.
"Trump szempontjából ennek lenne értelme" - mondta Lokker.
A legnagyobb csatlakozó országként - és mivel az USA most jelentős gazdasági részesedéssel rendelkezik az ásványkincságazatban - Ukrajna gazdasági sikere ráadásul jelentős előnyökkel járna Washington számára. E lehetőségek kiaknázásához azonban hatalmas háború utáni újjáépítési erőfeszítésekre lesz szükség.
Ukrajna EU-integrációjának előmozdítása támogatná ezt az erőfeszítést, mivel jelentős forrásokat szabadítana fel a gazdaság átalakításához.
Ez meggyőzi az amerikai elnököt? Nem egyértelmű. Bindenagel szerint Trump Ukrajnát az Oroszországgal vívott háború részének tekinti, amelyet kétségbeesetten szeretne lezárni - de csak azért, hogy később béketeremtőként ünnepelhesse magát.
"Ezért azt akarja, hogy Oroszország hagyja abba a háborút, de nem akar semmit sem tenni érte".