Megesszük, megisszuk és belélegezzük őket, de sok mindent még mindig nem tudunk róluk. A mikroműanyagokról beszélünk. Ezek a környezetre és az egészségünkre egyaránt veszélyesek. Mérgező anyagokat képesek magukba szívni, és könnyen bekerülhetnek a táplálékláncba. Mit tesz az Európai Unió ez ügyben?
HIRDETÉS
A Földközi-tenger a tengeri hulladék hatodik legnagyobb gyűjtőhelye. A világ vizeinek mindössze 1 %-át foglalja magába, ám az összes mikroműanyag 7 %-a itt koncentrálódik. Ezért francia tudósok az Exploration Bleue projekt keretében Toulon partjaitól nem messze vizsgálják a mikroműanyag-szennyezés hatását a Földközi-tengerre.
Az expedíciókat egy civil szervezet, az Expédition 7ᵉ Continent 27 méteres vitorlás hajója végzi.
„A Földközi-tenger zárt vízterület, sűrűn lakott partvidékkel. Minden emberi tevékenység eredménye a tengerben köt ki. A műanyagok által hordozott káros vegyi anyagokat tanulmányozzuk. Azt már most tudjuk, hogy mindegyik tartalmaz vegyi szennyeződést” – magyarázza Alexandra Ter-Halle, a Francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont (CNRS) kutatási igazgatója és az expedíció tudományos koordinátora.
A kutatás során egy órán át vontatnak két hálót a víz felszínén, hogy mikroműanyag-mintákat gyűjtsenek. Majd ezeket a projektben részt vevő laboratóriumokban válogatják szét. Alexandra a Toulouse-i Egyetemen évek óta tanulmányozza a műanyagokhoz köthető szennyező anyagok vegyi természetét.
„Megállapítjuk a méretüket, a súlyukat, és elemezzük az összetételüket. Tudjuk, hogy több mint 16 000 vegyi anyagot használnak a műanyagok előállításához – ezek közül 4000-et már most veszélyesként tartanak nyilván.”
Amikor a tengeri állatok kapcsolatba kerülnek a mikroműanyagokkal, a vegyi anyagok bekerülhetnek a szervezetükbe. Mivel nagy részük hormondiszruptor, ezek hatással vannak az állatok egészségére. Az emberre gyakorolt hatásuk még nem teljesen tisztázott, mint Alexandra kifejti:
„Tudjuk, hogy a hormondiszruptorok hatással vannak szervezetünk teljes hormonrendszerére. Befolyásolják a termékenységet és a rák kialakulását, de a műanyagszennyezéssel kapcsolatban továbbra is sok a megválaszolatlan kérdés.”
A tudomány csak most kezdi megérteni, milyen nagy veszélyt jelenthetnek a mikroműanyagok az ökoszisztémákra és az emberi egészségre. Megesszük, megisszuk és belélegezzük őket, de sok mindent továbbra sem tudunk. A mikro- és nanoműanyagok esetén, amelyek gyakran egy ezredmilliméternél is kisebbek, nem rendelkezünk pontos eszközökkel ahhoz, hogy lemérjük és teljesen egészében megértsük a hatásukat – mondják a tudósok.
Az Európai Bizottság Zéró Szennyezés Akciótervének célja, hogy 2030-ra 30 %-kal csökkentse a mikroműanyag mennyiségét. Jean-François Ghiglione, a CNRS tengeri mikrobiológusa és kutatási igazgatója vezette az eddigi legnagyobb mintavételi kampányt kilenc nagy európai folyón 2019-ben. „Aggasztó” koncentrációban talált mikroműanyagot mindenhol.
„Európa élen jár ebben” – magyarázza Ghiglione. „Korábban jelentős volt a főként csomagolóanyagokból és egyszer használatos műanyagokból származó műanyagszennyezés. Az Európai Unió elsőként ezt célozta meg. Jelenleg a műanyag megítélésének változásában bízunk.”
A műanyagot mostanáig hulladéknak tekintették, és a hulladékkezelésre koncentráltak. Ghiglione reméli, hogy az EU drasztikus csökkentést irányoz elő a műanyaggyártásban, és összeállítja azon vegyi anyagok listáját, amelyeket tilos lesz használni a műanyaggyártásban.
Európa előrelépést tett a mikroműanyagok visszaszorításában, ám Ghiglione és a tudományos közösség ennél többet akar elérni. Miközben már folynak a tárgyalások egy globális egyezményről, Európa és a nemzetközi közösség előtt két út áll: folytatni a szennyezés kezelését, vagy gyökérénél megragadni a problémát.