Újrahasznosítani kell vagy kevesebbet gyártani? Erről nem tudtak megegyezni a világ országai. Az olajtermelő államoknak komoly bevételt jelent a műanyaggyártás, ezért hallani sem akarnak a szektor korlátozásáról.
HIRDETÉS
Az ENSZ három éven belül hatodik alkalommal hívta össze az úgynevezett műanyag konferenciát, melyre 184 ország képviselői utaztak Genfbe. A küldöttek azonban ismét dolguk végezetlen indulhatnak haza, hiszen az éjszakába nyúló egyeztetéseken nem sikerült megegyezni egy mindenkire kötelező érvényű szabályozásról. Még egy záródokumentum sem született, amely komoly célokat határozna meg. Pedig eredetileg 2023 végéig akartak megegyezni a felek.
A szakadék továbbra is a műanyagszennyezésnek kitett 100 ország és az olajnagyhatalmak között van. Míg az elszenvedők azt szeretnék, hogy világszerte jelentősen csökkentsék a műanyag termékek előállítását, addig a kitermelő államok inkább az újrahasznosítást próbálják propagálni. Nem csoda, hiszen a legtöbb műanyag gyártásához olajszármazékokra van szükség, ami milliárdos bevételt jelent a fosszilis energiahordozókban gazdag kormányoknak.
A kubai küldöttség a kora hajnali órákban úgy fogalmazott: „Elvesztegettünk egy történelmi lehetőséget, de mennünk kell tovább.”
Bár az egyeztetések csütörtökön hivatalosan befejeződtek volna, a tárgyalások levezető elnöke, az ecuadori Luis Vayas még éjfél után is tett egy próbát és új szöveget tett le az asztalra. Ebben azonban nem szerepelt a műanyagtermelés plafonja, ami elfogadhatatlan volt az Egyesült Királyság számára.
Ugyanakkor az országok saját jogkört kaptak volna arra, hogy a műanyaggyártást szabályozzák. Ez azonban sokaknak nem volt elég.
Az EU küldöttsége a záróülésen úgy nyilatkozott: „Úgy látjuk, ennek az ülésnek az eredménye jó alap a jövőbeli tárgyalásokhoz.”
Nem lépnek egyről a kettőre
A tárgyalásokat még 2022-ben hívták össze, miután egyre több tudományos bizonyíték utalt arra, hogy a műanyagszennyezés komoly kockázatot jelent az emberi egészségre és a környezetre.
Bár a műanyag gyakorlatilag minden iparág számára elengedhetetlen, a tudósok egyre jobban aggódnak a benne lévő mérgező vegyi anyagok miatt. Ezek főként akkor kerülnek a környezetbe, amikor a műanyag bomlásnak indul és apró részecskékre esik szét.
Az úgynevezett mikroműanyagokat már kimutattak a talajban, folyókban, a levegőben, sőt az emberi test különböző szerveiben is.
Feloldhatatlan ellentét
A vita középpontjában végig ugyanaz a kérdés állt: a jogszabálynak már a forrásnál kell kezelnie a problémát, vagy inkább a meglévő szennyezés felszámolására kell koncentrálni.
A szigetországok nevében a csendes-óceáni Palau pénteken így nyilatkozott: „Ismét úgy térünk haza, hogy nincs kézzelfogható előrelépés, amit a népünknek felmutathatnánk. Igazságtalan, hogy mi úgy viseljük egy globális környezeti válság következményeit, hogy közben alig járulunk hozzá a kialakulásához.”
Az olajtermelő országok attól tartanak, hogy az elektromos autókra való teljes átállás után már csak a műanyaggyártásban lesz szükség a fosszilis anyagokra. Ez a csoport – benne Szaúd-Arábiával és Oroszországgal – úgy véli, hogy a probléma legjobb megoldása a hulladékgyűjtési és újrahasznosítási infrastruktúra fejlesztése, amit sok gyártó is támogat.
„A műanyag alapvető része a modern életnek, mindenben ott van” – mondta Ross Eisenberg, az amerikai műanyagipari termelők kereskedelmi szövetségének (America’s Plastic Makers) elnöke. „A cél a műanyagszennyezés megszüntetése kell legyen, nem pedig a műanyaggyártás ellehetetlenítése” – tette hozzá, figyelmeztetve, hogy a műanyag más anyagokkal való helyettesítése „nem várt következményekkel” járhat.
Csak a műanyag stop lehet megoldás
Sok kutató azonban úgy véli, hogy ez a megközelítés alapvetően hibás, hiszen jelenleg világszerte a műanyaghulladéknak csak a 10 százalékát hasznosítják újra, és nem valószínű, hogy ez a szám néhány éven belül jelentősen nőni fog.
„Még ha a következő évtizedekben 15, 20 vagy akár 30%-ra tudnánk is növelni ezt az arányt, továbbra is hatalmas mennyiség kerülne a környezetbe, károsítva az emberi egészséget” – mondta Dr. Costas Velis, a londoni Imperial College Hulladék- és Erőforrás-mérnöki tanszékének docense. „Valóban fejlesztenünk kell az újrahasznosítást… de nem remélhetjük, hogy ez önmagában minden műanyaggal kapcsolatos problémát megold” – tette hozzá.
A műanyagtermelés 1950-ben még évi 2 millió tonna volt, 2022-re viszont mintegy 475 millióra nőtt – és további növekedés várható, ha nem történnek új intézkedések.
Körülbelül 100 ország – köztük az Egyesült Királyság és az EU – szorgalmazta, hogy az egyezmény korlátozza a termelést, és világszerte egységesebb tervezési szabályokat vezessenek be az újrahasznosítás megkönnyítése érdekében. Ez akár olyan egyszerű lépéssel is elérhető lenne, hogy csak átlátszó palackokat lehessen gyártani. Ezek újra felhasználása ugyanis sokkal egyszerűbb és olcsóbb.
Ezt a megközelítést több nagy csomagolóipari vállalat is támogatta, köztük a Nestlé és az Unilever, amelyek tagjai az Ellen McArthur Alapítvány által vezetett Üzleti Koalíciónak. A koalíció azt is javasolta, hogy minden ország vezessen be betétdíjakat, ezzel megteremtve az újrahasznosításhoz szükséges forrásokat.
Graham Forbes, a Greenpeace küldöttségvezetője a globális műanyag-egyezmény tárgyalásain úgy fogalmazott: „Az, hogy Genfben nem sikerült megállapodásra jutni, fel kellett nyissa a világ szemét: a műanyagszennyezés megszüntetése csak úgy lehetséges, ha szembeszegülünk a fosszilis tüzelőanyag-ipar érdekeivel. A kormányok elsöprő többsége meg akart állapodni, mégis hagyták, hogy egy maroknyi rosszindulatú szereplő keresztbe feküdjön az ambíciónak.”