A bevándorlók, a fogyatékkal élők és a szegénység vagy társadalmi kirekesztés által veszélyeztetettek arról számolnak be, hogy az EU-ban több megkülönböztetéssel kell szembenézniük, mint azoknak, akik nem tartoznak ezekhez a csoportokhoz.
HIRDETÉS
2024-ben a 16 éves és idősebb uniós polgárok 5,9%-a számolt be arról, hogy lakáskereséskor hátrányos megkülönböztetésnek érzi magát.
Ez az arány azonban a szegénység vagy társadalmi kirekesztés kockázatának kitett személyek körében 10,1%-ra emelkedik az Eurostat legfrissebb adatai szerint.
Hasonló tendencia figyelhető meg a közszolgálatokkal vagy közigazgatási hivatalokkal való kapcsolattartás során, ahol a szegénység által veszélyeztetett polgárok 9,2%-a számolt be arról, hogy diszkriminációt tapasztalt, míg a szegénység vagy társadalmi kirekesztés által nem veszélyeztetett polgároknak csak 4,2%-a számolt be erről.
Bár a közterületeken és oktatási intézményekben tapasztalt diszkrimináció összességében kevésbé volt gyakori, a szegénység vagy társadalmi kirekesztés által veszélyeztetett személyek körében még mindig gyakrabban számoltak be róla. Konkrétan e csoport 5,7%-a tapasztalt diszkriminációt nyilvános helyeken, míg 4,4%-uk érezte magát diszkrimináltnak oktatási környezetben.
A fogyatékkal élők szintén azt állították, hogy több diszkriminációt tapasztaltak, mint a nem fogyatékkal élők.
2024-ben az EU-ban a valamilyen fogyatékossággal élők 8,3%-a érezte magát diszkrimináltnak a lakáskeresés során. Ez körülbelül 1,6-szor magasabb, mint a fogyatékossággal nem rendelkező emberek esetében.
A közszolgáltatások és közigazgatási hivatalok felkeresésekor még nagyobb a különbség az önbevalláson alapuló megkülönböztetésben: a tevékenységükben korlátozott emberek 9,3%-a számolt be önbevalláson alapuló megkülönböztetésről, ami 2,3-szor magasabb, mint az ilyen korlátozás nélkülieké (4,1%).
A külföldön születettek körében tapasztalható diszkrimináció
A nem őslakosok általában nagyobb mértékben érzik magukat diszkrimináltnak, mint az őslakosok.
Tavaly több mint minden nyolcadik külföldön született férfi számolt be arról, hogy lakáskeresés közben diszkriminációt tapasztalt, ez az arány 3,4-szer magasabb, mint az ott született férfiaké.
Hasonlóképpen, a bevándorló nők 11,6%-a számolt be arról, hogy diszkriminációt tapasztalt, ami 2,5-szer magasabb, mint az őslakos nők esetében.
Az önbevallás szerint a nyilvános helyeken tapasztalt diszkrimináció terén a legjelentősebb különbségek az adott országban, illetve külföldön született nők között Lengyelországban, Portugáliában, Csehországban és Olaszországban voltak.
Ezekben az országokban a külföldiek ötször nagyobb valószínűséggel érezték magukat diszkrimináltnak a nyilvános helyeken, mint a helyben születettek.