A júliusi események - a bizalmatlansági indítványtól az egyoldalú kereskedelmi megállapodásig - azzal fenyegetnek, hogy kisiklatják Ursula von der Leyen második hivatali ciklusát.
HIRDETÉS
Joggal feltételezhető, hogy Ursula von der Leyen már alig várja a nyári szünetet.
A brüsszeli politikában jellemzően alacsony intenzitású hónapnak számító július az Európai Bizottság elnöke számára nem kevesebbet, mint forgószelet hozott, olyan súlyos döntésekkel és sorsfordító pillanatokkal, amelyek átrajzolhatják ötéves mandátumának pályáját.
Senki sem számított arra, hogy Ursula Von der Leyen második ciklusa könnyű lesz, különösen nem Donald Trump választási győzelme után. Az amerikai elnök meggyőződései ugyanis éles ellentétben állnak a kiszámítható szabályok, a nyitott piacok és a nemzetközi együttműködés védelmének elvével, amit a blokk képvisel.
Az elmúlt öt hét eseményei - a belpolitikai civakodás, a globális zűrzavar és a személyes vizsgálat embert próbáló fejleményei -még így is megroppantották az elnök szigorúan kontrollált imázsát, és sebezhetővé tették őt az éles kritikákkal szemben, amelyeket korábban sikerült kivédenie.
A következőkben végigvesszük, hogyan fordult vesszőfutásba Ursula von der Leyen nyara.
A bizalmatlansági indítvány volt az első próbatétel
Von der Leyen soha nem ápolt túlságosan harmonikus kapcsolatot az Európai Parlamenttel. Az EP-képviselők rendszeresen panaszkodtak arra, hogy az elnöknő - köztudottan - a tagállamokkal, a politikai hatalom valódi birtokosaival való kapcsolattartást részesítette előnyben, és hajlamos másodrangú jogalkotóként kezelni az EP-t.
A feszültség és az elégedetlenség már hónapok óta lappangott, amikor egy kemény jobboldali törvényhozó, a román Gheorghe Piperea megfogalmazott egy bizalmatlansági indítványt az Európai Bizottság ellen, és sikerült is megszereznie a szavazáshoz szükséges 72 aláírást.
Piperea indítványának, amely a Pfizergate-botrányt a választási beavatkozással kapcsolatos összeesküvés-elméletekkel kombinálta, elemzők szerint soha nem volt reális esélye a sikerre. Végül is 360 nemmel és 175 igennel végződött a voksolás. De nem a számtan a lényeg.
Az indítvány ritkán látott dacot váltott ki Ursula von der Leyenből. A Bizottság vezetője parlamenti beszédében egyenként sorra vette Piperea vádjait, és mindegyiket "hamis állításnak" és "sötét összeesküvésnek" minősítve utasította vissza.
A szocialisták, liberálisok és zöldek, akik mindannyian támogatták tavalyi újraválasztását, megragadták a pillanatot, hogy hangot adjanak felgyülemlett frusztrációjuknak, és a vádak mentén feltegyék saját komoly kérdéseiket is a Bizottság elnökének. vagyis a helyzet egyfajta tesztje lett a centrista koalíció életképességének is.
"Mindig kész leszek megvitatni minden olyan kérdést, amelyet ez a ház akar, tényekkel és érvekkel" - mondta, és békejobbot nyújtott az "egység érdekében".
A bizalmatlansági indítvány tehát polarizálta a parlamentet és gyengítette Von der Leyen pozícióját. Talán a legfontosabb, ami történt, hogy kiderült, a képviselők számára viszonylag könnyű benyújtani egy ilyen indítványt. Úgyhogy Manon Aubry, A baloldal társelnöke máris aláírásgyűjtésbe kezdett egy újabb ilyen kísérlet érdekében.
Ezután jött a költségvetés
A bizalmatlansági indítvány által megtépázott Von der Leyen kénytelen volt máris ráfordulni az év legnagyobb bejelentésére: a Bizottság régóta várt költségvetési javaslatára, amely a blokk következő hétéves (2028-2034) periódusára vonatkozik.
Ez egy újabb próbatétel, ugyanakkor tökéletes alkalom is Von der Leyen számára, hogy megmutassa politikai súlyát, új irányt adjon a közbeszédnek, és új lapot nyisson a bizalmi szavazás után, amely kétségtelenül keserű szájízt hagyott maga után.
A javaslatot már annak bejelentésekor beárnyékolták a korábbi belső viták, amelyek a költségvetés mérete, az eddigi programok átszervezése és az egyes prioritásokhoz rendelt pénzügyi keretösszegek miatt zajlottak.
Az újszerű ötlet, miszerint a mezőgazdasági és a kohéziós alapokat egyetlen keretbe kellene összevonni, már előre kiszivárgott, és azonnali kritikát váltott ki a nagyhatalmú mezőgazdasági lobbi részéről. A kabinet titkolózott, így más biztosok is igyekeztek kideríteni, hogy mennyi pénz jut a jövőben a tárcájuknak.
Mire Von der Leyen bemutatta minden idők megnagyobb, kétezer milliárd eurós költségvetési tervét, a színfalak mögött zajló, az utolsó ülésen is még éjszakába nyúlóan dúló küzdelem némileg elvonta a figyelmet az újító javaslatról.
A sajtótájékoztatón el is hangzott az a kínos kérdés Von der Leyennek címezve, hogy vajon tisztességesen és tisztelettel bánt-e mind a 26 biztosával. "Nem mindenki volt elégedett" - magyarázta az egyenként folytatott konzultációkról szólva. - "De erős a támogatás. A kollegiális döntés megszületett. És most azért kell küzdenünk, hogy a következő két évben tovább vigyük ezt a költségvetést".
Ezt követte a nagy csúcstalálkozó
"Fenntarthatatlan". Így jellemezték a Bizottság tisztviselői az EU és Kína közötti kapcsolatok állapotát a nagy tétet jelentő pekingi kétoldalú csúcstalálkozó előtt.
Az, hogy Kína nagyvonalúan használja az állami támogatásokat a hazai termelés fellendítésére annak ellenére, hogy nincs meg a belső kereslet, amely ezt felszívná, feldühítette az uniós vezetést. Ez az egyenlőtlen feltételekkel folyó versenyfutás ugyanis megtizedelheti az európai ipart. A feszültséget tovább fokozta Peking azzal, hogy korlátozza a kritikus nyersanyagok exportját, akadályozza a külföldi cégek piacra jutását, és fenntartja "korlátlan partnerségét" Oroszországgal.
A kézzelfogható változások sürgető szükségessége ellenére Ursula von der Leyen nem sok mindent tudott felmutatni a csúcstalálkozó után. Újabb kötelezettségvállalás született a ritkaföldfém-ellátás szűk keresztmetszeteinek kezelésére, és közös nyilatkozatot tettek az éghajlatváltozás elleni fellépésről. Ezen túlmenően nem történt előrelépés, és a fő súrlódási pontok feltűnően érintetlenek maradtak.
"Egyértelmű fordulóponthoz érkeztünk" - mondta von der Leyen újságíróknak. - "Amint azt a kínai vezetésnek is elmondtuk, ahhoz, hogy a kereskedelem kölcsönösen előnyös maradjon, kiegyensúlyozottabbá kell válnia. Európa üdvözli a versenyt, de ennek tisztességesnek kell lennie" - mondta a Bizottság elnöke.
A kudarcos csúcstalálkozó azt vetíti előre, hogy az EU és Kína kapcsolata konfrontatív marad a belátható jövőben, márpedig ez szorult és veszélyes helyzetbe hozza Von der Leyent. Megtorló intézkedésekkel Peking haragját kockáztatja, engedményekkel pedig azt, hogy azok viszonzatlanok maradnak.
"A ritkaföldfémek kontrolljával Kína bepillantást engedett Európának abba, hogy milyen pusztítást okozhat, ha a kereskedelmi harc elmérgesedik" - írta legutóbbi hírlevelében Noah Barkin, a German Marshall Fund vezető munkatársa. -"De ha Európa nem vág vissza erőteljesen, és nem vet be minden kereskedelmi eszközt, hogy védekezzen Kínával szemben, akkor elég valószínű, hogy hosszú távon mélyreható károkat szenved az európai ipar alapja."
És végül az alku
Ursula von der Leyen odaadása, amellyel a transzatlanti szövetséget kezeli, 2025. április 2-án került a legkíméletlenebb próbatétel elé. Donald Trump akkor jelentette be "kölcsönös" vámtarifáit, hogy egymagában újratervezze a második világháború végén felépített gazdasági rendet.
Ez a végzetes nap hektikus tárgyalásokat indított el, hogy az exportorientált blokk mentesüljön Trump átfogó vámjaitól. A Von der Leyennek címzett levélben megfogalmazott ultimátum, miszerint 30 százalékos általános vámot kell alkalmazni az uniós importra az Egyesült Államokban, érezhető pánikot keltett Brüsszelben.
Mivel az augusztus 1-i határidő egyre közelebb került, a Bizottság vezetője Skóciába repült, hogy találkozzon az amerikai elnökkel, és tegyen egy utolsó kísérletet egy előnyösebb megállapodás megkötésére.
Az eredmény egy meglepő alku lett. A megállapodás értelmében az uniós termékek többségére az USA csak 15 százalékos vámot vet ki, az amerikai termékek többsége eközben vámmentes lesz az EU-ban. Emellett a blokk előzetes ígéretet tett arra, hogy Donald Trump mandátumának végéig hihetetlenül sokat, 750 milliárd dollárt költ amerikai energiára és 600 milliárd dollárt fektet be az amerikai piacon.
A bejelentést azonnali és hangos felháborodás követte: a kritikusok kapitulációról, megaláztatásról és behódolásról beszéltek, elítélték Von der Leyent, amiért belement egy ilyen egyoldalú egyezségbe, amely a súlyos engedmények ellenére is olyan magas vámtételeket rögzít, amelyeket a transzatlanti kereskedelem több mint 70 éve nem látott.
Von der Leyen, aki nemrég még határozottan kiállt Peking követeléseivel szemben, nehezen tudta megmagyarázni, miért volt hajlandó ilyen messzemenő engedményeket tenni azért, hogy Donald Trump elégedett legyen. Mindössze annyit mondott, hogy "a 15 százalékot nem szabad alábecsülni (mármint hatásában), de ez a legjobb, amit kaphattunk".
A blokk számára tényszerűen hátrányos alku sokat ront Ursula von der Leyen hírnevén, amely szerint ő a blokk megbízható legfőbb menedzsere. Azzal fenyeget, hogy további fájdalmakat okozó tüske lesz második ciklusában, amely a versenyképességet és a gazdasági növekedést hivatott előtérbe helyezni.
"Európa még nem tekinti magát hatalomnak" - mondta Emmanuel Macron francia elnök. "Ahhoz, hogy szabad legyél, félni kell tőled. Nem féltek tőlünk eléggé".