Lengyelország-szerte 17.00 órakor egyszerre szólalnak meg a szirénák az 1944-es varsói felkelés hőseinek emlékére. Az élet egy percre megáll, így tisztelegnek a 81 évvel ezelőtti felkelők előtt.
HIRDETÉS
A varsói felkelés 1944. augusztus 1-jén 17 órakor tört ki.
Az akció célja az volt, hogy még a Vörös Hadsereg megérkezése előtt felszabadítsák a fővárost a német megszállás alól. A Honi Hadsereg katonái, köztük nők és gyerekek 63 napig harcoltak.
A katonai vereség és a város pusztulása ellenére a felkelés a bátorság, az áldozatvállalás és a hazaszeretet szimbólumává vált.
A varsói felkelés kitörésének 81. évfordulóján országszerte megemlékezéseket tartanak. Kiállításokat, miséket, történelmi rekonstrukciókat és találkozókat szerveztek a veteránokkal.
Varsóban a megemlékezéseknek egyedi menetrendje van. Délután 5 órakor - a "W" óra évfordulóján - fáklyákat gyújtanak a Dmowskiego körforgalomnál, a Vár téren pedig a lakosok a Harcoló Lengyelország szimbólumát formálják meg.
A Zielna utcai egykori Lengyel Közös Távbeszélő Vállalat épületére, amelyet 1944. augusztus 20-án foglaltak el a felkelők, fehér és piros zászlókat fognak kitűzni a horgony szimbólummal.
A fő megemlékezésekre a Powązki katonai temetőben, a Gloria Victis emlékműnél kerül sor. Részt vesznek rajta a veteránok, a cserkészek és a lengyel hatóságok legfontosabb képviselői.
Fiatalok drámai csatája a szabadságért és a becsületért
40-50 000 ember - honvédek, cserkészek és civilek - állt ki Varsóért harcolni. A legfiatalabb résztvevő mindössze kilenc éves volt.
A felkelés kitörése után a Vörös Hadsereg leállította offenzíváját, és Joszif Sztálin megtagadta a segítséget.
A nyugati szövetségesek támogatása, amely a légicsapásokra korlátozódott, kevéssé befolyásolta a harcok menetét.
A gyengén felfegyverzett felkelők két hónapig ellenálltak a túlerőben lévő német erőknek. A kapitulációra 1944. október 2-án került sor.
A Honi Hadsereg varsói felkelése volt a legnagyobb fegyveres akció a megszállt Európában. Mintegy 18 000 felkelő halt meg és 25 000 megsebesült. A civil veszteségek óriásiak voltak - a főváros mintegy 180 000 lakosa vesztette életét. Közel félmillió embert űztek el a város romjai közül, amelyet a németek szinte teljesen leromboltak.
Wieslaw Wysocki történész professzor rámutat, hogy a felkelés nem elkeseredésből, hanem szükségszerűségből történt.
"Ha nem lett volna felkelés, akkor is ugyanazok lettek volna a hatások. A város talán nem pusztult volna el, de temető lett volna belőle. Nem lett volna meg az a történelmi motiváció, amelyet minden generáció örököl - hogy harcolni kell, még akkor is, ha nincs esély a győzelemre"."
"Sokat gondolkodtunk a szabadságról"
Leszek Żukowski professzor, alias "Antek" 15 éves volt, amikor csatlakozott a felkeléshez a Szürke Ezred felderítőjeként és összekötőjeként.
A harcok megkezdésére vonatkozó parancsról a kitörés napján értesült. A felkelők legnagyobb problémája a fegyver- és lőszerhiány volt. "Ez volt a legfélelmetesebb dolog"- hangsúlyozza Żukowski.
"Számítottunk a nyugati segítségre és a Vörös Hadsereg mozgására, de ezt a segítséget nem kaptuk meg".
A felkelőt a flossenbürgi koncentrációs táborba küldték, ahonnan 1945-ben az amerikai csapatok szabadították ki.
"Ha kell, harcolni fogunk" - a felkelés öröksége még mindig kötelez
Wysocki professzor emlékeztet arra, hogy a felkelés emléke nemcsak történelem, hanem kötelez is:
"Ezt a hagyományt nem azért éljük meg, hogy sírjunk, hanem azért, hogy érezzük, hogy ha szükséges, nekünk is össze kell szorítanunk az öklünket, és az ellenségre kell támadnunk".
Az Euronews kérdésére, hogy a lengyelek ellenállnának-e egy megszállónak, ha kitörne a háború Oroszországgal, Leszek Żukowski így válaszol:
"Természetesen, meg vagyok győződve róla. Hazafiak vagyunk és szeretjük a hazánkat. (...) Ha harcolni kell, akkor harcolni fogunk. Lengyelország nem agresszor".
Ugyanakkor rámutat, hogy Európa túl lassan reagál az orosz fenyegetésre.
"Úgy vélem, hogy Európa túl lassan fegyverkezik, és túl későn kezdett hozzá".
Végül felidézi a cserkészmottót: "Légy készenlétben. Ez mindig aktuális".
81 év elteltével a varsói felkelés hősei továbbra is a bátorság és a méltóságért folytatott küzdelem szimbólumai. Akkor, amikor Lengyelország keleti határain túl, Oroszország Ukrajnában háborúzik.