Az iráni–amerikai és francia Becsületrenddel is kitüntetett aktivista a múlt heti berlini merényletet „ébresztőnek” nevezi Európa számára. Szerinte Európának le kell küzdenie gyengeségét az iszlamista terrorizmus kezelésében.
Euronews: A hétvégén egy iszlamista egy járművel belehajtott egy embercsoportba. Egy ember meghalt, 31-en megsérültek, közülük többen életveszélyesen. Mit gondol a merényletről?
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Alinejad: Számomra, mint egy iszlamista terrortámadás túlélője számára, ez mélységesen megrázó. Az is, hogy azt látom: az iszlamisták ma már itt, Európa szívében, Berlinben is ilyen könnyen támadhatják meg a szabadságot. Hiszen ez az a valóság, amellyel szembe kell néznünk, ha nem küzdünk az iszlamizmus ellen. Ha hagyjuk szabadon terjedni, ez a rák elburjánzik, és végső soron mindenütt elpusztítja a szabadságot és a demokráciát.
Szinte elviselhetetlen számomra, hogy egyes nyugati politikusok még mindig haboznak nevén nevezni a problémát. Először is egyértelműen iszlamista terrorizmusról kellene beszélniük. [...] Az a nő, akit itt, Európa szívében megöltek, azért halt meg, mert a szabadságát ünnepelte. Ez Európa számára riasztó jel és figyelmeztetés kellene, hogy legyen: le kell küzdenie gyengeségét az iszlamista terrorizmus kezelésében.
Euronews: A feltételezett iszlamista terrorista, Abdul B. Németországban nőtt fel, és az elmúlt években radikalizálódott. Mit gondol, mi késztet embereket arra, hogy radikalizálódjanak?
Alinejad: A politikai korrektség. Én magam három merényletkísérletet éltem túl. A merénylőket az Iszlám Köztársaság bízta meg azzal, hogy a brooklyni házam előtt megöljenek. Meg akartak ölni a Fairfield Egyetemen is, ahol előadást terveztem tartani. És itt Berlinben éjjel-nappal rendőri védelem alatt állok. És miért? Azért, mert az iszlamistákat nem szorítják háttérbe – ehelyett gyakran minket hallgattatnak el, egyes szervezetek és politikusok. Ők úgy vélik, hogy az iszlamizmussal járó rendszerszintű erőszakról beszélve az iszlámellenességet gerjesztenénk. Ha elhallgattatják azokat, akik figyelmeztetnek, vákuumot hoznak létre. Az iszlamisták ezt az időt arra használják, hogy befolyásolják, indoktrinálják és radikalizálják a fiatalokat.
Nem minden háborút vívnak fegyverekkel, puskákkal vagy esetleg atomfegyverekkel. Létezik a narratívák háborúja is. Az Iszlám Köztársaság és más iszlamista erők igyekeznek radikalizálni a nyugati országok fiataljait, és harcosaikká tenni őket – gyakran még kiskorúakat is. Miért? Mert tudják, hogy kihasználhatják a nyugati demokráciák szabadságjogait, törvényeit, kultúráját és toleranciáját, hogy terjesszék ideológiájukat és terrorjukat. Nem lehet egyszerűen csak azt mondani, hogy „Free Palestine“, anélkül, hogy Palesztinát az iszlamizmustól is meg akarnánk szabadítani.
Euronews: Hogyan tudnak az Önhöz hasonló aktivisták a fenyegetések ellenére továbbra is ennyire hangosan és láthatóan jelen lenni?
Alinejad: A diktátorok az Egyesült Államok területén is üldöznek – nem pusztán azért, mert el akarják hallgattatni. Ezzel az Egyesült Államok nemzetbiztonságát és a szólásszabadságot is támadják.
Ha hagynám, hogy megfélemlítsenek, azt az üzenetet küldeném nekik, hogy az elrémítés működik – és hogy más ellenzékieket is fenyegethetnek vagy megölhetnek. Ezért az a stratégiám, hogy erős maradok. A szabadság ugyanis nem marad fenn magától. Olyan emberekre van szüksége, akik harcolnak érte és megvédik.
Természetesen félek. Bárhol járok, folyamatosan hátra kell pillantanom. Nem élhetek normális életet, mert a terroristák olyan embereket vesznek célba, mint én. De nem attól félek, hogy megölnek. Valódi aggodalmam az, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát támadják. Az a célom, hogy mozgósítsam a fiatalokat és a politikusokat a terrorizmus felszámolására. És hiszem, hogy egyszer sikerrel járunk. Mert ma már mindenki látja: Európa sem biztonságos többé. Európa a terroristák – az iszlamista terroristák – vadászterületévé vált. Közösen kell fellépnünk, hogy ezt megállítsuk.
Ha ez nem történik meg, a nők itt is elveszítik majd a szabad mozgás szabadságát, mert a szélsőségesek rájuk is rá akarják kényszeríteni saját kultúrájukat és barbárságukat. Az olyan emberek, mint én, ezért nemcsak Iránért vagy a békéért és biztonságért harcolnak a Közel-Keleten. A nyugati demokráciák nemzetbiztonságát is védjük, és a demokráciát is az egyik legnagyobb veszély, az iszlamizmus ellen.
Euronews: Mit mondana azoknak a terroristáknak, akik a CSD ellenihez hasonló merényleteket hajtanak végre?
Alinejad: A terroristáknak nincs mondanivalóm. Felelősségre kell vonni őket. A bíróság előtt a helyük. Ahogy az Egyesült Államok nyilvánosan bíróság elé állította azokat az ügynököket, akiket az Iszlám Köztársaság azzal bízott meg, hogy megöljenek. Akkor sem beszéltem a merénylőkkel. Az Iszlám Köztársaságnak azt mondtam: az önök ideje lejárt.
Világos stratégiára van szükségünk a terrorszervezetek elleni küzdelemhez, és ahhoz, hogy egyértelműen terrorszervezetként minősítsük őket. A terroristák nem értik a szavaimat. Az ő nyelvük az ártatlan emberek meggyilkolása. Ezért az üzenetemet nem a terroristáknak, hanem a szabad világ állam- és kormányfőinek címzem.
Ezért járom a világot. Magammal viszem a megsebesült nők sorsát. Magammal viszem azoknak az anyáknak és apáknak a történeteit, akiknek hozzátartozóit ma reggel az én hazámban végezték ki. Az elmúlt éjszaka nem tudtam aludni. Gondolatban a hazám lakói mellett voltam. Reméltem, hogy talán még meg lehet menteni az ártatlan tüntetők életét. De ma reggel kivégezték őket – közvetlenül az „Allahu Akbar“ imahívás után.
Ugyanezt a kiáltást ma terroristák használják fel – a New York-i metrón éppúgy, mint itt Berlinben –, hogy ártatlan embereket gyilkoljanak. Szomorúsággal tölt el, amikor azt látom, hogy nyugati aktivisták az utcára vonulnak, és a Hamászt vagy az Iszlám Köztársaságot támogatják. Hol vannak akkor, amikor az én országomban tömeges kivégzéseket hajtanak végre?
Euronews: Milyen a helyzete jelenleg az LMBTQ-embereknek Iránban?
Alinejad: Az iráni LMBTQ-közösség nem élhet normális életet. A rezsim nemcsak üldözi és kivégzi őket, hanem a társadalom egyes rétegeit is radikalizálja, indoktrinálja, így még családtagok is úgynevezett becsületgyilkosságok nevében fordulnak a queer emberek ellen. Attól tartok, hogy ez az ideológia Európában is terjed. Amikor az LMBTQ-közösség tagjaival beszélek, összeszorul a szívem attól, hogy a 21. században sem dönthetik el szabadon, kit szeretnek, hogyan élnek, hogyan szeretnének ünnepelni.
Már pusztán azért, mert normális életre vágynak, megkorbácsolás, kivégzés vagy megkövezés fenyegeti őket. Egyeseket radikalizálódott embertársaik gyilkolnak meg. Rejtőzködve kell élniük.
Ugyanakkor sok bátor ember van, aki ellenáll. A közösségi médián keresztül harcolnak azért, hogy visszaszerezzék identitásukat. Látnunk, elismernünk és támogatnunk kell őket. Megérdemlik a szabadságot, a méltóságot és a normális életet.
Euronews: Jelenleg Berlinben tartózkodik, hogy megnyissa a World Liberty Congress európai irodáját. Miről szól ez a hálózat?
Alinejad: Azért vagyok Berlinben, mert Garri Kaszparovval, a sakkvilágbajnokkal és Putyin ismert kritikusával, valamint Leopoldo Lópezzel, a venezuelai ellenzéki vezetővel együtt hoztuk létre a World Liberty Congresst.
Most hivatalosan is megnyitjuk irodánkat Európa szívében – Berlinben, egy városban, amely a szabadság jelképe. A World Liberty Congress a legnagyobb hálózat, amely több mint 60 autoriter módon irányított állam ellenzékieket, demokráciapárti mozgalmakat és szabadságjogi aktivistákat fog össze.
Ha ma az ENSZ-re tekintünk, sajnos gyakran azt látjuk, hogy a diktátorok kölcsönösen támogatják egymást, egymásra szavaznak és együttműködnek. Hálózatunk ezért egyfajta alternatív közgyűlésként tekint magára azok számára, akik valóban népüket képviselik – nem a diktátorok.
Emellett megrendezzük a Women's Democracy Congresst is. Ez különösen fontos, mert globális feminista mozgalmat akarunk építeni. Amikor afrikai nők a nemi erőszakkal találkoznak mint háborús fegyverrel, amikor az afganisztáni nőket kizárják az iskolákból és egyetemekről, vagy amikor az iráni nőket pusztán azért ölik meg, mert nőként a szabadságukat követelik, akkor támogatást várnak a nemzetközi nőmozgalomtól – de gyakran csak hallgatást tapasztalnak.
Ezért hiszem, hogy berlini irodánk hozzájárulhat ahhoz, hogy szövetség alakuljon ki az ellenzékiek és a demokratikus kormányok között, politikai változásokat indítson el, és közösen lépjen fel a diktatúrákkal szemben.