A Szeretünk, Brüsszel? című műsorunkban ezúttal a felzárkóztatási és az agráralapok jelentősségéről és hatásáról beszélgettek a meghívott döntéshozók és szakértők.
HIRDETÉS
A Szeretünk, Brüsszel? friss adásában ezúttal arra kerestük a választ, hogy milyen hatékonysággal használták fel az uniós tagállamok a kohéziós alapokat és az EU agrárköltségvetését. Az adás vendége volt Vincze Lóránt, az RMDSZ EP-képviselője, Andor László volt uniós biztos, a FEPS nevű think tank főtitkára és Deme Katalin, az MCC Brussels elemzője.
A Kohéziós Alapok az EU költségvetésének 7 százalékát teszik ki, ez a mostani költségvetési időszakban közel 400 milliárd eurónyi pénzt jelent. A program kifejezett célja a szegényebb régiók felzárkóztatása.
“Történelmileg nagyon sok siker fűződik a kohézós politkához, ha megnézzük Spanyolország, Portugália vagy akár Írország esetét, ezek az országok nettó kedvezményezettjei voltak az uniós kohéziós politikának hosszú évtizedeken keresztül. Meg is látszik rajtuk, többnyire jól használták fel a pénzeket” - mondta Andor László.
Andor László 2010 és 2014 között az Európai Bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi összetartozásért felelős biztosa volt. Szerinte a 2004-es keleti bővítés utáni felzárkóztatás vegyek képet mutat.
"Az utóbbi húsz évben az újnak mondott keleti tagországok kaptak jelentős transzfereket, itt a teljesítmény még egyenetlen. Lengyelországra szoktak hivatkozni, ahol nagyon sokat nőtt a GDP és jelentős infrastrukturális fejlesztés is történt, ami miatt azt lehet mondani, hogy Lengyelországra rá sem lehet ismerni. "
Szerinte azonban problémát jelent az, hogy az elmúlt 15 évben az uniós régiók egyharmadában visszaesés történt, vagyis ezekben nem felzárkózás, növekedés zajlik, hanem csökken a prosperitás, amit az emberek ott érzékelnek.
A Kohéziós Alapokból azon tagállamok részesülhetnek, ahol a nemzeti össztermék nem éri el az uniós átlag 90 százalékát. Vincze Lóránt szerint a nagyvárosi övezetek sok forrást elszívtak, miközben a vidéki régiók hátrányt szenvedtek. A romániai tapasztalatok szerinte azt mutatják, hogy túl sok a bürokrácia és gondot jelent az önrész előteremtése.
“Rendkívül nehézkes a közbeszerzési eljárás, ami Romániában azt eredményezi, hogy egy projekt meghirdetéséről az első kapavágásig akár másfél év is eltelik és ez nyilván elveszett idő. Jelentkezik az önrész finanszírozásnak kérdése, nincsenek az önkormányzatok felkészülve arra, hogy az önrész időközben értékében növekedhet, hiszen az inflációt az európai rész nem tartalmazza, ami azt jelenti, hogy többet kell hozzátenni saját alapból.”
Ráadásul szerinte a magánbefektetők hiánya is gondot jelent.
“Ami még hiányzik Erdélyben: a magántőke nem csatlakozik be az európai pénzalapok mellé. De ha összességében kellene néznem, akkor azt mondanám, hogy Románia nem itt tartana az európai pénzalapok nélkül, körülbelül a beruházások 25 százaléka az uniós pénzeknek köszönhető, tehát alapvető fontosságú.”
Az uniós költségvetés legnagyobb szelete az agrárbüdzsé, ami az összes kiadás legalább negyven százalékát adja. Mégis ezen a területen van a legtöbb konfliktus, az elmúlt két évben egymást érték Európában a gazdatüntetések, amelyeken a nagy bürokrácia és a zöld átállás terhei ellen tiltakoztak.
"Nagyon le vannak terhelve a gazdák. Az EU agrárpolitikája a zöld átállás szellemében halad előre és eléggé át van ideologizálva. Ennek az eredménye, hogy 15 százalékkal csökkent az agrártermelés az EU agrárpolitikájának hatása nyomán. És feltettem magamban a kérdést, hogy a termelés ugyan csökkent, de a fogyasztás csökkent-e?Tudjuk, hogy nem, mert fogyasztunk, csak éppen nem azokat a termékeket vesszük meg, amelyeket saját mezőgazdasági termelőink megtermelnek és sokan feladják a nagy hagyományokkal rendelkező vállalatukat. Ebben a nagyon nagy veszély, hogy a vidék elnéptelenedik és az a tudás elvész" - mondta az MCC Brussels szakértője, Deme Katalin.
Ha a műsorral kapcsolatban észrevételük, megjegyzésük van, írjanak szerkesztőségünknek a szeretunkbrusszel@euronews.com címre.