A csúcstalálkozó azzal a kötelezettségvállalással zárult, hogy a GDP 5%-át a védelemre fordítják, ami több mint kétszerese a jelenlegi 2%-os célnak.
HIRDETÉS
A NATO vezetői szerdán megerősítették elkötelezettségüket, hogy 2035-ig több mint kétszeresére növelik a védelmi kiadásokat, és olyan szavakat használtak, mint "döntő fontosságú", "jelentős" és "kvantumugrás", de a csúcstalálkozó azt is feltárta, hogy az USA és Európa hogyan látja Ukrajnát és Oroszországot.
A szövetségesek kötelezettséget vállaltak arra, hogy a GDP 3,5%-át a védelmi alapkiadásokra fordítják, hogy katonai felszereléseket vásároljanak és katonákat tartsanak fenn, valamint további 1,5%-ot a védelemmel kapcsolatos beruházásokra. Ez magában foglalja a katonai mobilitást, a kiberbiztonságot, a katonai és polgári együttműködést, valamint a kritikus infrastruktúrák ellenálló képességét növelő kettős célú beruházásokat.
Donald Trump amerikai elnök, aki már régóta az 5%-os célt szorgalmazta, győzelmet aratott, és dicsérte, hogy mostantól "évente több mint egy billió (amerikai dollár)" jut majd Európából és Kanadából a védelemre.
A csúcstalálkozóról kiadott nyilatkozat sokkal rövidebb, mint a korábbi találkozókon elhangzott nyilatkozatok, és egy egységes szövetség képét mutatja, de nem minden az, aminek látszik.
Az alábbiakat kell tudni.
Az 5% különböző értelmezései
"A szövetségesek vállalják, hogy 2035-ig évente a GDP 5%-át fordítják az alapvető védelmi követelményekre, valamint a védelemmel és biztonsággal kapcsolatos kiadásokra, hogy biztosítsák egyéni és kollektív kötelezettségeinket, a Washingtoni Szerződés 3. cikkével összhangban" - áll a NATO-nyilatkozatban.
Úgy tűnik azonban, hogy egyes szövetségesek ezt másképp értelmezik. Spanyolország és Szlovákia például jelezte, hogy egyelőre nem tervezi a nemzeti védelmi költségvetésének emelését, azzal érvelve, hogy kevesebb kiadással is el tudják érni nemzeti képességcéljaikat.
Sánchez miniszterelnök a csúcstalálkozó után újságíróknak nyilatkozva hangsúlyozta, hogy Spanyolország "szilárdan elkötelezett a képességcéljaink mellett", és "komoly ország, amely teljesíti kötelezettségvállalásait".
Rutte többé-kevésbé kétségbe vonta, hogy képesek lesznek erre, és a csúcstalálkozó végén újságíróknak azt mondta, hogy a célokat a védelmi tervezési folyamat alapján számították ki, amelynek során minden egyes ország számára meghatározták a képességcélokat, és becsléseket tettek arról, hogy ezek elérése mennyibe kerülne.
Bart De Wever, Belgium miniszterelnöke szintén szkeptikusan nyilatkozott, amikor szerda reggel, a csúcstalálkozót megelőzően újságíróknak azt mondta, hogy "ha meg tudjuk csinálni (a képességcélok elérése a GDP kevesebb mint 3,5%-ából), akkor megpróbáljuk".
"De a NATO nem ostoba. Ha azt mondják, hogy 3,5%-os lesz a teljesítés, akkor valószínűleg igaz" - tette hozzá.
Kyriakos Mitsotakis görög miniszterelnök szerint a céloknak "kötelezőnek kell lenniük a szövetség mind a 32 tagjára nézve".
Trump szerint Spanyolország álláspontja "szörnyű", hozzátéve: "Nem tudom, mi a probléma". Azt mondta, hogy más módon "kétszer annyit fognak fizetni".
A szövetségesek megállapodtak abban, hogy 2029-ben felülvizsgálják a kiadási pályán elért eredményeket, és a geopolitikai helyzettől függően esetleg új képességcélokat tűznek ki.
Trump elkötelezettsége az 5. cikkely mellett
A NATO alapító szerződésének 5. cikke a kollektív védelmi záradék, amely kimondja, hogy az egyik szövetséges elleni támadás az összes szövetséges elleni támadásnak minősül.
Trump újraválasztása óta az európai szövetségeseket szidta, amiért nem költenek eleget saját védelmükre, és felvetette, hogy az USA dönthet úgy, hogy nem nyújt segítséget egy megtámadott szövetségesnek, ha annak kiadásai alacsonyak.
Amikor a csúcstalálkozóra Hágába repülve megkérdezték tőle, hogy továbbra is elkötelezett-e, Trump azt mondta az újságíróknak: "Ez a definíciótól függ. Az 5. cikknek számos definíciója van".
"De elkötelezett vagyok amellett, hogy a barátaik legyünk (...) és elkötelezett vagyok amellett, hogy segítsek nekik".
Csúcstalálkozói nyilatkozatukban mind a 32 szövetséges, köztük az Egyesült Államok is, "megerősíti vasszigorú elkötelezettségünket a kollektív védelem mellett, ahogyan azt a washingtoni szerződés 5. cikke rögzíti - hogy az egy elleni támadás az összes elleni támadás".
Rutte és a legtöbb európai vezető nyilvánosan kijelentette, hogy nincs kétségük Washington európai biztonság iránti elkötelezettségét illetően, a főtitkár szerint pedig az USA "ezt a mai napon egyértelműen megerősítette".
Ukrajna felhígult
Rutte szerint a csúcstalálkozó egyik "átütő" üzenete az volt, hogy a szövetség "továbbra is támogatja" Ukrajnát.
"Az a célunk, hogy Ukrajna ma is harcban maradjon, hogy a jövőben tartós békét élvezhessen" - mondta, és megismételte, hogy a háború sújtotta ország "visszafordíthatatlan úton van a NATO felé".
Ezt a formulát a 2024-es washingtoni csúcstalálkozóról kiadott nyilatkozatban vezették be, amelyben az Ukrajna szó nagyjából 60-szor szerepelt. A szövetségesek akkor azt is leszögezték, hogy egy erős, független és demokratikus Ukrajna "létfontosságú az euroatlanti térség biztonsága és stabilitása szempontjából", és "közvetlenül hozzájárul az euroatlanti biztonsághoz".
Az idei nyilatkozatban azonban az Ukrajna szó mindössze kétszer szerepel: "A szövetségesek megerősítik tartós szuverén kötelezettségvállalásaikat, hogy támogatást nyújtanak Ukrajnának, amelynek biztonsága hozzájárul a miénkhez, és ennek érdekében a szövetségesek védelmi kiadásainak kiszámításakor figyelembe veszik az Ukrajna védelméhez és védelmi iparához való közvetlen hozzájárulást." A nyilatkozatban a szövetségesek a következő szavakkal jelölik meg a támogatást.
A NATO-szövetséges országok forrásai az Euronewsnak elmondták, hogy bíznak abban, hogy az ukrán biztonságot a NATO biztonságával összekötő határozott megfogalmazásról van szó.
Az elmúlt hetekben némi vita tárgyát képezte, hogy Ukrajna milyen erősségű és releváns szerepet kapjon az átfogó zárónyilatkozatban. A csúcstalálkozót megelőző hetekben és hónapokban még arról is szó volt, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt meghívják-e a holland király és királynő által adott vezetői vacsorára.
Zelenszkij meg nem hívása "PR-katasztrófa" lett volna - mondta egy másik forrás az Euronewsnak.
A szövetségesek azonban - az Egyesült Államokon kívül - igyekeznek elmagyarázni, hogy az Ukrajna NATO-tagságához vezető út nem ért véget hirtelen, csak lelassult.
"Ukrajna számára lesz út a NATO-tagság felé, de természetesen akkor, amikor a körülmények lehetővé teszik, és amikor a szövetségesek egyetértenek" - mondta Andris Sprūds lett védelmi miniszter.
"Jelenleg a szövetségesek nem értenek egyet ebben a konkrét döntésben, de biztos vagyok benne, és bízom benne, hogy előbb-utóbb ez a döntés megszületik a NATO és az Európai Unió tekintetében is" - mondta az Euronewsnak Hágában.
Sprūds rámutatott, hogy a csúcstalálkozón a kiadásokra való szándékosan szűkös összpontosítás az Ukrajnától való elfordulás egyik oka.
"Ez a kiadásokról szól, a NATO képességeiről... tehát közvetve vagy közvetlenül így értelmezhetjük, ez is Ukrajna fontosságát hangsúlyozza" - mondta.
Zelenszkij valóban találkozott Trumppal a csúcstalálkozó margóján, Trump később "nagyon kedvesnek" nevezte őt, és azt mondta, hogy "nem is lehetett volna kedvesebb".
A két férfi februárban rendkívül vitatott találkozót folytatott az Ovális Irodában.
"Szeretné, ha véget érne (a háború)" - mondta Trump is. "Beszélni fogok Vlagyimir Putyinnal, hátha véget tudunk vetni neki".
Oroszországot csak egyszer említik
Az amerikai beavatkozás áll annak hátterében is, hogy Oroszországot milyen röviden említik a nyilatkozatban - mondták el források az Euronewsnak.
A dokumentum szerint a szövetségesek "egységesen állnak szemben a mélyreható biztonsági fenyegetésekkel és kihívásokkal, különösen az Oroszország által az euroatlanti biztonságra jelentett hosszú távú fenyegetéssel".
A tárgyalásokhoz közel álló, nem amerikai források korábban névtelenséget kérve azt mondták, hogy nem elégedetlenek az Oroszországra vonatkozó megfogalmazással és azzal, hogy ez az egyetlen másik ország, amelyet megemlítettek. Ez szerintük azt mutatja, hogy a NATO visszatér az úgynevezett "alaptevékenységéhez".
Az USA a korábbi években ragaszkodott ahhoz, hogy az Indo-csendes-óceáni térség és Kína is említésre kerüljön.