A délkelet-ukrajnai kikötőváros volt a nagyszabású orosz katonai invázió egyik első célpontja 2022 tavaszán.
A három hónapos ostrom után elesett, mára szinte megsemmisült várost mintegy 2500 ukrán katona és számos civil védte az Azovsztal acélműben - sokukat hadifogolyként Oroszországba vittek. Mariupol az orosz agresszióval szembeni ellenállás jelképévé vált.
Két, szabadságát fogolycsere keretében visszanyert egykori katona, Vlagyiszlav Zajvoronok és Anatolij Basenko a harcokban, illetve a fogságban átéltekről meséltek.
"Amikor a barátaid több mint fele már halott, elfogadod, hogy te következel"
Vlagyiszlav Zajvoronokot 2022. március végén helyezték át egységével az Azovsztal acélgyárba. Az üzem kezdetben pihenőbázisként, élelmiszer- és felszerelés-utánpótlásra szolgált. Hamarosan azonban az utolsó bástyává vált.
A földalatti bunkerekben még egy rádióprojektet - Bunker.FM - is létrehoztak, amellyel a bent rekedtek az információs blokád ellenére igyekeztek kapcsolatot tartani és megbeszélni a lehetséges küldetéseket. Vlagyiszlav és társai nem evakuálásban, hanem erősítésben reménykedtek. Ez azonban elmaradt.
"Mariupol és az Azovsztal védelmének utolsó két hete furcsamód könnyűnek tűnt. Elfogadtam, hogy nem kerülhetem el a halált, viszont a kötelességem teljesítése közben akartam meghalni. Ez elég egyszerű, a katonák meg is értenék. Amikor rájössz, hogy ennyi volt, vége - a barátaid több mint fele már halott -, amikor tudod, hogy te jössz, teljesen nyugodtan veszed tudomásul. Utolsó tiszteletedet teszed az elesett barátaid előtt. Láttam a legjobb barátom testét a hullazsákban. Teljesen nyugodt voltam, mert rájöttem: én vagyok a következő. Most ő, holnap vagy akár öt perc múlva én. Egyáltalán nem érzékeltem a jövőt" - mondta Vlagyiszlav Zajvoronok.
Az Azovsztal több ezer hadifoglyát, illetve nagy számú civilt még mindig Oroszországban tartják bezárva, a legbrutálisabb körülmények között. A jelentések szerint sokuknak kínzást és bántalmazást kell kiállniuk.
"A hadifogságból 30-40 kilósan visszatérők számára már aligha lehetséges egy normális élet"
Anatolij Basenko 2014-ben csatlakozott a "Dnyipro-1" önkéntes zászlóaljhoz, hogy megvédje szülőhelyét, a donyecki régiót. Hét évvel később leszerelt és Lengyelországba költözött. Amikor azonban megkezdődött a nagyszabású orosz invázió, visszatért, hogy megvédje hazáját.
"A Nyugat nincs teljesen tisztában azzal, hogy mi történik a fogságban lévő katonáinkkal. Állandóan a második világháborúra hivatkoznak, és arra, hogy ez soha többé nem történhet meg - de mégis hagyják, hogy megtörténjen, nincs ráhatásuk. Moszkva nem hagyja, hogy nemzetközi csoportok vagy az Európai Unió képviselői figyelemmel kísérjék a hadifoglyok fogva tartási körülményeit. Amikor embereink visszatérnek, gyakran 30-40 kilósak, és nagyon nehezen rehabilitálódnak. A normális élet már aligha lehetséges számukra" - hangsúlyozta a fiatal férfi, aki egy sebesülés következtében elveszítette a bal lábát.
2022. május 16-án az Azovsztal utolsó védői megadták magukat. Anatolij Basenko és társai az orosz fegyveres erők fogságába estek.
A kijevi kormány akkor azt ígérte, hogy "mindent megtesz" a meg nem nevezett számú katona megmentése érdekében. Sorsuk azonban kezdetben tisztázatlan maradt. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője nem volt hajlandó megerősíteni, hogy a foglyokat hadifogolyként vagy bűnözőként kezelik.
Mintegy hat héttel később, június 29-én Basenkót egy fogolycsere keretében szabadon engedték. "Boldog voltam, hogy hazatérhetek, és újra láthatom a szeretteimet, a családomat" - emlékezett vissza.