Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Mi lett a több mint egy hónapja orosz fogságba esett mariupoli védők sorsa?

Access to the comments Kommentek
Írta: Noemi Mrav  & Natalia Liubchenkova
Az Azovsztal védői ülnek az acélművek ostroma alatt a tűz körül 2022 májusában
Az Azovsztal védői ülnek az acélművek ostroma alatt a tűz körül 2022 májusában   -   Szerzői jogok  Dmytro ‘Orest’ Kozatsky/Azov regiment

Több mint egy hónap telt el, mióta az Azovsztal védői megadták magukat az orosz erőknek. További sorsukról egyelőre semmit sem tudni. Nincs hiteles információ arról, hogy miként bánnak velük, hova kerültek, és arról sem, hogy összesen hányan vannak orosz fogságban.

Május közepén a mariupoli acélművekben ragadt ukrán védőket Kijev arra szólította fel, hogy a kilátástalan harci helyzet miatt adják meg magukat az oroszoknak. Az ukrán kormány szerint ez volt az egyetlen módja annak, hogy megmentsék az életüket. 

Az Azov-ezred katonái hónapokon át tartották az ostrom alatt álló várost, majd az acélművet, ahova a velük menekülő civilekkel együtt visszahúzódtak. A folyamatos bombázás és az alapvető létszükségleti cikkek hiánya ellenére hosszú heteken át kitartottak és csak a kijevi kormány felszólítására adták végül meg magukat. Az elfogott harcosokat fogolycsere keretében akarják hazahozni az ukránok - de jelen pillanatig egyiküket sem sikerült ily módon hazajuttatni, és szinte semmit sem tudni jelenlegi helyzetükről, állapotukról.

Nem tudni, hogy hol vannak, és azt sem, hogy hányan lehetnek

Cikkünk írásáig sehol sem volt elérhető nyilvános információ arról, összesen hány parancsnokot és katonát vittek el hadifogolyként az Azovsztalból. A szórás a különböző források között nagy: egyesek ezer, mások 2500 fogolyról írnak.

A 25 éves Hanna Naumenko azt mondja, egyetlen egyszer sem hallotta férje hangját azóta, hogy megadta magát májusban. 

Natalia Liubchenkova/Euronews
Korábbi képünkön Hanna Naumenko keres képet telefonjában férjérőlNatalia Liubchenkova/Euronews

A zászlóalj parancsnokának, Denisz Prokopenkonak sikerült felhívnia a feleségét, Katerinát egyszer harminc másodpercre, még fogsága elején. Bár a vonal nagyon rossz volt, és a pár alig hallotta egymást, Katerina mégis boldog emlékként gondol vissza arra a pillanatra.

Azóta megtudta, hogy a férjét és annak társait kielégítő körülmények között tartják, de azt egyelőre lehetetlen megmondani, mikor fog tudni a férfi szabadon beszélni vele telefonon. Jelenleg az Azov-zászlóaljban szolgálók családtagjai csak nagyon kevés információval rendelkeznek szeretteikről, ezt is csak az ukrán fogolycsere-tárgyalóktól szerzik.

A Vöröskereszt az acélművek feladásakor minden egyes, magát megadó katonát regisztrált, hogy később lenyomozhatóak legyenek, és hogy tartani tudják a kapcsolatot családjaikkal a fogságból is - magyarázta akkor a szervezet helyi vezetője. Ez azonban csak arra elég, hogy a katonák családtagjai elindíthassanak egy folyamatot, melynek végén megtudhatják, szerettük még életben volt, amikor elhagyta az acélművek területét és fogságba esett, de másra nem.

Natalia Liubchenkova
Katerina Prokopenko, Denisz Prokopenko feleségeNatalia Liubchenkova

Annyi bizonyos, hogy az ukrán foglyokat - akiket elméletben a nemzetközi jog véd - olyan rossz körülmények között tartják, melyek nem felelnek meg a genfi egyezményben lefektetett, hadifoglyokra vagy magukat megadó katonákra vonatkozó szabályozásnak.

"Annyit tudunk, hogy a hely, ahol tartják őket, túlzsúfolt, az étel és a víz pedig nem megfelelő" - mondta el Katerina. - A hadifoglyokról szóló történetek, melyek nemrég kerültek napvilágra, arról tanúskodnak, hogy mentális és fizikai kínzásnak is ki vannak téve" - egészítette ki szavait az Ukrán Fegyveres Erők sajtóközleményében foglaltakkal.

AP/Russian Defense Ministry
Kép az Orosz Védelmi Minisztérium által közzétett videóból. Az Azovsztal acélműveket csaknem teljesen lerombolták Mariupol ostroma alatt.AP/Russian Defense Ministry

A magukat megadó katonákat először a donyecki szakadár területre vitték. A szakadár régió önjelölt vezetője, Denisz Pusilin nemrég úgy nyilatkozott: elég bizonyíték áll rendelkezésükre, hogy bírósági tárgyalást tartsanak az ukrán katonákról. Ha ez megvalósul, az általa ígért "nyílt tárgyaláson" a foglyok nem sok jóra számíthatnak: az ügyészek általában a legmagasabb kiszabható büntetést kérik. Alig néhány napja ítéltek így halálra három külföldi katonát, akik az ukrán fegyveres erőkkel harcoltak.

Az oroszok azt állítják, kikérdezik a harcosokat. A szóbeszéd szerint sokukat épp ezért már átszállították a donyecki térségből Oroszországba. Az ukrán kormány sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudta, hogy az ukrán foglyok még mindig a donyecki térségben vannak-e.

A fogolycsere-tárgyalások szigorúan bizalmasak

Olekszij Danyilov, az ukrán nemzetbiztonsági tanács elnöke az ukrán közszolgálati tévében egy héttel ezelőtt úgy nyilatkozott: a fogolycserébe Ukrajnán kívül nemzetközi intézmények is becsatlakoztak. Danyilov "nagyon kényes témának" nevezte a folyamatot, melyet "nem szabad megszakítani". "Egyelőre nem sokat tudunk mondani" - tette hozzá.

Az ukrán oldal szerint a tárgyalási folyamat szigorúan bizalmas - a foglyok családtagjai viszont attól tartanak, hogy szeretteiket hamarosan elfeledik, ügyük feledésbe merül.

AP/Russian Defense Ministry
Az Orosz Védelmi Minisztérium által közzétett képen az látszik, ahogy orosz katonák megmotoznak egy ukrán katonát az Azovsztal elfoglalása utánAP/Russian Defense Ministry

Épp ezért arra kérik a külföldi újságírókat, hogy próbálják meg felkeresni a helyszínt, ahol a katonákat fogvatartják, mert ők talán el tudnak jutni oda, ahova másokat nem engednek be. A Nemzetközi Vöröskereszt szintén azon van, hogy megállapíthassa, valóban megfelelőek-e a fogvatartottak körülményei.