Egyre szélesebb körben ismerik fel a veszélyt, amelyet a képernyő előtt töltött túlzott idő jelent a gyermekek és serdülők számára, és egyre több uniós ország tiltja be az okostelefonokat az iskolákban. De vajon eleget teszünk Európában azért, hogy megvédjük a fiatalokat a képernyőfüggőségtől?
HIRDETÉS
Azt tartjuk képernyőfüggőségnek, ha a fiatalok túlzottan és kényszeresen használják az okostelefont, táblagépet, számítógépet, televíziót és játékkonzolt. A tizenévesek világszerte átlagosan napi 7 órát és 22 percet töltenek a képernyő előtt. A 3 évesnél fiatalabb gyermekeknél a túlzott képernyőhasználat negatívan befolyásolhatja az agyi fejlődést. Továbbá a legújabb kutatások szerint a 9-11 évesek képernyőfüggősége növelheti az öngyilkos hajlam kialakulásának kockázatát.
A kiskorúak és a felnőttek védelme érdekében 2024-től minden európai digitális platformnak meg kell felelnie a digitális szolgáltatásokról szóló törvénynek. Az uniós szintű szabályozás célja a biztonságosabb online környezet megteremtése.
Franciaországban 2018 óta tilos az okostelefonok használata az iskolákban, de a szabályt nem igazán tartják be. Egyes iskolák azonban szigorúbb intézkedéseket hoztak. A Lyontól délnyugatra fekvő Marcel Pagnol állami iskola egyike annak a 200 francia középiskolának, amelyek a tanév eleje óta tesztelik az úgynevezett „digitális szünetet”.
Reggel fél nyolckor a 11-12 éves tanulóknak le kell adniuk a telefonjukat a bejáratnál. Az idősebb diákok megtarthatják a telefonjukat, de nem használhatják azt az iskolai órák alatt. Az iskola igazgatója elmondta, hogy az okostelefonok elkobzása bizonyult a leghatékonyabb módszernek a tiltás betartatására.
„Az volt az elképzelés, hogy a lehető leghamarabb megfékezzük ezt a függőséget az iskolaidőben, és a 11-12 éves diákok esetében szeptember 1-je óta egyetlen mobiltelefonnal kapcsolatos probléma sem merült fel. Eközben a többi osztályban még mindig számos incidens történik. Gyakran nagyon nehéz kideríteni, hogy készült-e fotó vagy sem, és a diákok teljesen az eszközök rabjai lettek.”
A diákok szinte egyöntetűen elfogadják az okostelefonokra vonatkozó tilalmat.
„Az iskola az, ami elveszi a képernyő előtt töltött idő egy részét” – mondja egy 12 éves kislány.
A spanyol nyelvtanár szerint a digitális szünetek az internetes zaklatás eseteit is csökkentik, amely az Egészségügyi Világszervezet nemrégiben készült tanulmánya szerint egyre nagyobb problémát jelent, és Európában minden hatodik diákot érint.
„Idén telefonmentessé tettük az éves szalagavató bált, és varázslatos volt” – magyarázza Sophie Atallah spanyol tanárnő. „A diákok szabadon táncoltak és önmaguk lehettek. Nem aggódtak amiatt, hogy milyen kép készül róluk.”
A szülők is igyekeznek fellépni a képernyőfüggőség ellen Európa-szerte. A kétgyermekes anyuka, Marie-Alix Lyonban könyvet írt a témáról, és az általa öt évvel ezelőtt létrehozott Facebook-csoportnak ma már több mint 20 000 tagja van.
„Amikor előadásokat tartottam gyerekeknek az iskolában, néhányan odajöttek hozzám, és azt mondták, hogy egyszerűen nem tudják lerakni. Mint egy alkoholista, aki azt mondja, hogy nem akar inni, de mégis iszik.”
Kim van Sparrentak zöldpárti európai parlamenti képviselő már régóta követel szigorúbb szabályozást Európában a nagy digitális platformokra.
A digitális szolgáltatások addiktív kialakításáról szóló jelentés előadójaként amellett érvel, hogy a Bizottságnak határozottan állást kellene foglalnia a digitális szolgáltatásokról szóló törvényen belül, és be kellene tiltania a leginkább addiktív – különösen a kattintáson és interakción alapuló – algoritmusokat.
„Egyetlen emberi agy sem képes ellenállni ezeknek az algoritmusoknak” – mondta.
A kiskorúak és a technológia közötti egészséges kapcsolat biztosítása több szereplő, köztük az intézmények, iskolák és családok részvételét igényli, akik mindannyian a megfelelő szabályok bevezetéséért vagy betartatásáért küzdenek. Egy kulcskérdés továbbra is fennáll: milyen mértékben lesznek hajlandóak a webóriások átalakítani saját üzleti modelljüket, hogy megvédjék fiatal felhasználóik mentális egészségét?