A Nemzetközi Migrációs Szervezet adatai szerint csak az év eleje óta közel 130 Európa felé menekülő halt meg a Földközi-tengeren. A mentőhajóknak egyértelmű a feladat, de minden, ami utána jön, egyre lehangolóbb képet mutat.
HIRDETÉS
Partot ért Toszkánában az a száznál is több menedékkérő, akiket az SOS Mediterranée hajója mentett ki a Földközi-tengerből még a hétvégén. Az Ocean Viking szerdán kötött ki Livornónál. A segélyszervezet arról számolt be, hogy a két különálló műveletben megmentett mintegy 112 ember többsége Bangladesből, Egyiptomból, Szomáliából és Szíriából indult nyugat felé.
A Nemzetközi Migrációs Szervezet adatai szerint év eleje óta már közel százharmincan haltak meg a Földközi-tengeren azok közül, akik hazájukból menekülve egy jobb élet reményében próbálták elérni Európát.
Az illegális bevándorlás kezelésén kormányok sorsa dől el Európában azóta, hogy Németországban egymást érik az utcai támadások már több mint fél éve, és az ámokfutók többsége muszlim bevándorló. Az európai közvélemény az elmúlt tíz évben drámaian megugrott illegális migráció számlájára írja azokat a bűntényeket is, amelyek gyanúsítottjai olyan külföldiek, akik engedéllyel élnek Németországban, nem egy sokkal régebben, mint amióta a tömegével érkező menedékkérők integrációja súlyos társadalmi problémává vált Európában. A korábbi kancellár, Angela Merkel és az előző kormánykoalíciók megengedő migrációs politikájának bírálatából több radikális párt is megél mindkét oldalon. A szélsőjobb AfD történelmet írt a minapi előrehozott választásokon, és az európai politikában is sosem látott befolyásra tett szert még úgy is, hogy nem egészen egy évvel ezelőtt súlyos politikai botrányok sorozata tépázta meg a pártvezetést, ráadásul az európai parlamenti választások előtti hetekben.
Olaszországgal más a helyzet
Olaszországban különösen érzékeny kérdés az illegális bevándorlók befogadása, mert az ország földrajzi adottságai miatt ebből a szempontból frontzónának számít. A déli területeken, különösen Szicília és Lampedusa szigetén már 8-10 éve is probléma volt az újonnan érkezők elhelyezése. A menekülttáborok túlzsúfoltsága a szó szoros értelmében élhetetlenné tette a mindennapokat a helyieknek és a menedékkérőknek egyaránt. A helyzet megoldatlanságát 2018-ban egy huszárvágással kezelte az akkori belügyminiszter, a radikális jobboldali kormánypárt, a Liga elnöke, Matteo Salvini. Egyszerűen lezárta az olasz kikötőket a segélyszervezetek hajói előtt. Ebből tragikus helyzetek fakadtak, amelyek némelyikében a helyi bíróság végül a segélyszervezetek mellé állt, és engedélyt adott a kikötésre. A spanyol Open Arms hajója volt az egyik, amelyik több száz emberrel a fedélzetén vesztegelt a nyílt vizen több mint három hétig. Az ügyből több évig folyó bírósági per lett, amelyben végül nem marasztalták el Salvinit.
Az olasz kormány évtizedek óta kér vagy követel segítséget az uniós tagállamoktól, és nagyrészt nem kapja meg. Az uniós határvédelem, a Frontex ellentmondásos tevékenységet folytat a Földközi-tengeren, és egyelőre az EU és az észak-afrikai államok együttműködési megállapodásai sem hozták meg a várt eredményt. Civil jogvédő szervezetek szerint meglehetősen kétséges, hova kerül az a pénz, amit az Európai Unió az Afrika középső és déli részéről Európa felé menekülők megállítása fejében támogatásként felkínált az észak-afrikai kormányoknak.
Azt viszont lehet tudni, hogy a Földközi-tenger afrikai partvonala mentén lévő menekülttáborokban a szó szoros értelmében pokoli a helyzet, akiknek pedig sikerül elkerülniük, hogy bezárják őket valamelyikbe, gyakran a senki földjén rekednek két állam határán étlen, szomjan a tikkasztó hőségben.
Európa keleti részén is megoldatlan a probléma
Az illegális bevándorlás Közép- és Kelet-Európában másképp vált politikai fegyverré. A legutóbb tíz évvel ezelőtt indult nagy vándorlási hullám első éveiben kétféle válasz volt a krízisre, az egyik az elzárkózás, amit elsősorban a magyar kormány, majd a balkáni államok nevével fémjeleztek, és a kezdetben még hivatkozási alapnak számító európai értékrend nevében a kontinens nagyobb részén elítéltek. A másik pedig a befogadás volt, amiből egy idő után azok az államok is visszakoztak többé vagy kevésbé, amelyek kezdetben megpróbálkoztak ezzel. Első körben mindig a szélsőjobb pártok húztak politikai hasznot a kialakult, nehezen kezelhető helyzetből.
Az afganisztáni tálib hatalomátvétel utáni döbbenetben átmenetileg érzékenyebbé váltak az európaiak az ottaniak tragédiájára, és így az onnan érkezők nagyobb eséllyel kaptak menedékjogot. De aztán elég hamar eltűntek újra az "illegális migránsok" néven emlegetett idegenek tömegében. Ezt a folyamatot támogatta az Ukrajna ellen indított orosz invázió, amely új fejezetet nyitott az európai menedék értelmezésében.
Ez egyrészt a rengeteg ukrajnai menekülő miatt kapott más színezetet, hiszen ők mégis csak európaiak, másrészt azért, mert Oroszország és a vele szövetséges Belarusz elkezdte a vele politikailag szemben álló, földrajzilag pedig határos országokra irányítani, szállítani, toloncolni a Közel-Kelet és Közép-Ázsia felől utat kereső menedékkérők tömegeit. A kialakult kaotikus helyzetet tovább rontotta, hogy összezsúfolódtak az Ukrajnából érkezők, akik feltétlen együttérzést váltottak ki a helyiekből, és azok, akik távoli kultúrákból jöttek, és inkább idegenkedést vagy akár félelmet szültek az európaiakban.
Az, ami a szíriai rezsim váratlan és gyors megdöntése után következett Európában, még a kétségtelenül súlyos társadalmi válság közepette is váratlan és gyors volt. Az itt - nem ritkán évtizedek óta - menekültként élő szíriaikanak azonnal fel lett téve a kérdés, hogy ugye akkor most hazamennek. Több európai állam alig két hét után felfüggesztette a szíriaiak menedékkérelmének elbírálását.
Az ukrajnai háború kezdetének harmadik évfordulóján pedig már az is látszik, hogy Európa még az ukrajnai menekülteket sem képes integrálni. Már egy év után elkezdtek csapatostul hazautazni még a háború ellenére is azok, akik 2022 első felében elmenekültek a harcok elől, és akkor azt élték meg, hogy a sokkban lévő, feldúlt és szolidáris Európa a lábuk előtt hever. Most, hogy az amerikai elnök belevágott a békéltetésbe, megint kevesebb ukrajnai menekült gondolkodik a hazatérésen, de ez egy másik problematika.
A pillanatnyi politikai retorika a "minőségi migrációt", vagyis a képzett külföldiek befogadását támogatja, mert szakemberből gyakorlatilag mindenhol hiány van a demográfiai hullámvölgyben lévő, elöregedő Európában. A rászorulóknak menedéket nyújtani, ráadásul a globális politikában erősödő ellenszélben, egy sokkal nehezebb: drágább, bonyolultabb, kockázatosabb és főleg összefogást igénylő feladat, márpedig Európa most éppen nem össze-, hanem szétfelé tart.