Mindenki meglepetésére Luxemburg megakadályozta a Kigali elleni szankciók elfogadását, miközben az uniós miniszterek felfüggesztették a Ruandával folytatott védelmi konzultációkat.
HIRDETÉS
Közel egy hónappal azután, hogy az ENSZ szerint Ruanda által támogatott M23-csoport lázadói elfoglalták a kongói Goma városát, a Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) a brüsszeli Külügyi Tanács napirendjén szerepelt.
Bár több európai külügyminiszter is felszólította Kigalit, hogy vonja ki a csapapait Kongóból, az EU reakciója, amelyet Kaja Kallas, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője ismertetett, enyhén szólva bátortalan volt.
„A helyzet nagyon súlyos, küszöbön áll egy regionális konfliktus. A területi integritás sem Kongóban, sem Ukrajnában nem képezi vita tárgyát. Az ENSZ Alapokmánya is mindenhol érvényes. Ezért támogatjuk a luandai és a nairobi békefolyamatot, hogy diplomáciai eszközökkel érjenek el eredményeket" - mondta Kaja Kallas egy sajtótájékoztatón, majd bejelentette, hogy az EU felfüggeszti a Ruandával folytatott védelmi konzultációkat.
Az EU és Ruanda között a nyersanyagok fenntartható értékláncáról szóló, 2024 februárjában aláírt egyetértési megállapodást „felülvizsgálják" - tette hozzá Kaja Kallas.
Luxemburgon múlt a szigorúbb uniós fellépés
Mindenki meglepetésére Luxemburg akadályozta meg a Ruanda elleni ambiciózusabb szankciók elfogadását. A napirenden lévő, de el nem fogadott szankciók között kilenc magánszemély és egy szervezet elleni egyéni büntetőintézkedések szerepelnek, valamint az EU által tavaly novemberben az európai békeprogram (EPF) keretében a mozambiki Cabo Delgado tartományban lévő ruandai erők finanszírozására kiadott 20 millió euró befagyasztása is ott van az asztalon.
A luxemburgi külügyminiszter a döntésével kiváltott sokkhatás láttán másnap így magyarázta meg, hogy miért nem támogatta a szigorúbb szankciók kivetését:
„Ezen a héten Hararéban tárgyalások zajlanak az afrikai külügyminiszterek között. Úgy gondolom, hogy mielőtt szankciókat akarunk hozni Ruanda ellen, fontos lenne megvárni a tárgyalások eredményét, hogy lássuk, jó irányba haladunk-e. Ugyanakkor egyetértünk abban, hogy újabb szankciókat kell bevezetni a nyomásgyakorlás fokozása érdekében"- jelentette ki Xavier Bettel.
Röviden: a nagyhercegség azt szeretné, ha az EU nem játszaná ki egyszerre az összes kártyáját, hogy a tárgyalásokon maradjon némi mozgástér. Ugyanakkor további szempontjai is lehetnek.
„Azt mondják, hogy Luxemburg segít egy pénzügyi központ kiépítésében Kigaliban. De nem igazán tudjuk, hogy Luxemburg miért blokkolta (a szankciókat)" - idézte fel Erik Kennes, a belga Királyi Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének kutatója az Euronewsnak azt, hogy a nagyhercegség 2021-ben kétoldalú megállapodást írt alá Ruandával a Kigaliban található nemzetközi pénzügyi központ fejlesztésének támogatásáról. A kutató az EU által bejelentett intézkedéseket „bátortalannak" és „megkésettnek" tartja:
„Amikor például a szándéknyilatkozatról beszélünk, a valóságban a szándéknyilatkozatot nem hajtották végre normálisan, és azt ütemtervvé kellene alakítani. Ez azonban soha nem valósult meg, mert Ruanda nem volt hajlandó eleget tenni az átláthatósági követelményeknek. Ez csalódás" - magyarázta.
Brüsszelben tüntettek Kongó függetlenségéért
A Szabad Kongó kollektíva hétfőn Brüsszelben tartott tüntetést, ahol a résztvevők a Kigali elleni szankciók elfogadását követelték. Az egyik demonstráló azt mondta az Euronews riporterének, hogy ismer olyan embert, akit lemészároltak, fejbe lőttek Goma városában.
„Azt akarjuk, hogy az Európai Unió és Ruanda között aláírt egyetértési megállapodást, amely olyan ásványkincsekről szól, amelyekkel Ruanda nem rendelkezik, tépjék szét és dobják a kukába"- jelentette ki Sonny Kabeya, egy kongói párt, az UDPS tagja.
A kongói hatóságok és az ENSZ azzal vádolják Ruandát, hogy az M23-mozgalom lázadóit használja fel a KDK keleti részén található ásványkincsek megszerzésére. A múlt héten az ENSZ Biztonsági Tanácsa elfogadott egy határozatot, amelyben "határozottan elítéli" az M23 által a ruandai védelmi erők támogatásával a KDK-ban vezetett offenzívát.
A Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén zajló harcokban már több ezer ember halt meg az ENSZ szerint, és rengeteg embernek kellett elhagynia az otthonát.