A Mercosur-megállapodás, amelyet egyesek elleneznek, mások védelmeznek, és sokan félreértenek, manapság szenvedélyes vita tárgya az Európai Unió gazdaságaiban, különösen Franciaországban.
HIRDETÉS
Az Európai Bizottság most írta alá a francia gazdák és tenyésztők megrökönyödésére, akik ellenzik ezt az ambiciózus és összetett megállapodást, amelyről már 25 éve folynak a tárgyalások. Julián López riporterünk bejárta a francia gazdaságokat és szőlőültetvényeket, hogy meghallgassa a hatalmas francia mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazaton belüli meglehetősen megosztott véleményeket.
A Dél-amerikai Közös Piac, másnéven Mercosur és az EU megállapodott a vámok csökkentésében vagy eltörlésében. Ha ratifikálják, ez mintegy 800 millió fős piacot hoz létre, így a világ egyik legnagyobb szabadkereskedelmi övezetévé válik. A megállapodás a Brazília, Argentína, Paraguay, Uruguay és az EU 27 tagállama közötti vámok több mint 90%-át megszünteti.
Németország és Spanyolország támogatja a megállapodást. Olaszország vegyes jeleket küld.
Lengyelország és különösen Franciaország határozottan ellenzi. A gazdák szerint a Mercosur-termelőkre nem vonatkoznak majd az európai szabványok és munkaerőköltségek, sem a növényvédő szerek, valamint a hormonok és antibiotikumok állatokban történő felhasználásának szigorú szabályozása. Azt is állítják, hogy a megállapodás figyelmen kívül hagyja a fogyasztók érdekeit és veszélyezteti az uniós gazdaságok fenntarthatóságát.
A 43 éves Pierre-Marie Delangle „helyi termelőként” tekint saját magára. Közép-franciaországi gazdaságában 6 ember dolgozik. Csirkéket, juhokat és mintegy 250 tejelő és a húsáért tartott marhát tenyészt. Úgy véli, hogy a megállapodás arra kényszeríti majd, hogy akár 30%-kal csökkentse az árakat, és ezzel veszélybe sodorja vállalkozását.
„Számos más szabadkereskedelmi megállapodásról folynak tárgyalások, vagy már alá is írták azokat Európa és például az Egyesült Államok, Kanada, Marokkó, Chile és Új-Zéland között. Értelmetlennek tartjuk, hogy ezek a szerződések mindegyike tartalmazza a mezőgazdasági termékeket, amelyeket úgy tűnik, hogy egyszerűen csak alkudozási eszközként használnak az ipari termékekkel szemben” – magyarázza Delangle.
500 kilométerrel délebbre Jean-Marie Fabre, a francia független borászok elnöke egészen másként látja a megállapodást. Szőlőbirtoka 15 hektáron terül el, és 4 embert foglalkoztat. A termelt bor 30%-át exportálják. A csökkentett vámok és a nyitott piacok remek lehetőséget kínálnak neki. „A Mercosur-megállapodás nehézségeket okoz más mezőgazdasági ágazatoknak, de lehetővé teszi a borágazat számára a vámok eltörlését szemben a mai 27% körüli vámokkal, ami segít eljuttatni a borainkat ezekbe az országokba. A bor- és szeszesital-ágazat számára ez a megállapodás lehetővé teszi, hogy piaci részesedést szerezzünk és versenyképesek legyünk” – magyarázza Fabre.
A Bizottság szerint a megállapodással az uniós vállalatok évente több mint 4 milliárd eurónyi vámot takarítanának meg. A legtöbb vámkedvezményt az uniós fogyasztók és termelők védelme érdekében meghatározott kvótákhoz kötik, míg a Mercosur-országok kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2030-ig felszámolják az illegális erdőirtást.
Elvire Fabry, a Jacques Delors Intézet kereskedelmi geopolitikai szakértője szerint Kína gazdasági lassulása és az amerikai kereskedelmi vámok várható emelése miatt az EU-nak új exportpiacokat kell keresnie, hogy megoldást találjon a stratégiai hiányosságaira, különösen a nyersanyagok terén.
„Brazília és Argentína olyan ásványi anyagokkal büszkélkedhet, amelyek nagyon fontosak a zöld és digitális technológiák számára, amelyeket befektetési programjaink középpontjába helyeztünk, és amelyek köré felépítettük az európai ipari stratégiát” – mondja Fabry. „Arról van szó, hogy megőrizzük a hozzáférést ezekhez a kritikus ásványkincsekhez.”
A labda most már a tagállamok és a Tanács kezében van. A megállapodás elfogadásához az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia azt.