Az EU stratégiája a bécsi hatalomra törő szélsőjobboldali Szabadságpárttal szemben: reménykedni a legjobbakban.
HIRDETÉS
A Politico felidézi, hogy huszonöt évvel ezelőtt az Európai Unió felháborodással reagált annak lehetőségére, hogy Jörg Haider, egy szélsőjobboldali politikus tagja legyen az osztrák kormánynak, ezzel kvázi száműzve az országot a nemzetközi közösségből.
És most? Semmi.
A szélsőjobboldali Herbert Kickl, aki a másod- és harmadgenerációs bevándorlók hazaküldését szorgalmazza, jó eséllyel Ausztria következő kancellárja lesz. Az EU vezetőinek eddigi reakciója pedig kimerül a csendes elfogadásban és a reménykedésben, hogy Kickl nem lesz annyira megosztó az EU vezetőinek asztalánál, mint ahogy korábbi állásfoglalásai alapján várható lenne.
Azok az idők elmúltak, amikor az uniós vezetők magabiztosan álltak ki a közös értékek védelmében, és szankciókat vezettek be Ausztria ellen. Ma a legkeményebb tiltakozás, amellyel Kickl szembenézhet, ha kancellárként csatlakozik egy brüsszeli találkozóhoz, némi feszült testbeszéd és mosolytalan fogadtatás lesz.
„Mosolyogni fognak, amikor lefotózzák őt? Valószínűleg nem. De ez lesz a tiltakozás maximuma” – mondta a Politico-nak egy névtelenséget kérő uniós diplomata.
Kickl Szabadságpártjának várható elfogadása – amely jelenleg koalíciós tárgyalásokat folytat a jobbközép Osztrák Néppárttal – a híres európai „cordon sanitaire”, a szélsőjobboldali populistákat a hatalomból távol tartó tűzfal végét jelzi.
Kickl lehetséges hatalomra kerülése különösen aggasztó annak fényében, hogy az EU-nak korábban szigorúbb álláspontja volt az ilyen jelenségekkel szemben. Most azonban, az európai parlamenti választásokon tavaly tapasztalt jobboldali populista erősödés után, a hagyományos pártok és populista jobboldali csoportok közötti tűzfal gyorsan erodálódik.
Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen például meglepetést keltett, amikor kijelentette, hogy kész együttműködni Giorgia Meloni olasz miniszterelnökkel, aki azóta mérsékelte EU-ellenes álláspontját.
Más országokban, például Lengyelországban és Magyarországon, az EU vezetői hasonló pragmatikus megközelítést alkalmaztak, elkerülve a szigorúbb szankciókat.
A szélsőjobboldali vezetők növekvő száma az Európai Tanácsban komolyabb hatással lehet az EU politikáira.
„Ha csak kettő-három populista van az asztalnál, az már teljesen más helyzet, mint amikor mindenki egy ellen irányul” – mondta Milan Nic, a Német Külpolitikai Tanács munkatársa.
A populista pártok jelenléte olyan országokban, mint Olaszország, Svédország vagy a Cseh Köztársaság, szintén azt mutatja, hogy a populizmus elleni korábbi védőfal szinte teljesen eltűnt.
Egy névtelenséget kérő EU-diplomata szavaival élve: