A lelki teherbírás kritikus kérdéssé vált a humanitárius dolgozók körében. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy megfelelő ellátás nélkül kell szembenézniük a válsághelyzetekkel, legyenek azok természeti katasztrófák vagy háborúk.
HIRDETÉS
A humanitárius segítségnyújtás alapkérdéssé vált napjainkra, amikor az ENSZ adatai szerint több mint 300 millió ember szenved háborúk vagy természeti katasztrófa miatt. Úgyhogy a segélyszervezetek főszerepet játszanak a civilek mentésében, miközben ez még sosem volt olyan kockázatos, mint ma. Tavaly 595 embert öltek meg, sebesítettek meg vagy raboltak el közülük, ami az ágazat történetének egyik legsötétebb évét jelzi.
"Ezek a kockázatok kérdésessé teszik a dolgozók motivációját, és aggályokat vetnek fel a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásával kapcsolatban" - mondta az Euronews kérdésére Olivier Vandecasteele belga segélymunkás, aki szerint már az irántuk tanúsított tisztelet sem a régi, és ezzel is nehéz szembenézniük.
Vandecasteele, akit 456 napig tartottak fogva túszként Iránban, megalapította a Protect Humanitarians nevű globális szövetséget, amely a humanitárius szervezetek elsővonalbeli munkatársainak védelmével foglalkozik. Szervezete a belga Baudouin Király Alapítvánnyal együttműködve pénzügyi gyorssegélyt is nyújt a veszélybe került segítőknek.
A Protect Humanitarians kiemelt fontossággal kezeli a segélymunkások mentális egészségét. "Az elképzelés az, hogy létre kellene hozni egy biztonságos teret, ahol a szervezetek megoszthatják egymással, hogyan támogatják embereik mentális egészségének megőrzését, így tanulhatnak egymástól" - mondta Vandecasteele hozzátéve, hogy az alkalmazottak leli jóllétét a legtöbb helyen figyelmen kívül hagyják.
Cyril Cosar klinikai pszichológus és traumaterapeuta számos olyan jelentős mentális egészségügyi kockázatot azonosított, amelyek kifejezetten a segélymunkásokat fenyegetik. Ilyen a kiégés, a poszt traumás stressz szindróma, ami a személyes biztonsággal kapcsolatos félelmek és a hátrahagyott szeretteikért érzett aggodalom elhatalmasodásával járhat.
Az áldozatvállalás kultúrája
Steve Dennis, aki korábban segélymunkás volt, azt mondja, hogy az valójában egy súlyos érzelmi áldozat, amikor az ember szolidaritásból és empátiából elhagyja biztonságos világát, és elmegy szembenézni a veszéllyel. Ráadásul ebben a helyzetben kifejezetten nyomasztó, hogy alapvetően nem tudnak beleavatkozni a dolgok menetébe, nem tudnak véget vetni a szenvedésnek, csak helyileg és alkalmanként tudják enyhíteni azt. Bonyolítja a helyzetet, hogy ha elfojtják érzelmeiket, egy idő után robottá válnak, ami szintén egy súlyosan traumatikus állapot. Ez a folyamatos kitettséggel együtt kimerüléshez és másodlagos traumákhoz vezet.
Dennis, aki most a Proper Support Recovery Consulting nevű szervezetet vezeti, a traumatizált segélymunkások felépülését segíti. A humanitárius dolgozók, különösen azok, akik menekülttáborokban vagy háborús kórházakban dolgoznak, gyakran teljesen megfeledkeznek saját szükségleteikről.
"Nyugodtan mondhatom, hogy azok, akikkel együtt dolgoztam, kivétel nélkül úgy nyilatkozott, hogy az ő sérülése vagy problémája várhat, nem olyan súlyos, mint azoké, akiknek segítenek" - mondta Dennis, aki szerint ez az elsőszámú forrása a kiégésnek, hiszen ők sem bírnak ki mindent, egyszercsak elfogy minden mentális tartalékuk. A legtöbb esetben sokat ront a segítségnyújtás esélyein, hogy nehéz felismerni, mert egy válságos helyzetben egy segélymunkás azokra koncentrál, akiknek segít, a maga bajáról pedig hallgat. Úgyhogy egy külső szemlélő számára nagyon nehéz megállapítani, hogy egy segítő milyen állapotban van valójában.
"Egy segélymunkás azt érzi, hogy mindig erősnek kell lennie, ő nem szorulhat segítségre" - ezt már Mila Leonova mondja, aki az Ukrán Civil Társadalmi Szervezetek Szövetségének igazgatója. Azt meséli, hogy sok civil szervezet egyik napról a másikra került bele a humanitárius munkába, miután Oroszország megtámadta Ukrajnát. Az azóta eltelt közel három év alatt teljesen kiégtek. De az ő kultúrájukban szégyenletesnek tűnik beismerni az efféle gyengeséget - tette hozzá Leonova.
Megelőzés és finanszírozás
Míg az orvosok, a rendőrök és a katonák széles körű képzést és támogatást kapnak a traumatikus helyzetek kezeléséhez, a segélyszervezetek dolgozói gyakran csak magukra és egymásra támaszkodhatnak ebben.
Dennis azt mondja, hogy például egy szomáliai kiküldetés előtt az emberek körülbelül négynapos felkészítést kapnak, hogy lelkileg is kezelni tudják az ellenséges környezetet. Más nagy kockázatú szakmákban azonban hónapokig vagy akár évekig tart ez a felkészítés.
A másik probléma a biztosítás. A legtöbb biztosító nem köt szerződést háborús övezetekre vagy mentális egészségügyi problémákra. Az ilyen panaszokkal nem foglalkoznak, legfeljebb ha azonnal diagnosztizálva vannak. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy egy traumatizált segélymunkás sokáig kivár, csak akkor fordul orvoshoz, ha végképp nem képes kezelni a mindennapokat.
A Protect Humanitarians alapítója, Vandecasteele amellett száll síkra, hogy a szervezethez befolyó adományok egy részét kifejezetten a humanitárius dolgozók mentális egészségügyi ellátására kell elkülöníteni. "Ez olyan, mint egy jármű karbantartása. Egy jól karbantartott autó jobban teljesít. Ugyanez vonatkozik a kollégáimra is" - mondja Dennis.
Az EU a világ egyik legnagyobb humanitárius segélyezője, 2023-ban több mint 2,4 milliárd eurót ajánlott fel különböző válságövezeteknek.