Vége az egypólusú világnak, az Egyesült Államok többé nem az egyedüli szuperhatalom. Kína és Oroszország is vezető szerepre tör. Moszkva és Peking elsősorban a Közel- és a Távol-Keleten akar az eddigieknél nagyobb befolyást szerezni.
HIRDETÉSVége az egypólusú világnak, az Egyesült Államok többé nem az egyedüli szuperhatalom. Kína és Oroszország is vezető szerepre tör. Moszkva és Peking elsősorban a Közel- és a Távol-Keleten akar az eddigieknél nagyobb befolyást szerezni.
– Az Egyesült Államok továbbra is eleget tesz nemzetközi kötelezettségeinek. Ahogyan ezek egyre jelentősebbé és bonyolultabbá válnak - például a Közel-Keleten és Kelet-Ázsiában, valamint Észak-Koreában - úgy nőnek a NATO feladatai – állítja John Allen, a washingtoni Brookings kutatóintézet vezetője.
Amerika még mindig a világ legerősebb országa, de már nincs egyedül – állítja Hubert Vedrine politikai elemző, aki a kilencvenes években Franciaország külügyminisztere volt.
Sergio Cantone, Euronews:
-Védrine úr, köszöntöm az Euronews-nál. Mit gondol, Amerika még mindig szuperhatalom, vagy az Egyesült Államok lassanként átadja a világ vezető szerepét más, feltörekvő országoknak?
Hubert Vedrine, Brookings intézet:
– Amikor a kilencvenes években elkezdtem használni a szuperhatalom kifejezést, akkor a Szovjetunió megszűnése utáni korszakot jelöltem vele. Most azonban ennek az ellenkezője történik: az Egyesült Államok és a Nyugat uralmának a végét éljük. Eltűnt volna az USA a térképről? Természetesen nem. Továbbra is ez az ország a világ első számú hatalma, de Kína ott van közvetlenül a nyomában. A világ nem csak amerikai, nem is kínai. Azt sem állíthatjuk, hogy már meghaladtuk az Egyesült Államok hatalmi monopóliumát, mivel az USA védelmi költségvetése akkora, mint sok más országé együttvéve.
Sergio Cantone, Euronews:
– Hogyan értelmezhetjük akkor Oroszország szíriai szerepvállalását? Az orosz elnöknek sikerült jelentős politikai tőkét kovácsolnia abból, hogy egy asztalhoz ültette Rohani iráni és Erdogan török elnököt, miközben segített megőrizni Bashar al-Asszad szíriai elnök rendszerét.
Hubert Vedrine, Brookings intézet:
– Putyin a harmadik elnöki periódusánál tart. Megmutatta, hogy Oroszországgal számolni kell. Látni kell, hogy Putyin be tudja tenni a lábát az ajtónyílásba, képes katonai akciókat végrehajtani, ahogy az a Krím-félszigeten vagy Ukrajna keleti vidékein történt. Képes megakadályozni a szíriai rendezést. Kezdettől világos volt, hogy Oroszország nem fogja magára hagyni Szíriát. Szóval, Oroszország valóban visszatért a világpolitika színpadára, de már nem az a globális veszélyt jelentő nagyhatalom, ami a hidegháború idején volt.
Sergio Cantone, Euronews:
– Moszkva kemény katonai fellépése Szíriában meghatározta a háború kimenetelét. Ugyanezt nem mondhatjuk el az Egyesült Államokról...
Hubert Vedrine, Brookings intézet:
– Nyugati szemmel ez kissé kaotikus időszak volt. Oroszország kevés célt tűz maga elé, de azokat szívósan igyekszik megvalósítani. Nem habozott katonai erővel beavatkozni a szíriai polgárháborúba, hogy megakadályozza a rezsim bukását. De ebből még nem következik, hogy Oroszország globális tényező, amely mindig kész az erő alkalmazására. Ez nem a szovjet éra.
Sergio Cantone, Euronews:
– Beszéljünk a Koreai-félszigetről: Washington képes-e Moszkva vagy Peking együttműködése nélkül csökkenteni az észak-korai atomfenyegetést? Az Egyesült Államok tehet egyoldalú lépéseket?
Hubert Vedrine, Brookings intézet:
HIRDETÉS– Az Egyesült Államok megpróbált szankciók útján nyomást gyakorolni, és egységbe tömöríteni az észak-koreai atomfegyver-programot elítélő országokat. De Kínát nem sikerült teljesen megnyernie ennek a politikának, pedig hosszú távon ez az ország a konfliktus megoldásának a kulcsszereplője.
Kínát is nagyon bosszantja az észak-koreai rendszer, de nem akarja a bukását, mert tart a két Korea egyesülésétől. Azzal ugyanis a dél-koreai és az amerikai csapatok közel kerülnének a kínai határhoz. Valószínűnek tartom, hogy a világ kénytelen lesz belenyugodni abba, hogy Észak-Korea atomhatalom. Csakúgy, mint az a 2-3 ország, amely az atomsorompó-egyezményre fittyet hányva rendelkezik atomfegyverrel. A kérdése megalapozott, mert az utóbbi hetekben az amerikai sajtóban is megjelentek találgatások arról, hogy mi történne, ha az elnök olyan katonai csapásra adna parancsot, amit a katonai vezetés ellenezne. A téma a Szenátusban is előkerült, amire eddig még nem volt példa.