Egy évvel a harmadik polgárháború után még mindig érezhető a feszültség a látszólagos nyugalom mögött a Közép-afrikai Köztársaságban, így a fővárosban, Banguiban is.
A júliusban kötött tűzszüneti egyezmény és a nemzetközi erők katonáinak jelenléte ellenére éles maradt a feszültség.
Rendszeresen érkeznek sebesültek
Sérültet hoznak Bangui központi kórházába, ahol az Orvosok Határok Nélkül (Médecins sans Frontières) nevű civil szervezet segíti a páciensek ellátását.
Marine, az orvos megkérdi, hogy mi történt. A sérült annyit mond, hogy lövés érte. Az orvos többre kíváncsi.
Az ügyeletes orvos, az Orvosok Határok Nélkül szervezet tagjaként dolgozik a kórházban:
- Van amikor egyszerre két-három sérültet is hoznak. Most viszonylag nyugalom van, de mindennapos, hogy késeléses vagy lőtt sebes sérülteket látunk el – mondta Marine Monet orvos.
A horror mindennapossá vált
A mészárlások a 2013-as puccs óta is tartanak.
A szeleka lázadók Michel Djotodia vezetésével és erős muzulmán részvétellel kegyetlen erőszakot követtek el sorozatosan a nem muzulmán civil lakosság ellen.
Ennek hatására önvédelmi milíciák szerveződtek keresztények részvételével, és az Anti-Balaka csoport ragadta magához a hatalmat, a támadó muzulmánok ellen fordulva.
A korábban példátlan horror mindennapos lett.
A kegyetlen mészárlások ötezer embert öltek meg, 800 ezren elmenekültek otthonaikból, a határokon belül vagy külföldre.
Tízezrek a reptér melletti táborban
A muzulmánok többségét az ország keleti részére kényszerítették, a nem muzulmán lakosság a nyugati területeken és a fővárosban van többségben.
Bangui repülőtere mellett otthonaikból elmenekült civilek tábora létesült, ahol a konfliktus idején több mint 100 ezer embert helyeztek el.
Közülük sokan elhagyták az országot, mások visszatértek otthonaikba.
A főváros nem muzulmán lakosságát korábban a szeleka fegyveresek üldözték ki otthonaikból.
- Sok házat leromboltak, az embereket kifosztották. Akik a reptér melletti táborba kerültek, jelenleg 20 ezer ember, nincs hova menniük. Nélkülöznek, szenvednek, mert semmijük sincs. A bizonytalan helyzet miatt sem mehetnek el innen – mondta Bertin Botto, az M’Poko tábor koordinátora.
- A feszült helyzet miatt nem mehetünk el innen. Ha fegyvernyugvás lesz végre, akkor haza megyek – mondta egy fiatal férfi a táborban, Frédéric Bopono.
Aggodalmat kelt a repülőtér mellett meghúzódó civilekben a hír, miszerint a kormány fel akarja számolni a tábort.
Az élelmiszerellátás leállt, az életkörülmények egyre nehezebbek.
A közegészségügyi helyzet vészjósló. Az Orvosok Határok Nélkül (MSF) szervezet igyekszik javítani az állapotokon.
A nyugaton élő muzulmánok félnek
Stábunk az ország nyugati részére repül, egy olyan térségbe, ahol a muzulmán lakosság 90 százalékos többségben volt korábban. Egy részüket az Anti Balaka csoport kényszerítette ide, a szeleka fegyveresek mészárlásai után.
A Carnot-ban leszálló repülőgép gyógyszereket is hoz.
A térségben élők biztonságát az ENSZ erők kötelékéhez tartozó katonák felügyelik.
A templomoknál muzulmánok imádkoznak, ismételgetve, hogy “Allah a legnagyobb”.
Carnot városának egyik templomára korábban kereszt került, most pedig körülbelül 600 muzulmán hónapok óta várja, hogy visszatérhessen otthonába.
A muzulmánok nem merészkednek messzire, félve attól, hogy rájuk támadnak.
Carnot polgármesterének célja, hogy a városban helyreálljon a nyugalom, az összes közösség békés együttélésével.
A templom közelében állnak a házak, amikben az áttelepített muzulmánokat szállásolták el, igyekezve megelőzni a fosztogatást és a gyújtogatást.
- Mindent megteszünk, hogy vigyázzunk az épületekre, az Idősek Tanácsának és a vallási vezetők segítségével. Ezek a házak magántulajdonban vannak, és mivel a legtöbb tulajdonosa nincs itt, vigyáznunk kell rájuk, amíg helyre áll a mindennapi rend – magyarázta a polgármester, Pierre Douta.
A megbékélési folyamatot nehezíti, hogy a konfliktusok miatt a gazdasági tevékenység is holtpontra jutott.
Gyorsan terjedő betegségek, alultápláltság
A közegészségügyi helyzet még nem volt ilyen rossz, gyorsan terjednek a betegségek.
Mint mindenfelé az országban, itt is az Orvosok Határok Nélkül szervezet tagjai igyekeznek javítani az egészségügyi ellátáson.
A malária, a légúti fertőzések, és az AIDS mindennapos diagnózis a carnot-i kórházban. Egyre több az alultáplált gyermek.
- Az események óta kevesebb pácienst fogadunk, mert a szülők máshová települtek, az erdőbe menekültek vagy máshol bújnak meg. A feszült helyzetben nem tudnak termelni és aratni, így a gyerekeknek sem jut elég étel. Az átmeneti nyugalom beálltával ismét érkeztek páciensek – mondta Justin Oladedji, az Orvosok Határok Nélkül szervezet aktivistája.
A széleskörű szegénység nagy kontrasztban áll a régió értékes ásványkincseivel, amire a gyémántipar épít.
A nemzetközi embargó idején is folytatódik a közép-afrikai kövek exportja, miközben az ebből származó előnyök ellenőrizetlenül áramolnak.
A bűncselekmények mindennaposak.
A nyugati térségből Kamerun felé vezető egyik úton rendszeresen kifosztják a kereskedelmi és humanitárius konvolyokat.
Stábunk szerencsésen érkezik Berbératiba, az ország második legnagyobb városába.
A térségben az élet és a halál szorosan együtt van jelen, az egészségügyi ellátás nagyon alacsony színvonalú.
- Manapság sokkal többen jönnek kórházba, mert ingyenes ellátást nyújtunk. Korábban, amikor fizetni kellett ezért, inkább hagyományos gyógymódokkal próbálkoztak az emberek otthon. A hozzánk érkező gyerekek nem jöhetnének, ha nem lenne ingyenes az ellátás – magyarázta Michel Bimako, a Berberati Régiós Kórház vezető orvosa, az Orvosok Határok Nélkül szervezet tagja.
Az Orvosok Határok Nélkül szervezet próbálja a városban máshol működő egészségügyi ellátóhelyeket is támogatni.
Így a Potopoto negyed szomszédságában is.
Errefelé a páciensek száma csökkent, mióta a muzulmán lakosságot kitelepítették innen, házaikat és mecseteiket lerombolták.
Ez válasz volt a szeleka fegyveresei által elkövetett mészárlásokra, amik a nem muzulmán lakosság ellen irányultak.
Nehéz elképzelni, hogy belátható időn belül békésen együtt élhessenek a korábban szembenálló csoportok, mondja az itteni egészségügyi központ vezetője:
- Most olyanok laknak errefelé, akiket szintén elüldöztek otthonaikból, és mivel az előző lakók innen elmentek, most ők foglalták el a még álló házakat. Voltak, akik rombolásra használták ki a űrzavart – mondta Edward Guioa.
Drog és ital fokozza az erőszakos hangulatot
Stábunk olyanokkal is találkozott, akik az antibalakás virrasztások szomszédságában tartózkodtak.
Tétlen fiatalok csoportjait látni, tekintetükben az alkohol és a kábítószer hatása fedezhető fel.
Szerintük az erőszak, amit a szeleka fegyveresek elkövettek, megbocsáthatatlan, és készek erőszakkal megtorolni a történteket bármelyik muzulmánok:
- Megölöm őket, fejet fejért – fenyegetőzik egyikük.
- Nem lehet megállítani, leromboltam a muzulmánok házait! – büszke tetteire egy másik.
- Ha halált akarnak, tőlünk megkaphatják! – fogalmaz egyértelműen a láthatóan részeg vagy beállt harmadik.
- Ha rátalálok egy muzulmánra, megölöm! – fenyegetőzik egy negyedik fiatal is.
Keresztény püspöknél húzódnak meg a muzulmánok
Berberati templománál találjuk a körülbelül 350 muzulmánt, akik a városban maradtak.
Nem merészkednek a kaputól 200 méternél messzebb, félnek a támadásoktól.
A fenyegetettség ellenére a püspök és csapata kitart amellett, hogy megvédik a náluk menedéket kereső embereket.
Hosszú ideig is eltarthat, amire az erőfeszítések megbékélést hozhatnak.
- Ez egy politikai konfliktus. A vallási különbségeket csak arra használják, hogy elfedjék a valódi okokat. Korábban a vallási közösségek nem támadtak egymásra. Az az üzenetünk, hogy a megbékélésnek és a szabdságnak vissza kell térnie. Ezt nem akarják meghallani azok, akik uralják a jelenlegi helyzetet, de mi nem adjuk fel a reményt – mondta Berbérati püspöke, Dennis Kofi Agbenyadzi.
A félelem továbbra is nagy.
Abdou Raman néhány nappal azelőtt érkezett, hogy találkoztunk vele.
Hónapokig a bozótosban rejtőzködött. Amikor megpróbált visszatérni elpusztított falujába, macsétával támadtak rá.
A reményt mégsem adja fel.
- Mi, közép-afrikaiak, keresztények és muzulmánok, egy nép vagyunk, ugyanolyan emberek. Az örög férkőzött közénk. Itt együtt eszünk, együtt alszunk, muzulménok és keresztények. A politikusok azok, akik hibákat követnek el. Ismét békében kell élnünk – mondta Abdou Raman Danzouma, egy otthonából elmenekült civil.
