2015. november 13-án iszlamista terroristák 132 embert öltek meg Párizsban a Bataclan koncertteremben, bárokban és teraszokon. Párizs a támadás 10. évfordulójára készül.
A Bataclan a Charlie Hebdo szatirikus lap elleni, 2014-es támadással együtt fordulópontot jelentett Nyugat-Európában: az akkor ereje teljében lévő Iszlám Állam dzsihadista terrorszervezet alapjaiban rengette meg az európaiak biztonságérzetét. Az évforduló közeledtével a túlélők is egyre intenzívebben emlékeznek a történtekre, mondta el a túlélőket összefogó egyesület vezetője az AP hírügynökségnek.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
"Emlékszem, hogy tisztán láttam a fegyver csövéből kilövellő lángot. Emlékszem, hogy a földön feküdtem, és láttam annak a lánynak az arcát, aki a még mindig álló, mozdulatlannak tűnő terroristát nézte, és az embereket, akik megragadták és a földre vitték. Ez számomra újabb ébresztő volt, hogy „el kell menned, menekülnöd kell, amennyire csak tudsz”. Aztán emlékszem, hogy testeken másztam át. Úgy gondolom, hogy a legtöbbnem volt halott, inkább halottnak tettette magát, de emlékszem néhány arcra, ahol a nyak szögéből és a bőr színéből azt gondolom, hogy biztosan halottak voltak. És tudod, tényleg néhány hónapba telt, mire eszembe jutott ez."
Denouveaux-nak relatíve sokáig tartott, de túltette magát a történteken, családot alapított, három gyereke van.
"Egy év és rengeteg gyógyszer kellett, hogy a poszttraumás stressz szindróma kritikus szakaszán túl legyek, de még később is váratlanul és gyakrabban, mint szerettem volna, visszatért, mondjuk a metrón vagy a tűzijáték alatt, ha füstöt éreztem - meséli Arthur Denouveaux. - De 2017. óta, azt mondanám, elmúltak a pánikrohamok. De nagyon óvatos vagyok ezzel, mert nem vagyok biztos abban, hogy a PTSD-ből ki lehet teljesen gyógyulni, szerintem csak vannak hosszabb periódusok, amikor nem történik semmi."
A túlélők számára az évforduló környéke nehéz időszak, amikor egymás társaságát keresik.
"Itt van a 10. évforduló, és az érzelmek és a feszültség mindenhol jelen van bennünk, túlélőkben", mondta Arthur Denouveaux. "Ez bizonyos értelemben elszigetel minket a világtól, mert annyira a gyászra és a halottakra koncentrálunk, hogy egyfajta buborékban élünk. November 1-jétől elkezdünk annyira egymással foglalkozni, hogy minden más elmosódik. Azt mondanám, hogy a legnehezebb rész november 14., amikor valahogy vissza kell térni a normális életbe, és a gyász még mindig ott van, de a minket összekötő kapocs már lazul."
A párizsi önkormányzat egy emlékkertet avat csütörtökön az áldozatok és a túlélők emlékére a városháza közelében. A kertben szimbolikusan megjelenítik a támadás hat helyszínét és az áldozatok nevét.