A múlt héten bemutatott A szavazat ára című film kapcsán arról beszélgettünk a film egyik készítőjével, Tompos Ádám újságíróval és Sárosi Péter drogpolitikai aktivistával, hogy a drogokkal történő szavazatvásárlás hogyan és miért működik, és mi ennek a társadalmi háttere.
A választási csalások egy formáját, a vidéki szavazatvásárlásról szóló dokumentumfilmet mutattak be múlt héten a DE! Akciócsoport független filmesei és újságírói. A készítők, Tímár Áron, Buczó Csanád és Tompos Ádám (a Magyar Hang újságírója) Járdánházán, Tiszaburán, Ilken, és Nyírbogáton is forgattak, és egy év alatt arról készítettek több mint hatvan interjút, hogyan zajlik a Tiszaburáról ismertekhez hasonló vidéki szavazatvásárlás. Legalábbis eredetileg ezt tervezték. A munka közben kiderült, hogy filmükben egy széleskörű vidéki válsághelyzetből fakadó korrupt politikai eljárásrendet kell megmutatni, ami túlmutat a közismert törékeny gazdasági helyzeten.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A vásznon megszólal rendőr, anonimitást kérő polgármester és a választásokon való indulásból zsarolással kiszorított korábbi jelölt is. És persze érintett civilek, akik a többi között azt állítják, hogy a kormánypárti érdekekhez hűtlen szavazókat tűzifa- vagy közmunkamegvonással büntetik, hogy a vízszolgáltatás vagy a villany megvonásával szankcionálják az érintetteket, sőt, hogy a gyámügy révén szakítanak el gyereket a szüleitől, ha az utóbbiak rossz helyre ikszelnek.
Az alkotók szerint a Fidesz egyebek közt ezekkel a módszerekkel több mint félmillió szavazatot próbál megszerezni, elsősorban az észak- és kelet-magyarországi falvakban. Ez 6–7 százaléknyi szavazatot jelent, ami a Fidesz és a Tisza Párt kiélezett küzdelmében sorsdöntő jelentőségű lenne. És mint kiderül, legkevesebb 1,1–1,3 milliárd forintos kiadást.
A vidéki szavazatszervező gépezetről annak egyik volt helyi vezetője a filmben azt állítja, hogy a nyolc évvel ezelőtti választásokon egy kisebb településen 60–70 ember dolgozott össze. Voltak, akik nagyobb összeget, 70 ezer forintos napi bért kaptak, 35 ezret azok, akik az urnákig kísérték a szavazókat, és ha kellett, ikszeltek helyettük. Óradíjas alkalmazottakról is beszámolt, és arról is, hogy a helyi szavazatszerző gépezet létrehozásáért ő maga 12 millió forintot kapott, beosztottjainak pedig összesen egymillió forintot osztott szét.
Ahol a vidéki drogmaffia és a pártérdek találkozik
A film egyik legsúlyosabb állítása az, hogy a szavazatszervező-bandák kábítószereket is alkalmaznak: dizájnerdrogokkal (főleg kristállyal) díjazzák, ha valaki a Fideszre voksolt, a szavazás reggelén pedig előbb leitatják, akit le kell, majd a részegeket maguk kísérik a szavazólapig, ahol marad a felügyelet. A tiszaburai választási csalásokkal is foglalkozó Tompos Márton azt mondja, hogy filmjük túlmutat a Bod Tamás által januárban publikált információkon, melyek szerint 106 választókörzet közül 53-ban készítenek elő különböző befolyásolási akciókat. Mint mondja, a munka folyamán meglepte őket, hogy az ország egymástól elszigetelt pontjain, egymástól független helyiségekben – nógrádi, borsodi, szabolcsi, és jász-nagykun-szolnok-i településeken – találtak egymáshoz hasonló példákat.
Bár eddig úgy tűnt, hogy ez egy „roma-ügy", a filmben kiderül, hogy annál egyszerre tágabb és bonyolultabb, magyarázza Tompos. Ezen nem kell meglepődnünk, folytatja, Bod „pontról-pontra bebizonyította, hogy a dolog egészen Kubatov Gáborig, a Fidesz alelnökéig ér".
A roma vezetők tagadják, hogy a szóban forgó mozgósítás zajlana, ugyanakkor a filmben bemutatott helyi történetek és a miniszterelnök mondatai másra utalnak. Mint azt Tompos boncolgatja, „már bőven forgattak, amikor Orbán Viktor összehívott egy ankétot a fideszes önkormányzati képviselőknek, ahol elmondta, hogy ezt a választást bizony nekik kell megnyerni. Hát joggal merült fel a kérdés ezekben a polgármesterekben, hogy mégis mit lehetne tenni a fideszes sikerért a lebonyolításon és a helyszínek biztosításán túl. A miniszterelnök nem fejtette ki, hogy mit is jelent az, hogy nektek kell ebbe beleállni, és akkor megnyerjük, igaz, az is lehet, hogy a politikai felelősséget ezzel már előzetesen rájuk hárította”. Az újságíró szerint beszédes tény, hogy három megkérdezett polgármester közül csak egy merte vállalni a véleményét, mint hozzáteszi, valószínűleg „konkrét számokat” is kérnek fideszes képviselőktől.
Tehát sok településen a dílerek és önkormányzatok együtt vesznek részt a mozgósításban. Tompos szerint semmi meglepő nincs abban, hogy az általuk bemutatott szegregátumokban ilyenkor is „pörgetik a kristályt”. A bandák éppen azért használják ezt a szert, magyarázza, mert olcsó, hozzáférhető és mert a dílerek a koronavírus óta egyébként is ezt osztják. Mivel a bemutatott vidéki helyszíneken másfél évtizede drogkrízis van, nyilvánvaló, hogy a száraztészta, a krumpli, a pálinka, vagy épp a féldisznó mellett van felvevő piacuk a drogoknak.
„Mindez azonban túlmutat a drogon, a félelemben tartásról szól", vélekedik, ami szerinte a drogok kapcsán abban a jelenetben érhető tetten a leginkább, amelyben a polgármester intézőjeként fellépő mezőőr követi és drogozással vádolja meg a forgatócsoportot. A hatalom fegyelmező ereje egy helyi lakost csendre int. A film készítőire nem hatott.
Tompos azt mondja, bár olyan esetekről hallottak, hogy leitatják az embereket a választás napján, olyanról még nem, hogy közvetlenül a szavazás előtt drogoztak volna be valakit. „Ha valaki függő is” – teszi hozzá – „nem kiugró, hogy pont a szavazás napján történjen a szerhasználat. Ráadásul szerintem a kábítószerkrízis ezerszer mélyebb annál, minthogy pont így történjen szavazatvásárlás.” Hozzáteszi, nehéz ilyen példát találni: ehhez eleve kell egy szavazás, ráadásul egyszerre kell ott lenni háromszáz-négyszáz szavazóhelységben és a környékükön.
A szakértő szerint...
Sárosi Péter drogpolitikai szakértő azt mondja, hogy ez utóbbiról ő sem hallott, de a drogok alkalmazását illetően a vidéki forrásai hasonló esetekről számoltak be, mint amiről a film. Mint mondja, nem feltétlenül kell épp a választások napján bedrogozni valakit ahhoz, hogy oda ikszeljen, ahová a megbízó akarja, hiszen ezeknek a szereknek egy idő után elnyúlik a hatásuk.
Mint hozzáteszi, szerinte nem az a fontos, hogy a szavazás pillanatában valaki módosult tudatállapotban van, vagy sem, hanem az, hogy a drogozás maga hosszútávon kiszolgáltatott helyzetbe sodorja a függőket. Sárosi azt mondja, hogy a drog elsősorban azért hatékony a kormányzat által működtetett vidéki alvilág szempontjából, mert ezzel tartós alá-fölé rendeltségi viszonyok alakíthatóak ki.
A szakértő szerint ez a film fontos alkotás, mert hűen bemutatja azt az ellentmondást, ami a magyar kormány által hangoztatott szigorú drogpolitika és a vidéki valóság között van. Azt is, hogy ebben a kormány felelőssége kizárólagos és óriási, illetve, hogy ezzel a felelősséggel visszaélt. Úgy látja, a kormány mindezt azért tette, hogy megágyazzon a Magyar Péter elleni, drogszálat érvényesítő lejáratókampánynak, ami szerinte „csúnyán felsült”.