Befolyásolhatja egy űrhajó kialakítása az űrhajósok mentális egészségét? Tudósok feltérképezték, miként hat a világítás, a privát szféra és a közös terek a Holdra és Marsra tartó hosszú küldetések jóllétére.
Tudósok feltérképezték, hogy egy űrbeli lakóhely különböző jellemzői miként befolyásolhatják az űrhajósok mentális, érzelmi és társas jóllétét egy új tanulmányban (forrás: angol).
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Massachusetts Institute of Technology (MIT) és az Egyesült Államokban működő University of Colorado Boulder kutatói azt vizsgálták, milyen összefüggés van olyan tényezők, mint a világítás, a magánszféra és a lakóterek elrendezése, valamint olyan élmények között, mint a szorongás, a honvágy, a fáradtság és a legénység tagjai közötti kapcsolatok.
A cél, hogy a mérnökök számára világosabb szempontokat adjanak az űrhajósok mentális egészségének figyelembevételéhez, amikor hosszú időtartamú űrmissziókhoz terveznek lakóhelyeket.
„Már egy ideje köztudott, hogy az űrben élni nehéz” – mondta Mich Lin, a tanulmány egyik vezető szerzője, a MIT Human Systems Lab és Engineering Systems Lab doktori hallgatója a sajtóközleményben.
„Messzire jutottunk attól a korszaktól, amikor az ember csak egy bádogdobozban utazott. Ahogy a prioritások egyre inkább a hosszú távú felfedező missziók felé tolódnak, még fontosabbá válik, hogy a legénység tagjai biztonságban, egészségesen, elégedetten és produktívan végezzék a munkájukat” – tette hozzá.
Szélsőséges környezetekben a lakóhelyeket általában elsősorban a túlélés szempontjai szerint alakítják ki. A tengeralattjáróknak, az Antarktiszon lévő bázisoknak és az űrhajóknak azonnali fizikai veszélyektől kell megvédeniük az embereket, gyakran rendkívül szűk helyen.
Az űrutazás jelentős pszichológiai terhelést róhat az űrhajósokra. Az elszigeteltség és a bezártság hatással lehet az alvásra, a hangulatra, a kognitív teljesítményre és a legénységen belüli kapcsolatokra, a természetes nappal-éjszaka ciklus hiánya pedig felboríthatja a szervezet cirkadián ritmusát.
Ahogy azonban az emberiség hosszabb küldetésekre készül a Holdra, majd idővel a Marsra, az űrhajósok hónapokat, sőt éveket is eltölthetnek ugyanazzal a kis létszámú csapattal, távol a családtól és barátoktól, nagyon kevés lehetőséggel arra, hogy elhagyják közvetlen környezetüket.
Mennyit segíthet a tervezés?
A kutatók átfogó, többszörösen ismételt szakirodalmi áttekintést végeztek az űrbeli és más szélsőséges környezetek lakhatóságáról, hogy bizonyítékokat találjanak a fizikai környezet és a viselkedéses egészség közötti kapcsolatokra.
A korábbi vizsgálatok alapján egy olyan térképet állítottak össze, amely 68 tényezőt és 167 kapcsolatot tartalmaz, és azt mutatja meg, hogyan befolyásolhatják a környezet egyes elemei a viselkedéses egészséget és a teljesítményt.
Különösen 14 érzelmi állapotra és élményre összpontosítottak, amelyekre hatással lehet a lakóhely kialakítása, köztük a szorongásra, az autonómiára, a kíváncsiságra, a fáradtságra, a nosztalgiára és a társas kötődésre.
Ezt követően feltérképezték, hogy az egyes tervezési tényezők miként járulhatnak hozzá ezekhez a kimenetekhez.
A világítás például befolyásolja az alvást és a cirkadián ritmust. Az, hogy a legénység tagjai számára mennyi magánszféra áll rendelkezésre, hatással lehet a stresszre és az autonómiára, míg a közös terek, folyosók és bejáratok elrendezése meghatározhatja, milyen gyakran találkoznak egymással az emberek.
Ezzel párhuzamosan a közlekedőutak, lépcsők és bejáratok is hozzájárulhatnak a barátságok alakulásához és a társas kohézióhoz, mivel befolyásolják, hogy az emberek milyen gyakran futnak össze természetes módon.
A kutatók azt is javasolják, hogy érdemes olyan megoldásokat keresni, amelyek segítenek az űrhajósoknak erősebb kötődést kialakítani lakóhelyükhöz, ezzel csökkentve a honvágyat. Ide tartozhat például a nagyobb fokú magánszféra, illetve olyan terek, amelyeket a legénység tagjai átrendezhetnek vagy személyre szabhatnak.
„A lakóhely és a viselkedéses egészség közötti kapcsolatot ilyen formában korábban még nem tárták fel” – mondta Lin. „Mi hoztuk létre ezeket az összefüggéseket elsőként.”
A kutatócsoport szerint ugyanezt a megközelítést a Földön is lehet alkalmazni, például tengeralattjárókon, olajfúrótornyokon, antarktiszi expedíciókon és más, hosszú távú elszigeteltséggel és bezártsággal járó környezetekben.
Eredményeiket egy interaktív weboldalon is közzétették, amelyet Human-Environment Connection and Interaction Atlasnak (HECIA) neveznek, és ahol a tervezők felfedezhetik a különböző kapcsolatokat.
A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy sem az eszköz, sem a mögötte húzódó koncepció nem tekinthető minden helyzetre érvényes útmutatónak a szélsőséges környezetekben használt lakóhelyek megtervezéséhez. A megfelelő kialakítás mindig az adott lakóhely sajátos követelményeitől és korlátaitól függ.