Új kutatás szerint a visszavonult labdarúgók körében nagyobb a depresszió és a szorongás kockázata, és kimutathatóak az agyi elváltozások is.
Új kutatás szerint a volt futballisták körében magasabb a depresszió és a szorongás szintje, és gyakrabban számolnak be gondolkodási és döntéshozatali nehézségekről, mint az egészséges, nem futballozó emberek.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A vizsgálat első eredményei azt mutatják, hogy a 142 profi volt játékos csaknem egyharmadánál olyan súlyos tüneteket találtak, amelyeket már klinikai depressziónak lehet minősíteni, szemben az összehasonlító csoport mindössze 9 százalékával. Szorongás esetén a játékosok 42 százaléka érte el a klinikai küszöböt, míg a nem futballozók körében ez az arány 25 százalék volt.
„Bár a standard kognitív teszteken nem látszott egyértelmű különbség a volt játékosok és a nem futballozók között, a résztvevők által jelzett tünetekben – például szorongás és depresszió – valamint az agyi képalkotó vizsgálatokon már jelentős eltéréseket láttunk” – mondta Caleigh Grace Lynch, a tanulmány vezető szerzője.
Hozzátette: az eredmények arra utalnak, hogy a volt profi futballisták agyi egészségében már középkorban is kimutatható hatások jelentkezhetnek, jóval azelőtt, hogy az olyan betegségek, mint a demencia, általában felszínre kerülnek.
A kutatásban 142, 30 és 60 év közötti volt hivatásos játékos vett részt: 126 férfi, akik legalább három évig főállású profiként futballoztak, valamint 16 nő, akik az Egyesült Királyság legfelső két női osztályában játszottak.
Őket 56, hasonló korú, egészséges személlyel hasonlították össze, akiknek nem volt előéletük kontakt sportokkal, katonai szolgálattal, fejsérüléssel vagy neurológiai problémákkal.
A londoni Imperial College kutatói által végzett, és a 2026-os Alzheimer’s Association International Conference (AAIC) rendezvényen bemutatott vizsgálat azt is kimutatta, hogy az egykori élvonalbeli játékosok a tervezés, a koncentráció, a problémamegoldás és a mindennapi feladatok ellátása terén csökkent képességekről számoltak be azokhoz képest, akik soha nem játszottak futballt.
Ez a különbség azonban csak a résztvevők saját beszámolóiban jelent meg, a memória- és gondolkodási tesztekben nem mutatkozott egyértelmű eltérés a két csoport között.
A mágneses rezonanciás képalkotás (MRI) egyes volt játékosok és az egészséges kontrollcsoport agyi szerkezete között is különbségeket mutatott ki, a futballisták esetében csökkent agytérfogatra utaló jelekkel.
A kutatók ugyanakkor figyelmeztettek: bár a súlyosabb tünetek és a megváltozott térfogatmintázat utalhat trauma okozta neurodegenerációra, ennek egyértelmű igazolásához további vizsgálatokra van szükség.
„Az ilyen jellegű kutatások segíthetnek abban, hogy a játékosok, a klinikusok és a sportág irányító testületei jobban megértsék a lehetséges kockázatokat, átgondolják, miként tehető biztonságosabbá a sport, és közben az érintettek megalapozott döntéseket hozhassanak” – mondta Maria C. Carrillo, az Alzheimer’s Association tudományos igazgatója.
Világszerte emberek milliói futballoznak nap mint nap, és bár a rendszeres testmozgás összességében jótékonyan hat az egészségre, a sportág a fejsérülések egyik forrása is lehet.
A futballisták ismétlődő feji ütéseknek vannak kitéve a szándékos, alacsony intenzitású fejelések, valamint az ellenfél testével vagy a talajjal való erős ütközések miatt.
„Azáltal, hogy hosszabb időn át követjük a résztvevőket, reméljük, jobban megérthetjük, a visszatérő feji ütések miként befolyásolják az agy hosszú távú egészségét. Ez abban is segíthet, hogy módszereket találjunk a sporttal járó kockázatok csökkentésére” – mondta Thomas Parke, az Egyesült Királyság Dementia Research Institute munkatársa.