Litvánia, a 2,8 milliós balti állam az „egészségügyi sivatagok” felszámolására fiatal orvosokat küldene a távoli régiókba. A rezidensek ezt „populista” lépésnek tartják.
Csütörtökön a litván parlament megszavazta, hogy további, államilag finanszírozott orvosi rezidensképzési helyeket hozzanak létre.
Van azonban egy bökkenő.
Az állam fizet, de a rezidensnek már a felvételkor olyan szerződést kell aláírnia, amelyben vállalja, hogy a szakképzés befejezése után öt évig egy olyan térségben dolgozik, ahol hiány van egészségügyi szakemberekből.
A rezidensek nincsenek elragadtatva az ötlettől, és az Alkotmánybírósághoz készülnek fordulni.
„A választott intézkedés populista” – írta Laurynas Maciulevičius, a Litván Rezidensorvosok Szövetségének elnöke az Euronews Healthnek küldött írásos kommentárjában. Miközben a cél az, hogy biztosítsák az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést azokon a területeken, ahol kevés az egészségügyi dolgozó, „ez az eszköz nem ad választ az alapvető kérdésre: miért döntenek úgy az orvosok, hogy vállalnak – vagy éppen nem vállalnak – munkát vidéken?” – fogalmazott Maciulevičius.
A módosítások egyik kezdeményezője, a szociáldemokrata Orinta Leiputė szerint a rezidensek továbbra is választhatják azt, hogy anélkül végezzék el a képzést, hogy öt év vidéki munkavégzésre köteleznék magukat.
„Ez egy választható lehetőség” – mondta Leiputė egy sajtóközleményben (forrás: angol). „Ha egy fiatal orvos nem szeretne kötelezettséggel járó képzést, egyszerűen nem azt választja, hanem a már most is létező, kötelezettség nélküli helyekre jelentkezik.”
Csakhogy kevés az esély arra, hogy valaki ilyen helyre bekerüljön.
Hazai szinten a 385 államilag finanszírozott rezidensképzési helyből mindössze 20-nál nem lesz feltétel az ötéves vidéki munkavégzés. Leiputė hozzátette: a kötelezettség nélküli, állami finanszírozású helyek száma változatlan marad. A rezidensek emellett választhatnak nem államilag finanszírozott képzési helyeket is.
Litvániában 10 ezer lakosra vetítve több orvos jut, mint a WHO európai régiójának átlaga (forrás: angol), ezzel az ország Svájcot is megelőzi, és közvetlenül Németország mögött áll. Az orvosok száma azonban egész Európában csökken az elöregedő népesség és a kedvezőtlen munkafeltételek miatt. Leiputė szerint Litvániában 2032-re 269 háziorvos, 207 belgyógyász és 146 gyermekorvos fog hiányozni. Ráadásul a vidéki térségekben kialakuló úgynevezett egészségügyi sivatagok felszámolásával a legtöbb ország küzd.
A rezidensek elismerik, hogy a régiókban biztosítani kell az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, a probléma lényegét azonban továbbra sem kezelik. „A régióknak nem ötévre odarendelt orvosokra van szükségük, hanem olyan rendszerre, amelyben az orvosok maguktól is ott akarnak maradni” – mondta Maciulevičius, hozzátéve, hogy sem a háttérokok elemzése, sem hatásvizsgálat, sem pedig világos indoklás nem készült arról, miért éppen az ötéves kötelező szolgálat lenne a legjobb megoldás.
Nem csodafegyver
Leiputė szociáldemokrata képviselő úgy véli, ez az intézkedés nem csodafegyver, inkább csak kiegészítése a már létező, a vidéki térségekbe csábítani hivatott eszközöknek, mint az extra ösztöndíjak, a letelepedési támogatások vagy a lakhatási segítség.
„Az is napirenden van, hogyan lehetne vonzóbbá tenni a vidéki álláshelyeket az idősebb orvosok számára, akik esetleg már nem szeretnének egyetemi klinikákon vagy nagy orvosi központokban dolgozni, ahol különösen megterhelő a munka” – mondta Leiputė.
A liberálisok már el is ítélték a módosításokat, attól tartva, hogy visszafelé sül el a dolog. „A parlamenti többség aláásta az egyén önrendelkezési szabadságának alkotmányos elvét” – mondta a Liberális Mozgalom elnöke egy sajtóközleményben (forrás: angol). „Nem lehet kényszerrel egyenlőséget teremteni az egészségügyben: épp ellenkezőleg, a kényszer csak még több orvost fog elüldözni és kivándorlásra késztetni.”
A WHO-jelentés (forrás: angol) szerint számos európai ország különféle stratégiákat vezetett be, hogy kezelje az egészségügyi dolgozók hiányát az ellátatlan térségekben.
Finnországban a hatóságok az orvosképzés földrajzi elosztásának módosításával, az ápolók szerepének bővítésével, valamint olyan ösztönzőkkel, mint a magasabb fizetés és a rugalmasabb munkafeltételek, próbálják javítani az ellátáshoz való hozzáférést, és rávenni az orvosokat, hogy letelepedjenek a távoli térségekben.
Lettország más megoldást választott: az orvosi egyetemek előnyben részesítik azokat a jelentkezőket, akik vállalják, hogy a képzés befejezése után vidéken dolgoznak. Az ellátatlan térségekben praktizáló orvosok emellett havi pótlékot, magasabb fejpénzt és további anyagi támogatást is kaphatnak, például szakmai továbbképzéseik finanszírozására.
Az új szabályok várhatóan 2027-től lépnek hatályba.