Egy új tanulmány szerint a család anyagi helyzete nagyban befolyásolja a gyerekek agyfejlődését.
Minden élmény, amely egy gyermeket ér, nyomot hagy az agyában, és egész hátralévő életében befolyásolja annak fejlődését és működését.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Egy gyermek családjának anyagi helyzete és környezete, például az a lakókörnyezet, ahol felnő, a korábban feltételezettnél nagyobb hatással lehet az agy fejlődésére – erre utal egy új kutatás.
Az Egyesült Államokban működő Washington Egyetem kutatói által végzett vizsgálat szerint a szocioökonómiai tényezők a gyermekek agyműködését mérő mutatók változékonyságának mintegy 16 százalékát magyarázták, és nagyobb hatással voltak, mint az intelligenciahányados (IQ), a szülői nevelési stílus vagy a kórelőzmény.
„Az alacsony társadalmi-gazdasági hátterű gyermek agya úgy néz ki, mint egy olyan, jómódú környezetben élő gyermeké, aki kialvatlan és stresszes” – mondta Nico Dosenbach, a tanulmány vezető szerzője.
Hozzátette: ez nem „kevésbé okos agy”, és ha sikerülne javítani az alacsonyabb társadalmi-gazdasági helyzetű családokban élő gyermekek alvásminőségét, illetve csökkenteni a stresszt, akkor mérsékelni lehetne az ezekből a körülményekből fakadó különbségeket.
A szegénység a gyerekeket különösen súlyosan érinti: nagyobb eséllyel élnek szegénységben, mint a felnőttek, és ez a fejlődés szempontjából kulcsfontosságú években még súlyabb következményekkel járhat.
A UNICEF adatai szerint világszerte csaknem 900 millió gyermek él úgynevezett multidimenzionális szegénységben, vagyis olyan alapvető szükségletekhez sem jut hozzá, mint az élelem, az ivóvíz, a lakhatás, az oktatás és az egészségügyi ellátás.
A kutatók mintegy 12 ezer, kilenc és tíz év közötti gyermeket vizsgáltak, elemezve a környezetüket, egészségi állapotukat és mindennapi tevékenységeiket.
Összesen 649, az agyfejlődést befolyásoló változót vettek számba, amelyeket olyan kategóriákba soroltak, mint a képernyő előtt töltött idő, a kognitív képességek, a testi és lelki egészség, a szülői nevelés, valamint a származás és a nem.
A legfontosabb tényezőnek a lakókörnyezet és az anyagi helyzet bizonyult. Ezek különösen szoros kapcsolatban álltak az agy mozgásért és érzékelésért felelős területeinek működésével, amelyek rendkívül érzékenyek az alvás és a stressz mindennapi ingadozásaira.
„Én csak az agyban lévő elefántnak kezdtem nevezni” – mondta Scott Marek, a tanulmány első szerzője. – „Sejtettem, hogy számítanak a társadalmi-gazdasági lehetőségek, de nem gondoltam, hogy ennyire. Minden más tényezőt messze felülmúltak.”
Hozzátette: pusztán az agyi képalkotó felvételek alapján meg tudták becsülni, milyen anyagi helyzetben él a gyermek családja, és mennyit alszik, illetve mennyi időt tölt képernyő előtt.
Az IQ-t ugyanakkor nem lehet ilyen felvételekből megállapítani. „Ez számomra azt jelzi, hogy az IQ-nak nincs szilárd neurobiológiai alapja. A környezet olyan módon formálja a gyermekek agyát, amelyet eddig tévesen az intelligenciahányados tükreként értelmeztek, holott valójában a stressz és az alvásmegvonás lenyomatairól van szó” – mondta Marek.