A Balti-tenger állapota továbbra sem javul, évtizedes természetvédelmi erőfeszítések és helyreállítási programok ellenére sem mutat érdemi minőségi változást.
A Balti-tenger évtizedek óta óriási nyomás alatt áll, mivel az emberi tevékenység a világ egyik legnagyobb „holt zónájává” változtatta.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A klímaváltozás, az oxigént elszívó algák és a belső anyagkörforgalom halálos triója miatt a Balti-tenger szó szerint fuldoklik, és úgy tűnik, hogy az évek óta tartó védelmi intézkedések sem segítenek.
A Leibniz Balti-tengeri Kutatóintézet Warnemünde (IOW) friss jelentése most szigorúbb vízgazdálkodást sürget, és arra figyelmeztet, hogy a Balti-tenger nem fog tudni puszta „egyszerű ok-okozati elv” alapján regenerálódni.
Miért fuldoklik a Balti-tenger?
Több mint fél évszázada szenved a Balti-tenger az eutrofizációtól.
Ez az a folyamat, amikor a környezet túlzott mértékben telítődik olyan tápanyagokkal, mint a nitrogén és a foszfor, ami algavirágzást, oxigénhiányt és a vízi élővilág fulladását idézi elő. Amikor a felesleges algatömeg lebomlik, és nagy mennyiségű szén-dioxid szabadul fel, a tengervíz pH-értéke csökken, ami savasodást kockáztat.
Ezek a tápanyagok nagyrészt emberi tevékenységekből származnak: a mezőgazdaságban használt műtrágyákból és trágyából, a kezeletlen vagy nem megfelelően kezelt szennyvízből, valamint az ipari hulladékból – különösen az élelmiszer-feldolgozásból és a vegyiparból.
A fosszilis tüzelőanyagokból származó nitrogén is eljuthat a vizekbe, az úgynevezett légköri ülepedés útján.
Az eutrofizáció gyakran úgynevezett „holt zónák” kialakulásához vezet, ahol annyira kevés az oxigén, hogy a felszíni vízréteg alatt alig vagy egyáltalán nem marad élet.
Az uniós és nemzeti jogszabályoknak köszönhetően, valamint olyan védelmi kezdeményezések révén, mint a Balti-tenger védelmét szolgáló Helsinki Bizottság (HELCOM) Balti-tengeri Akcióterve, jelentősen csökkent az emberi eredetű tápanyag-szennyezés.
Az IOW adatai szerint az 1980-as évek óta a folyók foszforterhelése mintegy 50 százalékkal, a nitrogénterhelés pedig körülbelül 30 százalékkal esett vissza.
1995-ben a Balti-tenger középső medencéjébe jutó teljes foszformennyiség évente még meghaladta a 20 000 tonnát, 2017-re azonban ez nagyjából 12 400 tonnára csökkent.
Az évtizedes előrelépés ellenére a tudósok arra figyelmeztetnek, hogy mindeddig nem tapasztalható „jelentős javulás” a Balti-tenger felszíni vízminőségében.
Miért nem segítettek a természetvédelmi erőfeszítések a Balti-tengeren?
A Balti-tenger félsós, erősen rétegzett víztömeg. Hétköznapi nyelven ez azt jelenti, hogy sósabb az édesvíznél, de kevésbé sós, mint az átlagos tengervíz. Emellett rétegekre tagolódik: a kevésbé sós felszíni víz a sűrűbb, sósabb vízréteg fölött helyezkedik el.
Mindez együtt megnehezíti, hogy a légkörből származó oxigén eljusson a mélyebb rétegekbe.
„A szerves anyagok lebomlása ezért gyakran oxigénhiányt okoz a mélyebb rétegekben, amelyeket csak átmenetileg tudnak levegőhöz juttatni a ritka, sós észak-tengeri beáramlások” – áll a jelentésben (forrás: angol).
Lehet, hogy éppen egy ilyen ritka esemény előtt állunk: február elején 275 milliárd tonna víz távozott a Balti-tengerből, ami 67 centiméterrel csökkentette a vízszintjét. A jelenséget az erős szél, egy magasnyomású zóna és a markáns frontok hiánya táplálta.
„A január eleje óta tartó, tartósan erős keleti szelek a Dán-szorosokon keresztül az Északi-tenger felé tolták a víztömegeket, ami a medence egészében vízszintcsökkenést eredményezett” – olvasható a Lengyel Tudományos Akadémia Oceanológiai Intézetének bejegyzésében.
„Amíg ez a meteorológiai helyzet fennáll, a medencék délkeleti végében a víztömegek úgymond 'leszorítva' maradnak, és helyenként tovább csökken a vízszint.”
Amikor ez az időjárási helyzet megszűnik, várhatóan ismét sós, oxigénben gazdag víz áramlik vissza az Északi-tenger felől, ami átmenetileg segíthet az oxigénhiányos holt zónák újjáélesztésében. A nyereség azonban aligha lesz tartós.
Valóban a klímaváltozás a felelős?
Bár a Balti-tenger eutrofizációját a tápanyag-szennyezés okozza, a klímaváltozás kétségkívül tovább rontja a helyzetet.
A Gotlandi-medence felszíni vízhőmérséklete 1960 óta átlagosan csaknem 2 Celsius-fokkal emelkedett. Az új IOW-tanulmány modelljei szerint a felmelegedés trendje a mélyebb vízrétegekben is kimutatható.
„Mivel a melegebb víz kevesebb oxigént képes felvenni, mint a hideg, a nyári beáramlások jóval kisebb mértékben tudják átszellőztetni a Balti-tenger mély medencéit, mint a téli beáramlások” – teszi hozzá a jelentés.
A melegebb vízben az oxigén is gyorsabban fogy, ami tovább növeli a holt zónák kialakulásának valószínűségét.
„A múlt sokáig velünk marad”
Ha csak a Balti-tenger tápanyag-szennyezésének csökkenésére figyelünk, elsikkad a foszfor körforgalmának hosszú távú hatása, amely kulcsszerepet játszik a víztest folyamatos eutrofizációjában.
Az IOW jelentése szerint oxigénmentes (anoxikus) viszonyok között foszfát szabadul fel az üledékből, és felhalmozódik a vízben. Ennek fő oka, hogy hiányoznak azok az oxidált vasvegyületek, amelyek normális esetben az üledékben kötnék meg a tápanyagokat.
Bár sokan remélik, hogy az Északi-tenger felől érkező beáramlás képes lesz eltávolítani a foszfátot a vízből, a kutatók azt találták, hogy 2014 telén a foszfátnak csupán mintegy 30 százaléka távozott a víztömegből, és mindössze körülbelül 5 százaléka temetődött el tartósan az üledékben.
„Az oxigénhiány és a foszfát-felszabadulás közötti visszacsatolási kör a Balti-tenger mély medencéiben a felszíni vízben élő fitoplankton összetételét is módosítja” – áll a jelentésben.
Nyáron a kékalgák (cianobaktériumok) virágzása kevésbé épül be a táplálékhálózatba. Ennek következtében elpusztulásuk után nagy mennyiségű szerves anyag süllyed a Balti-tenger fenekére.
„Ezzel foszfortartalmú vegyületek jutnak az üledékbe, ahol tovább halmozódnak, és a lebomlási folyamat révén fokozzák az oxigénfogyást.”
Ezért nem járt együtt a tápanyag-szennyezés visszaesése a tápanyag-koncentrációk mérhető csökkenésével a tengerben. A Balti-tenger lényegében jelentős „tápanyagadósságot” cipel a múlt évtizedeinek emberi tevékenységei miatt.
Felépülhet valaha a Balti-tenger?
A kutatók négy kulcsfontosságú kezelési stratégiát emelnek ki, amelyek segíthetnek újra levegőhöz juttatni a Balti-tengert. Ezek közé tartozik a tápanyag-szennyezés következetes további csökkentése, valamint a természetes part menti szűrők – például a lagúnák, fjordok és torkolatok – megerősítése vagy helyreállítása, amelyek képesek visszatartani és tartósan megkötni a tápanyagokat.
„Bővíteni kell a természetalapú megoldásokat, például a tengerifű-mezők védelmét és kiterjesztését, illetve a mikroalgák célzott tenyésztését, hogy aktívan távolítsuk el a tápanyagokat a vízből” – teszi hozzá a jelentés. „Ehhez a zátonyok és a kagylópadok is hozzájárulnak.”
A dokumentum emellett a „hosszú távú megfigyelőhálózatok és modern mérőrendszerek” kiterjesztését sürgeti, mert az új szenzortechnológiák segíthetnek a javulás vagy visszaesés korai felismerésében.