A bohóchalak rendkívül territoriálisak: testméretük és színes mintázatuk alapján határozzák meg egymás között a társadalmi rangsort.
Tinédzserkorban szinte szertartás, hogy az ember idősebbnek akar öltözni – de nem csak az emberek tesznek így.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Most kimutatták, hogy a fiatal bohóchalak hamarabb vesztik el plusz fehér, függőleges csíkjukat, ha idősebb halak veszik őket körül.
Az Okinawai Tudományos és Technológiai Intézet (OIST) friss kutatása azt tárja fel, hogyan reagálnak a fiatal paradicsom-bohóchalak a szigorúan hierarchikus világukban rájuk ható társas befolyásokra.
Csíkjaik árulkodnak a bohóchalak rangjáról
A gazda anemónákban élő fajoknál általában csak egyetlen szaporodó párt tűrnek meg, az alárendelt, fiatalabb halak pedig könnyen felismerhetők kisebb termetükről és egy vagy két plusz fehér csíkjukról.
„Korábban kimutattuk, hogy az anemónahalak a csíkok számából ismerik fel egymást. Tudjuk tehát, hogy a csíkok, a bohóchalak jellegzetes fehér, függőleges sávjai alapvető szerepet játszanak a kommunikációban” – magyarázza Dr. Laurie Mitchell, a PLOS Biology (forrás: angol) folyóiratban megjelent tanulmány első szerzője.
Az anemónahal-fajok mintegy egyharmadánál ezek a csíkok eltűnnek, amikor a halak felnőtté válnak. Ez főként azokra a fajokra jellemző, amelyek kisebb csoportokban élnek – feltehetően azért, mert a hierarchián belüli markánsabb méretkülönbségek miatt veszélyesebbek a harcok, ezért a rangot jelző vizuális jelek fontosak a túléléshez.
Annak megértésére, hogyan és miért következik be ez a változás, a kutatók kamerákkal figyelték meg a fiatal halakat olyan anemónákban, ahol felnőttek éltek, illetve üres, mű vagy anemóna nélküli élőhelyeken.
Meglepetésükre azt tapasztalták, hogy a csíkok eltűnése felgyorsult, ha felnőtt példányok is jelen voltak, jóllehet a plusz csíkok alacsonyabb rangot jeleznek.
„Elsőre ez nagyon ellentmondott a józan észnek, hiszen tudjuk, hogy a plusz csíkokkal éppen az alárendelt helyzetüket jelzik” – mondja Dr. Mitchell.
Miért veszítik el a bohóchalak a csíkjaikat?
Kikelés után az anemónahalak rövid időt töltenek a nyílt tengeren, mielőtt találnának egy anemónát, amelyet otthonuknak tekinthetnek. A kutatók feltételezése szerint a „bébi csíkok” abban segíthetnek nekik, hogy ne tűnjenek fenyegetőnek, és elkerüljék az összetűzést az ott élő felnőtt halakkal.
Ám mielőtt új vetélytársak érkeznének, igyekezhetnek mielőbb megszilárdítani a helyüket az új közösségben. A kutatók szerint ez magyarázhatja, hogy miért válnak meg olyan korán a csíkjaiktól.
Ezzel szemben az üresen álló anemónákban a halak tovább őrizték meg plusz csíkjaikat – feltehetően afféle „biztosításként” arra az esetre, ha betolakodó felnőttek próbálnák kiszorítani őket.
„Ez a kutatás segít jobban megérteni, miként fejlődtek az állatok színezeti mintázatai olyan fejődési rugalmasságúvá, hogy alkalmazkodni tudjanak a kiszámíthatatlan környezeti feltételekhez” – mondja Dr. Mitchell.
„Egy újabb nézőpontot ad arra, hogyan és miért alakulhatnak ki, illetve változhatnak meg a halak színezeti mintái akár egyetlen élet során is.”
Hogyan veszítik el csíkjaikat a bohóchalak?
A bohóchalak fehér csíkjai speciális, fényt visszaverő sejtekből, úgynevezett iridofórokból állnak.
Amikor ezeket mikroszkóp alatt vizsgálták, a kutatók tömeges sejtpusztulást figyeltek meg: „a sejtek összezsugorodnak, membránjaik meggyűrődnek, sejtmagjuk pedig feldarabolódik” – magyarázza Dr. Mitchell.
A fehér csíkok helyét ezután átveszi a jellegzetes narancssárga bőrszín.
„Az olyan pigmentációs jegyeket, mint ezek a fehér csíkok, gyakran puszta vizuális jelzőként kezeljük, holott valójában gazdag biológiai jelentéssel bírnak” – mondja a tanulmány társszerzője, Vincent Laudet professzor.
„Ez a munka azt mutatja meg, hogy az ökológia, az evolúcióbiológia, a genomika és a fejlődésbiológia összekapcsolásával túlléphetünk a színmintázatok egyszerű leírásán, és megérthetjük, valójában milyen szerepet töltenek be.”